Ezzel a címmel jelent meg cikk kedden az online lapban, a közösségi oldalakon pedig az idézetthez hasonló kommentárok.
Természetesen nem értünk egyet az általánosítással, butaságnak tartjuk, hogy azért, mert egy baloldali politikus gusztustalan és kegyetlen bűncselekményt követett el, minden baloldali ilyen lenne. Egyéni bűnök alapján közösséget, csoportot elítélni veszélyes játék, mert egy olyan szemléletet erősít, ami ha elterjed, akkor már nem lehet egymással normális módon beszélni, a hasznos viták helyett a kollektív bűnösség elve alapján állóháború alakul ki. Ha ezt a taktikát követnénk, akkor magunkkal is kitolunk, hiszen onnantól ránk is vonatkozik, hogy a közösségünk minden egyes tagjának bűnéért felelősséggel tartozunk.
Erre épített a balliberális ellenzék és a mögötte óriási erőforrásokat mozgósító Soros-hálózat a Borkai- és a Szájer-ügy kapcsán is. Sikeresen.
Még aránylag higgadt és gondolkodni képes emberek is osztották a véleményt, miszerint ezek az ügyek rávilágítanak a „keresztény-konzervatív politikusok álszentségére”.
Azért osztották, mert ezen balhék mögött a legmodernebb, legprofibb marketingtudás és szinte végtelen erőforrások állnak.
És ha a kereskedelemben a szar ízű és egészségtelen ételeket vagy italokat tömegeknek lehet eladni az említett tudással és erőforrásokkal, akkor a „kollektív bűnösség” nevű terméket is simán megveszik.
Sőt, azt talán könnyebben, mert bár a mai jóemberkedő világban nem vallaná be senki, de az emberek zöme nagyon szeret lincselni. Jó érzés nekik látni, ahogy valaki terítékre kerül, a tömeg közrefogja és köpködi, üti, vágja, mindezt büntetlenül. Sőt, minden köpésre és pofonra lájkok és gratuláló hozzászólások érkeznek, mintha bátor dolog lenne a tömegből szidni valakit.
Várjunk csak, nem hasonlít ez valamire?
- A holokauszt előzményeként nem egy ilyen gerjesztett tömegpszichózis alakult ki a zsidósággal kapcsolatban? Politikai, hatalomtechnikai és gazdasági megfontolásokból elkezdték hergelni az embereket, hogy a közös ellenség képét mutogatva csatasorba állítsák őket. És persze voltak valóságelemei az antiszemita uszításnak is, hiszen volt bőven gazdag zsidó tőkés, akire lehetett mutogatni, illetve a tudományos és kulturális területen is sokakra ráfoghatták, hogy miattuk nincs helye és megélhetése a rendes polgároknak.
- Akkor mit is pénzel most a holokauszttúlélő Soros György a magyar belpolitikai harctéren?
Kérem szépen, a húszas-harmincas évek antiszemita kampányainak pontos mását finanszírozza, csak most nem a zsidó közösség a célpont, hanem a jobboldali-konzervatív politikai tábor és annak vezetése.
Nem kell sem felháborodni, sem legyinteni erre, hanem tessék megnézni a részleteket.
A hazai közéleti beszédmodor régen sem volt finomnak, kulturáltnak mondható, de 2012 után határozottan érzékelhető volt, hogy az ellenzéki oldalon átszakadt a korlát, amire addig minden mérsékelt politikai szereplő tekintettel volt. Ennek úttörője (pontosabban korláttörője)
a Soros által életre hívott Együtt nevű párt volt.
Vezetőik szokásosnál is durvább megnyilvánulásai eleinte még megdöbbentették a többi ellenzéki párt képviselőit, és a médiának is idő kellett, hogy felzárkózzon az új irányvonalhoz. Eleinte még készült interjú Juhász Péterrel a baráti Index részéről, amelyben felkérdezik, hogy miért tolja ezt a gyűlölködő, uszító kommunikációt, amire őszintén felelt: mert most nem a gondolkodásra és a problémák megértésére van szükség, hanem indulatokra, amelyekkel le lehet váltani a Fideszt. Elismerte, hogy ez egy tudatos koncepció a gyűlölet szítására. Aztán csatlakoztak a többiek is hozzá, elindult a ki tud durvábbat mondani című verseny az ellenzéki politikusok között. A korábban Juhászt kérdező újságírók is beadták a derekukat, feladva szakmájuk összes etikai elvét beszálltak a kampányba, amelynek egyetlen célja, hogy megalkossa az ősgonoszt, a démont, aki ellen bármilyen eszköz bevethető.
Vannak szakértők, akiknek a kutatási területük, hogy a holokauszt vagy más népirtások kapcsán megnézzék, hogy milyen kommunikációs tevékenység előzte meg a szörnyű, kegyetlen eseményeket. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi kell ahhoz, hogy tömegek ilyen erejű gyűlöletet érezzenek a kiszemelt csoport iránt. Erről számos publikáció született. Nem kell mást tenni, mint a módszertant alkalmazva megnézni, hogy mi zajlik évek óta az ellenzéki médiában, a politikai nyilatkozatokban és az internetes közösségi oldalakon, ahova profi propagandaműhelyek gyártják az amatőrnek álcázott tartalmakat. És persze a hátterét is meg kell nézni, ahonnan koordinálják és finanszírozzák mindezt.
Minden eleme megtalálható a klasszikus gyűlöletpropagandának. A csoportból kiszemelt célszemélyek, akiket folyamatosan címlapon tartva felhasználnak, rajtuk keresztül öntik a gyűlölködésre alapot adó cikkeiket. Ezeket átveszik a politikusok és az aktivistáik, hogy megosztva és saját kommentárjaikkal kiegészítve tovább szítsák az indulatokat. És mindig kiterjesztik a politikai, világnézeti közösségre is, hiszen ez a lényeg.
A gyűlölethadjárat célja egyértelmű, amit talán elsőként Haraszti Miklós, a Soros-univerzum fontos, befolyásos alakja hirdetett meg még akkor, amikor sokan nem gondolták volna, hogy ez a manőver megcsinálható. A volt SZDSZ-es politikus beszélt elsőként arról, hogy a náci Jobbikkal szövetséget kell kötni, hogy a Fideszt leválthassák. Persze lehet, hogy tévedek, és Karácsony volt az első, Haraszti csak a második, de ez mindegy is, mert mindketten már akkor beszéltek erről, amikor még ez elképzelhetetlen volt, mert a szavazótábor nem fogadta volna el.
Arról nagyon sokat hallottunk az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire fontos szembenézni a múlt bűneivel, hogy tanuljunk belőlük, ne kövessük el újra azokat. Akik erről a legtöbbet papoltak, azok állnak most az általánosító, kollektív bűnösséget hirdető kampány élén. Mert ők akarják a legjobban a kormányváltást, ezért ma már bármi elfogadható részükről, ami ezt szolgálja.
Vajon ők mit tanultak a történelemből?
Azt, hogy a kollektív bűnösség vádja és a gyűlölet szítása általában rossz és veszélyes dolog, vagy azt, hogy ha ők használják, akkor jó, ha ellenük teszik, akkor rossz? Én az utóbbira tippelnék.