Többek között a kapzsiságra és az emberéleteken való spórolásra vezethető vissza Brüsszel bukott vakcinabeszerzési stratégiája. Ugyanakkor úgy tűnik, a magyar baloldal is hasonló lelkülettel rendelkezik, miután egyes „szakértők” túlságosan drágának tartanak bizonyos vakcinákat.
Miután Nagy-Britannia faképnél hagyta Brüsszelt, s ezáltal merőben hatékonyabb oltakozási stratégiát állított fel, látványos adok-kapok alakult ki a szigetország és az Európai Bizottság között. Ebben az ominózus vitában pedig előkerültek olyan adatok is, amelyek megismerése után talán nehezen állíthatná bárki is, hogy az unió kapcsán jogalap nélkül háborodott fel az európai átlagember.
Első ránézésre, pusztán üzleti alapon szemlélve a két beszerzési konstrukciót, könnyen azt feltételezhetné az ember, hogy az Európai Bizottság szemfüles módon, egyszerűen kedvezőbb feltételek mellett kötött le oltásadagokat. A gond csupán az, hogy amikor egy világméretű pandémia kellős közepén nemcsak emberéletek, hanem országok teljes gazdaságai képezik a tétet, a megváltást biztosító gyógyszerek árán nem tanácsos alkudozni (ha csak az igénylő fél nem egy harmadik világbeli, katonai diktatúráktól és mélyszegénységtől senyvedő ország). Csakhogy pontosan ezt tette Brüsszel, amely - a sivár költséghatékonyságot leszámítva – ezáltal több szempontból is káros folyamatoknak ágyazott meg.
Elsősorban ki kell jelenteni, hogy miközben Európa-szerte naponta több tízezren halnak meg a koronavírus okozta járványban, addig erkölcsileg teljes mértékben védhetetlen Brüsszel vakcinaárakkal való alkudozása.
Kitűnő ellenpéldaként szolgál erre nemcsak Nagy-Britannia, hanem Izrael is, ahol bár fajlagosan a legmagasabb árat fizette a Netanjahu fémjelezte kormány az oltásadagokért, cserébe a világ vezető átoltottsággal bíró országává vált, drasztikusan előrehozva ezáltal az ország nyitását.
Másodsorban, Brüsszel szűkmarkú vakcinastratégiája két olyan negatív iparági sajátosságot hívott életre, amely egy ilyen rendkívüli időszakban nemcsak a vírus előtti életünk helyreállítását lassítja, hanem konkrétan emberéletekben mérhető.
Ugyanis az oltóanyagok lekötése közben az egészségügyi uniós biztos, Stella Kyriakides nagy valószínűséggel nem gondolt abba bele, hogy a gyógyszeripar – bár valóban csillagászati összegek fölött diszponál – alapvetően éppen ennek köszönhetően képes sok esetben több variációs kutatási, fejlesztési, valamint kísérleti folyamatokat elindítani, viszonylag rövid idő alatt. Ebben a helyzetben, amikor még alakulóban van a koronavírus okozta megbetegedések hosszútávú megelőzésének stratégiája, minden Brüsszelben megspórolt fillér értelmetlen módon csak tovább lassítja a gyógyszergyárak igyekezetét.
Hiszen könnyedén belátható: az a tény, hogy egy évvel a vírus megjelenése után már jó néhány használható vakcinával rendelkezik az emberiség, nem a gyógyszergyártók humánusságából fakad, hanem a profitéhségükből. S Brüsszellel ellentétben a britek, az izraeliek és mi, magyarok is tisztában voltunk ezzel, meg is tanultunk hatékonyan halászni a zavarosban.
A másik negatív iparági sajátosság, amelyet az Európai Bizottság szűkmarkúsága idézett elő pedig nem más, mint a logisztikai értelemben vett rajtpozíció elvesztése. Adódik a kérdés, egy piaci alapon gondolkodó gyógyszeripari vállalat, amely korlátozott gyártási és szállítási kapacitásokkal rendelkezik, vajon melyik megrendelő igényéhez igazodik majd jobban: amelyik ellenkezés nélkül kifizette a vakcinák teljes árát, vagy amelyik minden lehetőséget megragadott arra, hogy itt-ott lefaraghasson az oltóanyagok körüli költségeiből? Ez a brüsszeli mentalitás pedig ahhoz vezetett, hogy súlyos vakcinahiány lépett fel az unión belül, milliónyi európait életveszélybe sodorva.
Azonban látleletünket szűkítve, sajnálatos módon hazánkban, a baloldalon is fellelni ilyesfajta lelkülettel rendelkező „szakembereket” és politikusokat, akik Brüsszelhez hasonló módon, alapvetően pénzben mérik az emberéleteket. Néhány hónappal ezelőtt, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció frakciószóvivője, Varga Zoltán nyilatkozott arról, hogy meglátása szerint „szélsőségesen drága is lehet a kínai vakcina”. Ezt követően a Népszava című baloldali napilap egyik újságírója firtatta azt a kérdést, hogy a többi oltóanyaghoz képest mennyire drága a Kínából származó oltás.
Magyarán, az eleve oltásellenes baloldali „megmondóemberek” – pont úgy, mint Brüsszelben - még a koronavírus járvány alatt is előrébb helyezik a pénzt az emberek életénél.
Azt leszámítva, hogy erkölcsileg az efféle álláspontok mennyire elítélendők, a baloldali számháborúzás közepette érdemes lenne az ellenzéknek egyetlen adatra koncentrálnia: a korlátozások miatt naponta 15 milliárd forintnyi vesztesége származik a nemzetgazdaságnak. A kínai vakcina mindkét dózisának árával számolva, ebből naponta megközelítőleg 650 ezer ember beoltására elegendő vakcinát vehetne a kormány, ezáltal mintegy 10 nap alatt a teljes lakosságot lefedő vakcinakészletre tehetne szert Magyarország.