Nem ízléses, és nem átlagos a mi hobbink, de be is látjuk: az önmagában nem túl nagy meglepetés, hogy Orbán Viktort ma ötödjére is gond nélkül megszavazták miniszterelnöknek. A Fidesz, a KDNP és a német nemzetiségi képviselő, Ritter Imre szavaztak igennel – és ez nem túl meglepő módon bőven elég volt. Persze hurrá, és éljen, meg minden.
Mégis sokkal szórakoztatóbb az a körítés, amiről megint nem a kormány gondoskodik. Hogy sértődöttségében mire nem képes egy-egy (?) ellenzéki politikus, sőt: teljes frakciók. Miután már április harmadikának éjjelén elkezdődött a hatalmas szembenézés, az önmarcangolás, a hibák és az eredők elemzése; ugyanott folytatják, ahol előtte abbahagyták.
Jakab Péter például – szokásosan – nem volt maradéktalanul elégedett, és ezt nem is rejtette véka alá:
Oké. Értem, hogy drága egy háromgyerekes családot fenntartani, hiszen csok mellett is fizetni kell a házat. Az oktatásban vagy a versenyszférában ezek után bizony nem lesz nem sok keresnivalója lenne Jakabnak. Marad tehát az olcsó idétlenkedés, igény még mindig van rá. Bevallom, az én részemről is. Hajrá, Péter! Nehogy abbahagyd.
Jön a következő csapás: Fekete-Győr András és csapata.
Donáth Anna ilyen gyorsan visszavonult a közszerepléstől? Adom persze, sok boldogságot. Kár, hogy Fegyőr csak eddig bírta a babázást.
Hogy a Momentum nem vonul ki, az nagyon kedves (ugyanígy támogatták az olajembergó kitolását is már legutóbb) – bár azért még mindig nem bíznék bennük 100 százalékosan, nem tudom. Gyanús! Velük kapcsolatban mindig van egy rossz megérzésem. Szóval nemmel szavaznak, mert másfajta kormányt szeretnének látni a nemzet élén – még igényeik is vannak! Nagy dilemma, de bátorkodom esetleg ajánlani a következő választásokat, ahol akár győzni is lehet!
Gyurcsány Ferenc és pártja sem szerénykedett: a volt miniszterelnök nagy szavai után teátrálisan kivonultak.
– szólt a vezért, majd kivonultak (ide most képzeljetek el egy szerkesztői bohócos szmájlit). Nagy gerillák ezek is!
Nem hagyta ott ugyanakkor az üléstermet a Mi Hazánk, de nemmel szavaztak, ahogy végül az LMP, az MSZP, a Párbeszéd és a Momentum is. Nem szavazott a DK és a Jobbik frakciója (nahát!). Most akkor ki a díszlet? Nem lennénk Orbán helyébe'. Ezek nem viccelnek.
És említsük meg, hogy bizony voltak ezzel együtt korrekt arcok is az ülésen:
- Ungár Péter az LMP-ből,
- Tóth Bertalan az MSZP-ből,
- és Toroczkai László a Mi Hazánk Mozgalomból.
Ők személyesen gratuláltak Orbán Viktornak, mi több: kezet ráztak vele. Most komolyan: ha a sportban ez az alap, akkor miért olyan nehéz ez pont a politikában és a diplomáciában?
Hont András, az oldalak között érdekesen ide-oda csapódó közéleti személyiség találóan foglalta össze a nap eseményeit – mindezt ráadásul előre megmondta:
-
Gyurcsány mond valami rondát a kormányról.
-
Kövér mond valami rondát Gyurcsányról.
-
Orbánt megválasztják miniszterelnöknek.
(A kormányalakító parlamenti ülésnap forgatókönyve 2010–2042)
És az újraválasztott miniszterelnök főbb gondolatai? Üzent politikai ellenfeleinknek (ellenségeinknek, talán mondhatjuk):
Ellenfeleink gondoskodtak róla, hogy a választás soha nem látott ellenőrzés mellett történjen, és kiderült, hogy Magyarországon nem történhetnek választási visszaélések. [...] Most a baj idején az összefogás korparancs. Aki kihúzza magát alóla, az veszélyt hoz a nemzetre, és a hazára.
Az országgyűlésben is megtalálható ügynökgyanús, Nyugatra minket beárulni járó kollégák tekintetében elég erős figyelmeztetés. De talán a legfőbb és legszebb üzenet:
Ennek a háborúnak nem lett volna szabad elkezdődnie. [...] Ebből a háborúból ki kell maradnunk, és meg kell védenünk az ország békéjét és biztonságát. [...] A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg. Most azt akarjuk bebizonyítani, hogy a hazáért élni is lehet.
Érdekes, még mindig nem akar fegyvereket meg katonákat küldeni Ukrajnába, de még csak virtuális meg szoftveres támogatásról se álmodozik? Ki érti ezt...
Nem azért vagyunk az Európai Unió tagjai, mert olyan amilyen, hanem azért mert tudjuk, milyet szeretnénk.
És hogy milyen lesz a parlament következő négy éve?
A veszélyhelyzet nem látszik elmúlni, a balliberális ellenzék pedig nem tanul. És ahogy Orbán fel is vezette: feltehetően kisebb megértésre és elnézésre számíthatnak a magukat meg rajongóikat zenés-táncos revüvel, kreatív előadásokkal szórakoztató képviselők.
De meglátjuk. Unatkozni nem fogunk.
