Az oltóanyagok értékesítése az elmúlt évtized egyik legnagyobb biznisze. Emberöltő óta nem volt olyan termék, melyre világszerte kultúrától, gazdasági helyzettől függetlenül ilyen türelmetlen igény mutatkozott volna. A koronavírus által okozott egészségügyi és gazdasági katasztrófa árnyékában vizsgálva ez talán banálisan egyértelmű, hiszen a járvány közvetve, vagy közvetlenül mind a hétmilliárd ember életére hatással van.
Ez akkora pénz, amiért már nem csak óriáscégek és iparmágnások, de országok, sőt nemzetközi szervezetek is felkapják a fejüket. Iszonyatos politikai és fehér köpenybe bújtatott bürokoratikus lobbitevékenység kíséri az oltóanyagok fejlesztését, piacra kerülését és engedélyeztetését.
Nem pusztán hatósági pecsétekkel lehet helyzetbe hozni, vagy diszkvalifikálni egy-egy oltóanyagot.
Elegendő "tudományosnak" álcázott cikkeken keresztül szóbeszédet útjára engedni, melyre a közbizalom gyorsan reagál. Elképesztő magasztaló médiakampány előzte meg például a Pfizert, az egyetlen elfogadható csodaszert, mely megmenthet minket. A kínai és orosz vakcinákat piacra kerülésének időpontjától olyan rossz megítéléssel fogadta a nyugati közvélemény, hogy például a magyar baloldal egy számottevő része (például a Momentum és a DK is) oltásellenes, bizalmatlan pozíciót vett fel tőle. Kérdés, hogy ők politikai haszonszerzésre akarták-e használni a helyzetet, vagy áldozatául estek-e a világméretű PR kampánynak?
Ha a disznó, antidemokratikus oroszoknak, kínaiaknak enged a Szabad Világ pénzt keresni, az komoly gazdasági érdeksérelmet jelenthet nyugati cégeknek, sőt országoknak is.
A Sputnik V. és Sinopharm vakcinák valószínűleg a WHO és az Európai Gyógyszerügynökség asztalára kerültek nagyjából a Pfizerrel együtt, azonban míg utóbbinak év elején megvolt az Egészségügyi Világszervezet vészhelyzetben használható státuszáról szóló igazolása, a Sinopharmnak mostanáig kellett vele várnia, a Sputnik pedig az EU-s szakhatóságnak továbbra is gyanús, mert állításuk szerint „nem tudnak róla eleget”.
A gyógyszeripari és nemzetközi hatósági engedélyeztetések legalább annyira politikai és gazdasági kérdések, mint amennyire szakmaiak. Magyarország példájából is látható, hogy nem szükségszerű mindenki egyöntetű jóváhagyására várni ahhoz, hogy nagy biztonsággal meg lehessen győződni az oltóanyagok biztonságossággáról és hatékonyságáról. Mikor például a világ egyik legnépesebb országában, Indiában iszonyatos pusztítást végez a koronavírus, talán a WHO is belátta: elmúlt annak az ideje, hogy a nagy mennyiségben, gyorsan elérhető vakcinák egyik legfontosabb változatát „feketelistán” tartsa. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Magyarország már tavaly év végén lekötött számottevő mennyiségű vakcinát mindenféle (igen, nyugatit is!) forrásból.
Mára elértük azt a szintet, hogy bárki kérheti az oltást, szinte azonnal ki tudják szolgálni. A járványügyi adatok napról napra javulnak, az Unióban a leggyorsabban nyitó országok közé tartozunk. Ebben döntő szerepe volt többek között a Sinopharm vakcina használatának.
Azt, hogy a magyar kormány óvatosan és körültekintően járt el, nem 100% bizalmat helyezve az impotens és talán gyógyszeripari lobbinak kiszolgáltatott uniós vakcinabeszerzésbe persze a magyar sajtóban is különböző megvilágításban jelenik meg. A kormánykritikus Telex elemzéséből megtudhattuk:
- „Így is tragikusak a halálozási mutatók, belegondolni is rossz, mi lett volna ezek nélkül. Az eredmény tehát pozitív, a kérdés az, hogy az ehhez vezető döntés bátor kockázatvállalás volt-e, vagy felelőtlen hazárdjáték emberéletekkel. A háborús metaforákhoz már-már természetellenes mértékben vonzódó kormánykommunikáció egyébként valószínűleg az előbbire is tökéletes sikerpropaganda-hadjáratot tudna felhúzni.”
(Forrás: Telex.hu)
Tehát: Orbánnak szerencséje volt, kivételesen nem széllel szemben pisált, most bejött a szerencsejáték. Most persze veri a mellét, mint a részeg orosz a vegasi kaszinóban, ha összejön a 21 a Black Jack asztalnál.
Az a helyzet, hogy ha többszörösen igazoltan oltásellenes ellenzéken és a keleti vakcinák ellen tendenciózusan hergelő sajtótermékeken múlt volna, ma lényegesen kilátástalanabb lenne a helyzet. Szóval akkor már inkább olvassunk „propagandát”, úgy tűnik, az mostanában ritkábban téved, mint az „objektív, független, negyedik hatalmi ág”.