Nehezemre esett elhinni, hogy amit a lapok írnak, az valóban megtörténhet, a Liga elnökét, Matteo Salvinit újra bíróság elé állítják, ezúttal túszejtés miatt. Amennyiben bűnösnek találják az ellene felhozott vádakban, az olasz politikus akár 15 év börtönt is kaphat.
A palermói ügyészség szerint a túszejtés úgy valósult meg, hogy 2019 augusztusában a biztonsági törvényekre hivatkozva Salvini 19 napig nem engedte kikötni a szicíliai Lampedusa kikötőjében az Open Arms nevű spanyol hajót, fedélzetén 147 illegális migránssal. Az ügyészség szerint Salvini tettével túszul ejtette és veszélybe sodorta a hajón lévők életét, akik közül többen inkább a tengerbe vetették magukat és a partra úsztak. Hogy a bírósági eljárásra sor kerülhessen, az olasz szenátusnak meg kellett szavaznia Salvini mentelmi jogának felfüggesztését. Érdemes tudni, hogy a mentelmi jog felfüggesztését az az Öt csillag mozgalom is támogatta, amelyik a kérdéses időben Salviniék koalíciós partnere volt, és támogatták a migránshajó feltartóztatását.
A mostani ügy a sokadik a sorban, a sokadik próbálkozás arra, hogy a jobboldali politikust visszamenőleg is megbüntessék azért, amiért belügyminiszterként a kötelességét teljesítette.
Azért is bíróság elé kellett állnia, mivel a német felségjelzés alatt hajózó Sea Eye-t sem engedte kikötni Olaszországban. Akkor még csak személyi szabadság megsértésével vádolták. A római bíróság akkor úgy ítélt, hogy Salvini nem követett el semmi törvénytelent, ugyanis minden civil hajónak olyan felségterületen kell kikötnie, ahonnan származik.
A bírósági hercehurca előtörténete az, hogy Salvini belügyminiszterként annak a törvénytelen gyakorlatnak akart véget vetni, hogy az illegális migránsokkal zsúfolt hajók napi járatként közlekedjenek Afrika és Olaszország között. A folyamatosan érkező hajók személyzete ugyan azt állította, hogy a Földközi-tengerből mentették ki az embercsempészek által magukra hagyott migránsokat. Ez azonban nettó hazugság volt, hamar kiderült, hogy az észak-afrikai partoknál, Líbia közelében a fedélzetre engedték a migránsokat, ezzel lényegében a csempészhálózat részeseivé váltak.
Az üggyel kapcsolatban érdemes tudni, hogy az egyik migránshajó két kapitányának tevékenységét magas kitüntetéssel ismerte el Párizs főpolgármestere. Igen, miután bebizonyosodott, hogy az embercsempészek keze alá dolgoztak, részvételükkel súlyos bűncselekmények elkövetését segítették elő és bátorították az elkövetőket, kitüntették őket. Egy bűncselekményben való segédkezés miatt!
Salvininek ellenben évek óta védekeznie kell a bíróság előtt. Politikai ellenfelei ugyanis nem akarják elereszteni, így vagy úgy, de szeretnék megbüntetni. Ehhez pedig megkapják Európa erkölcsi támogatását is. Ne legyenek kétségeink, a kitüntetés is fricska volt Salvini irányába, összehangolt munka a rendpárti politikus ellen. A jogállamiságért folyamatosan aggódók persze hallgatnak, senki nem makog politikai boszorkányüldözésről, leszámolásról, koncepciós eljárásról.
Teljesen normális, hogy egy belügyminisztert felelősségre vonnak azért, hogy védte az ország határait. Miközben segítséget kellett volna adni neki ehhez.
Azt tudni kell, hogy Olaszország már korábban is túlvállalta magát a migránsbefogadással, az egészséges mértéken felül fogadtak be menekülteket és illegális bevándorlókat. Amit megbírt a társadalom, azt megtették, és még azon túl is. Ez azonban az európai értelemben vett európai demokraták számára nem volt elég. Bár Olaszország gazdasága évtizedek óta stagnál, az ország úszik az adósságban, a bankrendszere pedig a szakadék szélén táncol, ennek ellenére újabb terhek vállalására akarják rábírni őket.
Aki az utóbbi években megfordult Olaszországban, az láthatta, hogy rengeteg illegálisan érkezett fekete afrikai él az országban, a római Termini pályaudvart és úgy általában a busz és vasúti pályaudvarokat úgy belakják, mint egy egyetemi kollégiumot.
Persze nem vagyok részvétlen azokkal szemben, akik az országukban dúló fegyveres konfliktusok vagy a gyilkos nyomor elől menekülnek. Segíteni kell! A segítségnyújtásnak azonban számtalan hatékony módja van, számolatlanul beengedni minden érkezőt, a lehető legkevésbé jó megoldás.
Salvini pedig egy szusszanásnyi időt akart az országa számára. Hiba volt. Halálos vétek azok szemében, akik Orbán Viktort is rendre a nagy európai konvent ítélőszéke elé idézik bevándorlásellenes és illiberális bűnei miatt.
Salvininek felelnie kell, amiért nem tárta szélesre Olaszország és ezáltal Európa kapuit!
Be kell vallanom, hogy a politikai közösségem többségével ellentétben én sosem voltam egy nagy Salvini rajongó, magam sem tudom miért alakult így, de nem fogott meg a karaktere. Kevés a szimpátia elnyeréséhez az, hogy bevándorlásellenes és egyébként politikusként teljesítette a kötelességét. Nekem sokkal rokonszenvesebb Giorgia Meloni. Nem csak azért, mert a szőke nőket jobban szeretem a szakállas férfiaknál, hanem egy sokkal hitelesebb jobboldali szereplőt látok benne.
Igen, hitelesebb jobboldali. Salviniről ugyanis tudni kell, hogy teljesen igaztalanul aggatják rá a szélsőjobboldali jelzőt. Salvininek és pártjának mindössze az a bűne, hogy bevándorlásellenes, semmilyen más tekintetben nem tűnik ki az átlag jobbközép pártok sorából. A bevándorlásellenesség azonban bőven elég hozzá, hogy fasisztának, nácinak nevezzék, szalonképtelen politikus képét alakítsák ki róla a külföldi közvélemény előtt. Szélsőjobboldalisággal vádolni annyira helytálló, hogy Salvini politikai karrierje elején az Északi Liga szélsőbaloldali szárnyának volt a tagja, és a Kommunista Padaniaiak vezetőjeként lett Milánóban városi tanácsos. Amikor a jobboldal irányába nyitott, többen szemére vetették vörös múltját. Salvni válasza:
„Az európai jobboldalban ma több baloldali értéket látok, mint a tényleges baloldalon. Ezek a pártok és mozgalmak azok, amelyek ma megvédik a dolgozókat.”
Nem tudok vitába szállni Salvini kijelentésével. A melós-párti politikát ma csak a jobboldal képvisel Európában. Ez az ideológiai zűrzavar ma a jobboldal és a baloldal realitása, a jobboldal számtalan balos programot fogadott be, míg a baloldal egyetlen vonását őrizte meg a régi szép időkből: ki nem állhatja a nemzet eszméjét.