Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter a minap arról beszélt, megvan az esélye annak, hogy az ukrán kormány piszkosbombát vet be a front valamely pontján. Ez tökéletesen illik a Robert C. Castel által is felvázolt eszkalációs létrába.

De kinek érné ez meg?

Az ukrán vezetés megszólalásai némileg ellentmondanak egymásnak, ugyanis míg a hadügyminiszterük azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem terveznek ilyet, addig Zelenszkij nem riad vissza a szélsőséges fenyegetésektől. Habár Ukrajnának nincs atomja, szorult helyzetben szinte biztos, hogy erőset húznának.

De hol?

Egyelőre a „saját” területeikért folyik a harc, ráadásul állítólag most még ha lassan is, de visszafoglalnak bizonyos részeket. Egyelőre tehát badarság lenne részükről ledobni egy kisebb radioaktív töltetet, legalábbis ha az „ősi ukrán föld” visszafoglalása a cél. Orosz területre nyugati segítség nélkül pedig nem fogják tudni eljuttatni a bombát, és meg is érkeztünk a probléma gyökeréhez.

Az amerikai elithez.

A Biden-adminisztráció és Pressman úrék egyre kevésbé titkolják, hogy nyakig benne vannak a háború kirobbantásában és az ukrán oldal szervezésében.

Az Egyesült Államok vezetését a legkevésbé sem érdekli Európa sorsa, jól láthatóan a minél nagyobb káoszra törekszik, hiszen ennyire meggyengülve csak azon tud uralkodni. Ha sikerült a gázvezetéket felrobbantaniuk, akkor miért ne sikerülne egy ilyen „csomag” eljuttatása orosz földre?

Ha megtennék, abból vastagon kapna Lengyelország és minden amerikai katona is, aki ott állomásozik. A konfliktus egyre szélesedne, hiszen ha nem is közvetlenül, de áttételesen a NATO-t is csapás érné.

Hogy melyik oldalról?

Természetesen mindkét oldal propagandagépezete beindulna, hogy a másik volt a tettes, így az észak-atlanti bevonódás egyre közelebb kerülne. Ez sajnos csak és kizárólag Amerikának érné meg, Oroszország valószínűleg mára megértette, hogy az egyetlen „játszótere” Ukrajna lehet, mert velünk nem tudják felvenni a harcot.

Csak atommal. De hogy ők kezdjék, az a fentiek miatt nekem egy kicsit kétséges...