2018. április 9-e óta nem aludtam, baszki! Látjátok a szomorú, időként véreres szemeimet? Na, sajnáljatok már kicsit! Most már több mint két éve a sarokban porosodom, és ez aztán igazán nagy idő egy olyan igazi, finom polgári megmondóembernek, mint amilyennek én szeretném láttatni saját magamat. Kicsit könnyezek is, hátha úgy megnyílik végre a szíved, és elő is fizetsz a magazinomra valami jelképes kis összeggel.
Bejárom megint az egész Százholdas Pagonyt. Megmutatom neked újra és újra a legkisebb darab szart is benne. Kurva izgalmas lesz. Mintha 437-edszerre olvasnád el a Puszták népét. Izgalmas éttermiségi nyomorpornó mi? Belpestről is járhatsz kicsit a sárban. Persze, csak lélekben.
Megtudhatod, milyen az, amikor emberek tényleg gumicsizmát húznak, sőt, ami a legrosszabb: Orbánra szavaznak!
Olyasmi lesz, mint amikor Tarr Béla 20 percig nézette veled a legyet az ablaküvegen. Minden normális ember kikapcsolta, vagy kiment a moziból. Sőt, a legnormálisabb emberek már eleve be se mentek rá, de te! TE!!! Mint bíborban született, jólétben felcseperedett belpesti csúcséttermiségi, aki már a szocializmusban is nyugatra járkált. Te végre megtapasztalhattad a valódi nyomort általa. Jó érzés volt, nem?
Beleborzongtál teljesen, meg teátrálisan könnyeztél a többi hasonszőrű semmirekellőnek, hogy milyen gyönyörű. Na, én is erre a piacra szeretnék betörni, hátha doktor Miniszterelnök Úr egykulcsosa miatt ki se látszol a pénzből, és rossz lelkiismereted hatására nekem is leesik pár szerény falat a havi nettó milládból, amiből ebben a szaros kis mucsai-balkáni félperiférián állításod szerint nyomorogsz.
Mindjárt bemutatok neked egy zsákfalut! Még a busz se jár, csak napi négyszer. Szerencsétlen félállatok, ezek még színházba se tudnak elmenni este, mert nem érnének már haza. Pedig biztos hatalmas igényük lenne a faszalakú lámpák közt manírosan gesztikuláló meztelen férfiak elgondolkodtató monológjaira. Helyette inkább a Fideszre szavaz mind. Ezt csak úgy itthagyom, hogy törd felette a fejedet, vajon miért nem olyan okosak, mint te vagy én, vagy mi mindannyian.
Kész, elég, abbahagyom! Kiszállok! Gyurcsány már megint nyert.
Egyszerűen nem lehet igaz, hogy még mindig ő az ellenzék vezére. Nem és nem! Hiába froclizott engem ezzel hónapokkal előre az a néhány fideszes ismerősöm, aki még szóba áll velem. Persze ezeket akkor is csak kitaláltam. Rég nem áll velem szóba senki, nemhogy fideszesek. Csak azért mondtam, hogy indulatosan visszautasíthassam ezt a nyilvánvaló tényt, de most akkor inkább csináljuk azt, hogy látványosan és teátrálisan megsértődök tőle, és kiszállok! Ezúttal tényleg. Máshogy, mint eddig. Máshogy, mint a korábbi 15 alkalommal. Most tényleg!
Dehogy férfihiszti ez, csak nagyon érzékeny lélek vagyok. Például nem viselem el, ha azt mondod nekem, hogy áruló, mert hát dehogy árultam én el bárkit. Egyedül én maradtam hű ahhoz, amit az ősfideszben képviseltünk még gimnazistaként 1989-ben. Lényegében Orbán Viktor, meg ti, propagandisták árultátok el ezt, de ezt is számtalanszor elmondtam már. Csak nem figyeltél.
Figyelj, kérlek! Figyelj rám, jó? Nem akarok én már harcolni. Csak egy kedves, elárvult újságírócsacsi vagyok, aki szeretetre és ölelésre vágyik. Meg persze figyelemre és pénzre. Elmondom megint, hogy rossz a hangulat Budapesten. Mostanában mentőautók vonyítanak a ködben, az utcákat meg gépkarabélyos 0rbánhuszárok járják, a kijárási tilalmat megszegő értelmiségiekre vadászva. Ezt megveszed, ugye? Nagyon szomorúan mondom, ahogy te szeretnéd!
Nem maradt nekem már más, minthogy a legrosszabb és legostobább rémképzeteidre játszva, afféle unokázós csalóként kicsikarjak belőled egy szerény havi megélhetést magamnak, mert Róbert Gida sajnos bevágott a sarokba, pedig annak idején új masnit is ígért nekem.
Persze én nem ezért álltam át. Én mindig a legkisebb játék voltam, a legtöbb kóccal a kis buksimban. Nem is értettem, mi történik a fejünk felett. Csak Malackára hallgattam végig, aki megjárt már sok gazdát és folyton Gidával iszogatott. Azt hittem, jó lesz. Hogy tényleg bukik a 0rbán, mert Malacka folyton ezt üvöltözte részegen, és mi, játékok nyerjük majd a legnagyobbat.
Azóta se értem, mi folyik itt. Csak egyre szomorúbb és szomorúbb vagyok. Legyen már végre április 10-e! Az nem lehet, hogy folyton csak 9-e lesz, újra és újra és újra…
Legalább Róbert Gida hazajöhetne néha. Visszaszögellhetné a farkamat, mert folyton kiesik a helyéről, és én nem tudok mit tenni. Nem tudok mit tenni. Nem tudok. Nem tudok mit tenni. Nem, nem, nem, nem. Nem tudok...
Borítókép forrás: Walt Disney Pictures
