Ismételten megvillantotta ragadozó agyarait az önmagát előszeretettel békés, jóságos növényevőként láttató brüsszeli erőközpont, az Európai Bizottság.
Diplomáciai forrásokra hivatkozva hozta le a Politico, hogy az Unió végrehajtó testülete visszadobni készül a koronavírus járvány utáni gazdasági helyreállítási alap vissza nem térítendő részére vonatkozó magyar igényt, méghozzá
Nem szeretnénk az egészet annyival elintézni, hogy az egésznek klasszikus német birodalmi csicskítás-szaga van (bár klasszikus német birodalmi csicskítástól bűzlik az egész), ezért megpróbáljuk átgondolni, mi is történhetett valójában.

Emlékeztetőül: az Bizottság tagjait az Európai Parlament képviselői szavazatával hatalmazzák fel hivataluk betöltésére, jelenlegi elnöke, a német Ursula von der Leyen a magyar pedofiltörvényt a közelmúltban szégyenletesnek nevezte, hatáskörét átlépve keményen beletalpalt Magyarországba egy tisztán ideológiai természetű, alapvetően tagállami „magánügynek” tekintendő kérdésben.
Az EU törvényhozása már jó ideje eltávolodott az egyenrangú nemzetek szövetségének ügyétől, a képviselők jelentős része megfeledkezve róla, kiket is képviselnek elsősorban saját nemzetközi kapcsolataik, befolyásuk építésén szorgoskodnak, míg
a szebb napokat is látott Parlament magatehetetlenül vergődik nagyvállalatok, Soros György-féle befolyásos üzletemberek és még ki tudja, milyen érdekek által irányított lobbisták szorításában.

Magyarország viselkedését az EU hitehagyott ex-konzervatív és progresszív-liberális-szocialista többségével szembeni különvéleményét többféle szemüvegen keresztül is lehet nézni. A klasszikus brüsszelita, neo-labanc (a Wikipedia Momentum Mozgalom szócikke alatt olvasható a részletes definíció) megközelítése szerint Orbán Viktor kiiratkozott a dörgölőzéshez szokott nyugati elitklubból, Európa páriájává váltunk, akiket igazából már rég ki kellett volna rakni a kultúrnemzetek közösségéből.
A másik nézőpont szerint egy nemzetnek mindenekelőtt érdekei, saját kulturális értékei védelme a legfőbb prioritás, mindenféle nemzetközi kapcsolat és lojalitás csak ezután következhet.
A nemzetek feletti Európai Birodalom rajongói számára régóta szálka a brüsszeli Góliáttal szemben következetesen újra és újra Dávidként szembeálló magyar kormányfő. Kötelezettségszegési eljárások, német titkosszolgálati lejáratások, amikre nyilván nincs és sosem lesz bizonyíték, költségvetési forrással való zsarolások és természetesen feltartott mutatóujjak, aggódóan ráncolt szemöldökök kísérik a nemzeti érdekérvényesítést szem előtt tartó külpolitikát. Visszatérő, agyon rágott gumicsontjaink, melyek érdekes módon újra és újra előkerülnek:
-
korrupció
-
LMBTQ ügyek
-
bevándorlás
-
sajtószabadság
Mikor a negyedik német birodalomnak nem tetszik valami, előveszi a fentiek közül az egyik kártyát. Jelen pillanatban éppen a pedofiltörvény és a korrupció van terítéken, de ne aggódjon a Nyájas Olvasó, nemsokára érkezik egy kis kötelező betelepítési kvóta-javaslat is, valamint a sajtószabadságért is újfent aggódni kezdenek (pardon, ez nem lesz, hanem épp most van, a Riporterek Határok Nélkül nevű Soros-finanszírozású NGO jóvoltából felkerültünk a „szégyenfalra").
Nem kifejezetten szükségszerű tehát valódi ügyet keresni a mindenkori kötözködés mögött, értékek helyett érdekek mentén zajlik le ez a küzdelem, ahol majd rövidesen ismét születik valami méltányos kompromisszum, ami után hirtelen senkit nem fog már érdekelni a pedofiltörvény, vagy a korrupció – egészen a következő esetig, mikor újra erőt kell fitogtatni.
Hogy valójában mi megy a háttérben, azt csak találgatni tudjuk: a helyreállítási alap nagyobbik részét német cégeknél kéne elkölteni? Jó lenne, ha a hitelt is felvennénk, mert akkor szorosabb pórázon tudnák tartani Magyarországot? Itt lenne az ideje, hogy vásároljunk némi korszerű germán haditechnikát?
Megannyi rejtélyes lehetőség, melyekről a magunkfajta egyszerű bértollnokok és a választók többsége jó okkal soha nem fog részleteket megismerni.

A támogatást pedig így, vagy úgy, de valószínűleg lehívhatjuk feltéve, ha megfizetjük a császárnak, ami a császáré.