Semmi karizma, semmi vízió - megnéztük élőben a formán kívüli Márki-Zayt, aki ezúttal senkit nem listázott

"A baloldal miniszterelnök-jelöltje annyira szürke és felejthető volt, hogy még rossznak sem nevezhetjük. Nehéz bármit is kiemelni abból a szűk fél órából, amit az ő és illusztris csapatának társaságában tölthettünk." Az ellenzéki politikus tegnap utcaifórum-miniturnét tartott a fővárosban, a Kontra stábja unatkozó nyugdíjasok, izgága kisdiákok társaságában az Almássy téren tekintette meg a show-t.

A politikában vannak olyan megállapítások, amelyek személyes élmények hiányában nehezen érthetők. Ilyen például, hogy

Márki-Zay Péter nincs egy súlycsoportban ellenfelével, Orbán Viktorral. De saját tapasztalatból állíthatjuk, hogy még közvetlen főnökével, Gyurcsány Ferenccel sem.

Biztosan van olyan ország, ahol napjainkban ruppótlan, kezdő, „rendes enberek” számíthatnak a többség támogatására, de Magyarország valószínűleg nincs abban a helyzetben, hogy egy gyenge, középszerű ember üljön be a kapitányi székbe. Hogy aztán a háttérből és külföldről dróton rángatva láthatatlan kezek vezessék – az ország kárára.

Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje utcaifórum-miniturnét tartott a fővárosban. Mi pedig elmentünk megnézni, milyen élményt jelent a Fidesz-kormány legyőzésére kijelölt bajnok szövetségesei gyűrűjében.

 

  • Vajon sugárzó mosolya, karizmája, elszánt tekintete és az emberek felé irányuló, feltétlen szeretete csak a képernyőn keresztül nem érvényesül?

>>>SPOILERVESZÉLY!<<<

.

.

.

.

Nem.

Pénteken délután háromkor a város szívében, az Almássy téren maximum 100-120 érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassa, mit is kínál a kerület számára a – saját állítása szerint – Orbán ellenében egyesült többség miniszterelnök-jelöltje.

A közönség – ha nem számítjuk a Lukácsi Katalin-jellegű, teljesen felesleges szatellittartozékokat –  nagyjából egyharmada szokás szerint újságíró, egyharmada unatkozó, környékbeli nyugdíjas és egyharmada a péntek délutáni kicsöngetés után hazafelé szivárgó, kíváncsi gimnazista volt. Nem igazán lehet tehát azt mondani, hogy Márki-Zay érkezése valódi figyelmet ébresztett volna egy amúgy gyurcsányista vezetésű kerületben.

 

A mindenkori kampányok aprómunkája a plakátokon is szereplő, közismert jelölteknek, hogy minél több helyen, minél több emberrel találkozva kínáljanak személyes élményt, általában a valós teljesítményt ígéretekkel pótolva. Lehet ezt jól csinálni. Tavaly ősszel például a Bikás parkban Gyurcsány Ferenc roadshow-ján első kézből kaptunk leckét arról, hogyan kell feledtetnie egy bukott miniszterelnöknek a gyalázatos kormányfői teljesítményét karizmatikus, mézesmázos prédikációval.

kapcsolódó

De biztos lehet ezt rosszul is csinálni, bár Fekete-Győr Andrástól ilyen performanszt még nem láttunk, de azt sejtjük, a skála másik végén ő áll.

A hódmezővásárhelyi polgármester azonban megmutatta, hogy létezik harmadik út is: annyira szürke és felejthető volt, hogy még rossznak sem nevezhetjük. Nehéz is számunkra bármit kiemelni abból a szűk fél órából, amit az ő és illusztris csapatának társaságában tölthettünk.

Az esemény házigazdája a választókerület előválasztási győztese és az összefogás jelöltje, dr. Oláh Lajos volt. De a gimnazistáktól ránézésre megkülönböztethetetlen fizimiskájú Soproni Tamás, valamint a nyugdíjas érdeklődőkhöz hasonlóan unott, savanyú fejet vágó Niedermüller Péter polgármesterek is beálltak biodíszletnek.

 

A téren már 14:50 körül megvolt nagyjából a végleges létszám. Az ellenzékiek Márki-Zay érkezése előtt is lelkesen fotózkodtak, mintha elfelejtették volna, hogy a show nem róluk szól (másik lehetőség, hogy ők nem így gondolják...). 

Ha a pontosság a királyok udvariassága, Márki-Zayt senki nem vádolhatja önkényuralmi ambíciókkal, jó ötperces csúszással érkezett ugyanis a rendezvényre.

Oláh Lajos mikrofont ragadott, és elkezdte a melegítést: remek arányérzékkel, ízlésesen megjegyezte, hogy nem érdemes a Márki-Zay lányokat házasság céljából előjegyezni, valamint kitért arra is, hogy Orbánék cigányszavazatokat vásárolnak. A közös jelölt mindeközben olyan őszinte és átszellemült mosollyal bólogatott, ahogy Karácsony Gergely szokott, mikor Tóth Csabával közösen kell szerepelnie. A szónoklatokban sem rejtették véka alá: kutya-macska barátság ez, amit szerintük mindenkinek jobb tudomásul vennie, mert ennél ez már úgysem lesz jobb.

Pár perc után gyér taps kíséretében átadta a mikrofont Márki-Zaynak (nesze neked COVID meg óvatosság), aki húsz percben előadta minden idők legunalmasabb, gyújtó hangúnak szánt zagyva kampánybeszédét.

Hogy a méltányosság kedvéért mondjunk pozitívat is, le kell szögezni: a hétről hétre ordas hülyeségeket nyilatkozó polgármester ezúttal

képes volt - a tanácsadói által valószínűleg vérrel-verejtékkel belediktált - paneleknél maradni, és sikerült kikerülnie, hogy páros lábbal szálljon bele valamely társadalmi csoportba.

Érezhető volt azonban, hogy ez nem a természetes közege, ő tényleg akkor mozog rutinosan, ha a száján kijöhet, amit gondol. Nem egyszer látszott rajta, hogy keresi a szavakat, hebeg-habog, de a FeGyőr Andris-féle hagyományokhoz híven még a budapesti földrajzzal is meggyűlt a baja (a beszéd végén összekeverte Józsefvárost Erzsébetvárossal). Előadta a szokásos, előírt paneljeit, de a közönség reakcióiból is visszaigazolva láttuk saját benyomásunkat: a kormányt váltani akaró szavazók nem értik, de nem is igazán kíváncsiak rá, mit is akar mondani ez az ember.

 

Lehet, hogy jó a szamár is, ha ló nincs, de itt legfeljebb egy mozgáskorlátozott tengerimalac kínálta fel szolgálatait a nagy munka elvégzésére. Sem karizma, sem vízió, sem valódi egység nincs, és úgy tűnik, a kötelező körök lefutásán kívül ebbe a versenybe ez az ellenzék már nem hajlandó több energiát  fektetni.

Fél négy előtt véget ért a hivatalos program, a társaság még összeállt egy közös fotóra.

Ezek a képek benne lesznek a politikatörténeti tankönyvekben azzal a felirattal: „Itt már lehetett sejteni az újabb kétharmadot”.