Van egy kedves anekdota a hidegháború időszakából.
Brezsnyev és Ford elnök azon versengenek, hogy Amerikában vagy a Szovjetunióban valósult-e meg legtisztábban a demokrácia és az egyenlőség eszménye. Elragadtatásában Brezsnyev egyszer csak az antiszemitizmus kérdésére tereli a vitát:
„Nálunk, a Moszkvai Filharmóniában a 100 állandó zenész között huszonnégy zsidó művész dolgozik, minden bántódás és diszkrimináció nélkül kiteljesedhetnek. Na ez az igazi egyenlőség!” – veti oda Fordnak az öreg kommunista főtitkár.
„Nálunk, a Washingtoni Filharmóniában a 100 állandó zenész között fogalmunk sincs, hogy ki zsidó és ki nem az” – válaszolja erre Ford.
Ez a történet tökéletesen leírja azt a helyzetet, ami Márki-Zay Péter fideszes zsidókat számolgató vasárnapi bejelentkezése miatt kialakult. A jelek szerint
a mai magyar baloldali ellenzék ugyanis azt gondolja, hogy bár az ember szabadnak és egyenlőnek születik, azért jó számon tartani, hogy ki a zsidó, és ki nem az, ki a meleg, és ki a heteró.
Nem, dehogy akarnak visszaélni a listával, csak szeretnének tisztán látni, mindenkit a maga valóságában megismerni. Hiszen abból még sosem volt baj, hogy a magyar baloldal származási vagy vagyoni alapon osztotta elkülöníthető csoportokra a magyarokat.
Mert ugyebár a zsidó, az zsidó marad, a meleg pedig meleg marad, listával vagy lista nélkül is.
Kölcsön vehetnénk Rákosi Mátyás kuláklistára vonatkozó örökbecsű bölcsességét. Pontosabban Márki-Zay stábja már kölcsön is vehette a rákosista megközelítést. A régi reflexeknek ugyanis képtelenek ellentmondani.
Ebből az következik, hogy Márki-Zay vasárnapi őrjöngése nem volt véletlen. Elképesztő, hogy a jobboldali véleményvezérek mégis egymás sarkán tapodnak, hogy elmondhassák:
Márki-Zay Péter egy elszabadult hajóágyú, minden megszólalása egy katasztrófa a baloldali összefogás számára, bezzeg a kommunikációs tanácsadó, Péterfi Judit.
Mi van akkor, ha ez már az új kommunikációs irány? Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a hasonló lelki és intellektuális alkatú emberek egymásra találnak a világban, a nagy mágnes összerántja az egyívásúakat. Péterfi pedig éppen beleillik a baloldali összefogás csapatába. Ha ellenére lett volna Márki-Zay eddigi kommunikációja, nemet mondott volna a felkérésre.
A vasárnapi bejelentkezés magyarázata az lehet, hogy
Péterfi Judit tanácsa nyomán a fideszes melegek számolgatásának tematikáját tovább építve, most a fideszes zsidók kerültek terítékre.
Abban az intellektuális magasságban, ahol Péterfi Judit mozog, nem kizárt, hogy olyan politikai gondolkodóktól merít ihletet, mint Gábor Zsazsa.
„Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam” – eképpen foglalta össze kommunikációs hitvallását.
Péterfi Judit hivatalos oldalán időnként kozmetikai szereket (és ideológiai szemetet) kínál az olvasói számára. Márki-Zay Péter Péterfi szemében egy olyan importtermék, amelynek az összetevőit nem ismerjük, minden elemében gyanús, de egy jó csomagolással egyszer legalább el lehet adni. Megpróbálja Márki-Zayt elpasszolni a gyanútlan politikai vásárlóknak. Az eladó főszabálya azonban az, hogy mindenek előtt
minél szélesebb körben ismertté kell tenni a terméket.
Nosza, Péter, mondj valami botrányosat!
Pétert pedig nem kellett sokat kérlelni, természetéből fakadóan ontja magából az eget rengető marhaságokat, néhány figyelemfelkeltő mondat megformálása nem okoz gondot neki.
Így történhetett meg az, hogy a legutóbbi vasárnapi bejelentkezésében a fideszes zsidók megszámlálásának fáradságos munkáját vállalta magára az ellenzék kormányfőjelöltje.
Mert ugye a magyar közvéleményt baromira érdekli, hogy hány zsidó van a Fideszben és a kormányban, milliókat nem hagy nyugodni az üggyel kapcsolatos bizonytalanság.
Most Márki-Zayéknak köszönhetően végre tisztázódik a kérdés.
Már csak az a kérdés, hogy a fideszes zsidók önbevallásos alapon kerülnének a listára, vagy elég a gyanú, hogy X. Y. biztos az?
Talán nem lenne hiábavaló elkezdeni zsideszezni is, már ha következetesek maradnak a kommunikációs stratégiájukhoz. Ez ugyanis a siker biztos receptje. Legalábbis a magyarországi baloldal szerint.
Judit pedig saját gondolatok híján mai napig elhiszi azokat a rágalmakat, amiket a baloldal a magyarokra aggatott az elmúlt évtizedekben.
A kellő mennyiségű gonoszság pedig kéznél van ahhoz, hogy a rosszhiszemű feltételezésükből levezessék:
érdemes felmelegíteni a zsidótémát, sejtetni, utalásokat tenni. Ezek az ostoba állatok (értsd: a magyar választópolgárok) úgyis csak ezt kajálják, csak a gyűlöletre reagálnak. A fentebb stíl nem éri el az ingerküszöböt náluk.
Ha minden az egyeztetett stratégia szerint halad tovább, akkor hamarosan rátérünk a cigányozásra, egy kis „Orsós Viktor”-ozásba még senki nem halt bele.
Mindannyiunk érdekében reméljük, hogy a következő néhány hónap hamar lepörög, és magunk mögött tudhatjuk ezt az őrületet.
A magyarok pedig nem ilyen baloldalt érdemelnek!
