Partizán

Köszöntöm nézőinket, szervusztok! Ez itt a Partizán Politika, a Partizán politikai-politikusi talkshowja, mélyinterjú-sorozata. Mielőtt rátérnénk a vendégre, iratkozz fel a csatornánkra, ha még nem tetted volna meg, illetve támogass minket az alábbi patreon-linken! Most pedig máris fordulok vendégünkhoz, aki nem más, mint Parsifal kutyája. Kezdünk!

• Kezdjük a legelején! A körülmények különleges mivolta okán most először a vendég nem a mi stúdiónkba jött, hanem a mi stúdiónk jött hozzád. Ha a hely, Berlin szellemét idézhetem, akkor a hegy jött Mohamedhez. Mai vendégünk Rudolf Heß, szervusz, köszöntelek!
• Servuß!
• Első kérdésként hadd kezdjem azzal, hogy milyen itt Spandauban élni? Ha jól tudom, 1966, tehát Albert Speer kiengedése óta teljesen egyedül vagy, illetve csak az őrszemélyzet van itt veled. Ez a te tulajdonképpen magánbörtönöd.
• Mondhatjuk.
• Szóval milyen idebent? Mivel telnek a napjaid? Festegetsz?
• Inkább fogalmazzunk úgy, hogy sokat gondolkodom. Főleg a múlton.
• Na, ez remek hír nekünk, mert mi a múltról, és főleg a te múltadról akarunk kérdezni. Ha jól olvastam, Alexandriában születtél.
• Ja.
• Itt is végezted az első iskoládat, mert édesapád, mint egy nagy kereskedőcsalád sarja, itt üzletelt. Anyai ágon is kereskedők leszármazottja vagy. Hadd kérdezzem meg, hogy mi visz egy ilyen minden értelemben burzsoának számító kissrácot a munkásmozgalom és alapvetően a munkások érdekeit képviselő politikai irányába?
• Erre már nem emlékszem. Akkor jó ötletnek tűnt.
• Aztán jött a nagy háború, és a román fronton tüdőlövést kaptál.
• Akkoriban csak parancsot teljesítettünk.
• A felépülésed után ismerkedtél meg Hitlerrel?
• Nem ismertem Hitlert.
• Nem ismerted Hitlert? Hát együtt csináltátok a sörpuccsot, aztán meg együtt ültetek a landsbergi börtönben. Sőt, állítólag a 'Heil Hitler' köszöntés is a te személyes ötleted révén honosodott meg a Párton belül.
• Ja, igen. Volt ilyen.
• Téged mennyiben inspirált az ő egyik műve, az Asztali beszélgetések, illetve inkább a fő művéről, a Mein Kampfról kérdeznélek. Mennyiben vetted komolyan az abban elhangzó gondolatokat, és mennyiben volt ez csak a tömegeket hülyítő propaganda?
• Nem olvastam a Mein Kamfpot.
• Nem olvastad? Dehát neked mondta tollba a közös cellában, és te írógéppel írtad le az egészet.
• Állításod nem cáfolja az én állításomat.
• Akkor máshogy kérdezem. Mi volt az az alapvető társadalmi és politikai vezérfonal, ami alapján ti úgy éreztétek 20-as/30-as évek német társadalmában, hogy sokkal jobban csinálnátok, és a hatalomban van a helyetek?
• Nem tudom, ezeket mindig az Adolf intézte. Én nem vagyok semmiért se felelős.
• Nem vagy felelős? Ezt komolyan mondod?
• Én csak azt tudom, hogy milyen rémes most Berlin.
• De Rudolf, az emberek boldogok, békében élnek. Sok pénzt keresnek. Élvezik, hogy se gázkamrába, se a frontra nem hurcoljátok el őket.
• Na jó, de a morál? Kiveszett belőlük a felsőbbrendűség, és ez engem borzasztóan zavar!
• Ha már Adolfot is szóba hoztad. Utólag mi a véleményed, nem lehetett volna valahogy hatni rá, ha már kissé túlzásokba esett? A veled való kapcsolatában nem tudtál volna szólni, hogy azért mégse kéne más országokat lerohanni?
• Nem rohantunk le más országokat.
• Dehogynem, ott volt rögtön Ausztria.
• Az az Adolf országa volt.
• És Csehszlovákia?
• Azt a jogállamoktól kaptuk ajándékba.
• És Lengyelország?
• Na, jó. Azt tényleg lerohantuk.
• De Dániát és Norvégiát is.
• Igen, végülis azokat is.
• És Hollandiát? Belgiumot, Luxemburgot?
• Na, jó, öcsém! Hát ez nagyon régen volt, öcsém! Hagyjuk már ezeket! Neked is lesz majd később politikai múltad. Milyen érzés lesz, ha majd valaki felhánytorgatja ezeket? Hát tehet egy expolitikus róla, ha az NSDAP vagy az MSZP ügyvezető alelnöke? Ugye, nem?
• És hogy volt ez a repülős ügy? Miért érezted úgy 1941. május 10-én, az addigi győzelmeiteket megkoronázó hadjárat egyéves évfordulóján, hogy egyszercsak bevágod magad egy Bf-110-esbe és átrepülsz vele Skóciába az ellenséghez?
• Szerintem egy politikusban legyen egy kis csintalanság.
• Végezetül mi lenne az, ami a legjobban foglalkoztat téged itt bent, de én valamiért elmulasztottam volna kitérni rá a kérdéseimmel? Kérlek, foglald össze ezt néhány mondatban!
• Leginkább azon szoktam idebent gondolkodni, hogy a kurva anyját már mindenkinek, aki odakint van. Hogy merészeltek jobban és boldogabban élni, mint a mi csodálatos Pártunk uralma idején? Olyan jó volt a csúcson lenni. Úgy imádtam. Miért nem tarthatott örökké? Miért voltunk mi ilyen tehetségtelen balfaszok, hogy akármibe belekezdtünk, az néhány év alatt úgy lekókadt, mint egy öntözetlen virág? Na, mindegy, akkor is ide vissza minden hatalmat NEKEM! Gecikurvaanyátokat már, emberek! Ne rám mutogassatok vissza, hanem gyűlöljük együtt végre a geci 0rbánt, úgy nem lehet? (vad kutyaugatás)
• Rudolf, nagyon köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál. Jövő héten pedig nem más lesz a vendégünk, mint Wernher von Braun, a rakéták békés célú felhasználásának Sturmbannführere! Nézőinktől elköszönünk, viszontlátásra. Aki pedig patreonként a fizetős linkre kattintott, az még ne menjen el, hiszen Rudolf kérésünkre felveszi kedvenc barna egyenruháját, illetve iratkozzatok fel Rudolf műsorára, a Griechisch-römisches Ringenre is, Sziasztok!