A 2019-es helyhatósági választás tekinthető a korszakosnak is tekinthető Fidesz-sikersorozat szabályt erősítő kivételének.
Kétségtelenül, bár nem meglepő módon a baloldal sok olyan városban és fővárosi kerületben tarolt, ahol a nemzeti oldal korábban annak ellenére tudott városvezetőket és önkormányzati többséget adni, hogy az adott terület tradicionálisan inkább balliberális bástyának tekinthető. Ilyen volt többek között Pécs, a Budapest és ezen belül Újbuda, ami területre és népességre is az egyik legnagyobb fővárosi kerület.
Nem meglepő, hogy a funkcionális vezetőket távolról sem szakpolitikai alkalmasság, sokkal inkább a balos pártok között háttéralkuk és hatalmi pozíciók alapján választották ki.
Újbudán például így lett alpolgármester Orosz Anna a legnagyobb jóindulattal is zöldfülű aktivista múltú, akkor alig harminc éves leány, vagy a radarszint alatti, tényleges támogatással szervezeti szinten sem rendelkező, de annál ügyesebben manőverező szóvivő, Barabás Richárd is, akinek szintén ez az első felelős beosztása.
Nincs azzal semmi baj, ha valaki szerény tapasztalattal hirtelen nagy felelősséggel járó hivatalba kerül.
Egyelőre Újbuda túl sokat nem köszönhet a balos önkormányzatnak és Ricsinek is az a legkomolyabb eredménye, hogy a Pride hónapra kirakatta az LMBTQ közösséget jelképező szivárványszínű zászlót a polgármesteri hivatal kapujába.
Biztosan minden a legnagyobb rendben van a kerületben, hisz Orosz Anna is parlamenti mandátumra cserélte az alpolgármesteri széket. Barabás pedig a háborús gazdasági helyzet tartotta arra a legjobb pillanatnak, hogy egy hónapos, az átlagemberek számára luxusnak számító utazásra induljon a Föld túloldalára.
A fiatal párbeszédes politikus egy erasmusos egyetemista naiv lelkesedésével hetek óta lelkendezik a közösségi médiában, hogy ösztöndíjjal egy hónapot fog Tajvanon tölteni.
Miközben az augusztus huszadikai tűzijáték költségvetése és környezetszennyező hatása miatt nyafog, valószínűleg nem gondolta végig, hogy se az újbudai polgároknak, se a bolygó ökoszisztémájának, sem pedig a tajvaniaknak nem hiányzik, hogy egy költséges és környezetszennyező repülőúttal égesse az erőforrásokat.
Ezek azok az utazások, amelyeket általában csak baloldali politikusok engedhetnek meg maguknak - a független sajtó ugyanis kórusban korrupciózik, ha fideszes városvezető, vagy képviselő merészel akár csak Zalakarosra is elutazni.
Nem véletlen, hogy sem a Telex, sem a 444 és társaik nem foglalkoztak a sok kérdést felvető luxusutazással.
Nem tisztázott, milyen minőségben, kinek a képviseletében, milyen céllal utazott abba az országba, ahol az ukrán háború utáni potenciálisan legkomolyabb nagyhatalmi konfliktus gócpontja alakult ki.
Saját posztjaiból kissé ellentmondásos kép rajzolódik ki. Egyszer arról ír, hogy egy nemzetközi delegáció tagjaként látogat Tajvanra, máskor viszont nemzetközi program keretében történő látogatásról posztol. Éppen csak elkerülték egymást a hírhedten rosszindulatú amerikai demokrata boszorkánnyal, Nancy Pelosival, aki ki tudja, milyen sz*rkavarási célból utazott a Kína által régóta bekebelezni tervezett szigetországba.
Barabás mindenesetre lelkesen posztolgat a Facebookon, TikTokon, Wikipedia-ízű bölcsességekkel fűszerezve élménybeszámolóit.
Nem világos számunkra, kinek és miért állhatott érdekében, hogy éppen most finanszírozza egy harmadvonalbeli, közepesen érdektelen LMBTQ-aktivista baloldali politikus egy havi életét és utazgatását, de ilyesmi ritkán történik puszta emberbaráti szeretetből (az emberbaráti szeretetről és az önzetlen ösztöndíjakról nekünk általában Soros György manőverei jutnak eszünkbe, de ez biztos csak a véletlen műve).
Remélhetőleg ő sem azért van ott, hogy segítse eszkalálódni a már így is pattanásig feszült konffliktust, bár kétségtelen, hogy az amerikai baloldal igen kreatív, ha hasznos idiótákat kell bevetni idegen földön. Mi azonban nyugodtak vagyunk, nem tartjuk Barabást erre alkalmasnak, ehhez bizonyos minimális szellemi képességek elengedhetetlenek lennének.
Azért arra kíváncsiak vagyunk, beszámol-e majd a választóinak a Tajvanon töltött hónap után, milyen módon profitál a kerület az ő távollétéből.
(Nem számítunk ilyesmire.)
