Talán senkinek sem kell különösebb bemutatni a Momentum Mozgalmat, Magyarország legfiatalabb, legsikeresebb és leginnovatívabb társaságát.

Fekete-Győr Andrásék szinte minden mozdulata, gondolata újszerű: nyomultak ők már a Mozgalmárok Kézikönyvével, ültettek fákat a belvárosi betondzsungelben, és zuhannyal is megpróbálták lemosni az elektromos rollerüket. Bár megannyi remek projektjük volt, a legnagyobbról ez idáig méltatlanul kevés szó esett:

a momentumos mintavécéről.

Az azért hozzátartozik a történethez, hogy a magyar politikában volt már példa önkéntes illemhelyfejlesztésre: Papcsák Ferenc, Zugló korábbi fideszes polgármestere például olyan tróntermet alakított ki az irodája mellett, hogy örömtelibb volt oda bemenni, mint kijönni onnan.

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal a cikk elején:

a Momentum budija még csak megközelítőleg sem ilyen lett.

A párt tatai alapszervezetének tagjai 2018 nyarán gondoltak egy nagyot, és úgy döntöttek:

hangulatos budoárt varázsolnak a város szívébe. 

Miután állításuk szerint a helyiek tömegével panaszkodtak amiatt, hogy nincs nyilvános WC a Tófarokban, a lelkes fiatalok nekigyürkőztek egy rogyadozó, feltűnően elhanyagolt állapotban lévő objektum felújításának. Annyira elszántnak mutatkoztak, hogy videóban is megörökítették a tatai klozett megújulásának legjobb pillanatait.

A felvétel tanúsága szerint valóban nem festett túl jól a szóban forgó terület. Klasszikusan olyan hely volt, ahova az ember csak akkor tér be, ha nagyon muszáj, ha már nagyon kopogtat a rosszbarát.

De hála a tatai Momentumnak a rozoga viskó helyén egy hófehér épületkomplexum nőtt ki, legalábbis egy ilyen létesítményt mutogattak a videó készítői.

Ekkor még úgy tűnt, hogy a rosszabb bélműködésű tataiak örökre meg vannak mentve. Ha jön a baj, akkor csupán egy karnyújtásnyira van az európai értelemben vett modern és tiszta momentumos mintavécé.

Nem csoda, hogy ekkora siker után eluralkodott az eufória a csipetcsapat tagjain, akik az ünnepélyes toalettátadó után büszkén kürtölték világgá:

„mi ilyennek képzeljük el a jövő Magyarországát.”

A győztes hadvezér, Novák László momentumos politikus egyenesen úgy fogalmazott: „rendbe hoztuk az önkormányzat által régóta elhanyagolt öltöző-WC együttest. A tagok által összedobott 40 ezer forintból kijött az alapozó-festék-lakk ára, majd egy hét leforgása alatt (munka utáni »pihenésként«.”

De hát helló, ez Magyarország, még egy ilyen lenyűgöző akciót sem fogadott egyöntetű elismerés. A kételkedők azt hozták fel, hogy csak egy újabb, semmire nem jó látszatprojektről van szó.

A tatai Momentum csapata azonban mindenkit megnyugtatott: a slozi másnap is tündökölt, sőt, még szebb is volt, mint tegnap. Posztjukban dagadó mellkassal írták:

jelentjük az öltözők és a WC továbbra is tiszta, rendben. A kézmosónak ugyan új gazdája lett, de egy lelkes lakos hozott WC pumpát - ezúton is köszönjük neki.

Ezzel a Momentum is megérkezett az országépítők klubjába, a párt végre fel tudott mutatni valami igazán meggyőzőt. De a jelek szerint két - egyébként egymással összefüggésben lévő - dologról is megfeledkeztek:

a karbantartásról és az idő vasfogáról.

Ez úgy derült ki, hogy Olvasónk a napsütötte tatai Öreg-tónál pihent szombaton, amikor egyszer csak hívta a természet. Nem volt mit tenni, illemhely után kellett néznie. Ekkor találkozott testközelből a Momentum dicsőséges mintavécéjével, amelyen egy megtépázott tájékoztatóanyag köszönt vissza:

a tataiaknak és az erre sétálóknak szeretettel rendbe hozta a Momentum és a TizenX tatai csoportja.

Az üzenet és a valóság azonban nem teljesen volt összhangban, olvasónkat nem vitte rá a lélek, hogy letegye a voksát, vagy akár csak dobjon egy sárgát. Ennek pedig megvolt az oka:

Fekete-Győr Andrásék büszkesége finoman szólva sem volt a legjobb állapotban.

Kicsit olyan hangulata volt az egésznek, mintha egy hasmenéses medve három hónapon keresztül napi ötször betért volna ide, majd egy tornádó totál lepusztította volna a teljes területet. A régi dicsőséges klozettra nyomokban sem emlékeztetett semmi.

Cserébe utánozhatatlan balkáni életérzés keríti hatalmába a vállalkozó kedvű látogatókat, akiket ez a látvány fogad.

Feltehetően még a legszomjasabbak sem isznak ebből a csapból, már ha egyáltalán jön belőle víz. De az egészen biztos, hogy a mellette lévő vécécsészébe senki sem szívesen pottyant – nemcsak azért, mert konkrétan egészségügyi kockázatot jelent, hanem azért is, mert úgy tele van barnázva, hogy nincs is sok hely még egy adag befogadására.

A másik klozettnál sem sokkal jobb a helyzet, a tartályból itt is kis híján kicsordul a szar és az avar speciális egyvelege.

Ha valakinek ezek után maradt még kedve képeket nézegetni, annak itt van egy kicsit távolabbi lesifotó Fekete-Győr Andrásék álomklotyójáról.

A tatai Momentum remeklését elnézve kész szerencse, hogy nem a fiatalos pártra bízták a Puskás Aréna mosdóinak létesítését.