Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy háború az emberiség legrosszabb funkciói közé tartozik. Bár bizonyára vannak pozitív hatásai (stimulálja a hadiipart, ezáltal munkahelyeket teremt, a hódító agresszor emberéletek árán területeket vagy előnyösebb geopolitikai pozíciókat nyerhet, stb.), kevés olyan idióta van, aki nosztalgikus elvágyódással emlegeti az öldöklést és pusztítást.
Az ukrán–orosz háború mindezidáig – legalábbis a tényleges harcok szempontjából – izolált, kétoldalú konfliktus maradt, ennek ellenére a nyugati jóemberkedés kultúrája – valami félreértelmezett szolidaritáson alapuló kötelességtudat által vezérelve – nyakig belerángatta az Európai Uniót az ellenségeskedésbe.
Oldalt választottunk egy olyan harcban, amihez semmi közünk és amiből semmit nem nyerhetünk, de viseljük annak mindenféle káros gazdasági és politikai következményeit.
Hónapok óta sanyargatjuk magunkat az oroszoknak szánt szankciókkal, ennek következtében az energiaárak az egekbe szöktek, az infláció évtizedek óta nem látott mértékű károkat okoz, és elhúzódó háború a legközelebbi jövőre nézve is beláthatatlan következményekkel jár.
Azt hinné az ember, hogy nincs olyan épeszű véleményformáló, aki ne érezné kötelességének, hogy a mielőbbi tűzszünet és a béke mellett érveljen.
Vagy ha mégis van, az legfeljebb az önmagát globalista, progresszív-liberális gondolkodók közül kerülhet ki.
Pedig van ilyen.
Reichert János, a Magyar Hang újságírója elvileg jobboldali értelmiségi, a Kötöttfogás című beszélgetős műsorban olyan vérlázítóan aljas, háborús uszításra volt képes, mintha legalábbis egyenesen a CIA-tól kapta volna a szöveget. Nem a tisztességének vagy józan eszének vélelmezése okán vetjük el a gondolatot, hogy esetleg külföldi ügynök lenne, láthatóan teljes meggyőződéssel hiszi és terjeszti azt az amerikai ihletésű propagandát, hogy a háborúnak Ukrajna totális, fegyveres győzelmével, az orosz hadsereg elkergetésével kell és lehet végződnie.
Az egykori Simicska-zsoldos, a Magyar Nemzet-korszak óta az „igazikonzervatív” vonalat képviselő Reichert igen erős mondatokkal biztosította be helyét a legaljasabb háborús uszítók elit klubjába.
Reichert félremagyarázhatatlan határozottsággal áll ki a háború elnyújtása mellett, gondolatmenetének alapköve pedig természetesen az a rendkívül sekélyes koncepció, hogy Orbán Viktor nem szuverén álláspontot képvisel, mikor a béke mellett érvel, hiszen az oroszok (mint az elmúlt fél évben bármikor) már a totális összeomlás szélére kerültek.
Zavaros gondolatai mögött bizonyára felsejlik az az amerikai akciófilmbe illő jelenet, amelyben az ukrán hadsereg Moszkvába való bevonulásával előbb a főgonosz, Szauron Putyin, majd az őt Szarumánként követő Orbán Viktor hatalma magától fog összedőlni.
Az alábbi videóban megtekinthető, hogyan gondolkodik az úgynevezett „kormánykritikus jobboldal” a kialakult konfliktusról és persze benne Orbán Viktor szerepéről:
- „...egyet tudok mondani, hogy szerintem Orbán Viktor Putyinnak az európai hangja, meg a Szijjártó Péter orosz másod-külügyminiszter, az a hihetetlen energia, amivel a tűzszünetet szorgalmazzák teljesen nyilvánvaló, hogy Moszkvából sugallják.”
- „...az oroszoknak iszonyatosan nagy szükségük lenne most egy tűzszünetre, hogy kicsit rendezzék a soraikat.”
- „...nem szabad, hogy belemenjenek a tűzszünetbe, addig kell ütni a vasat, amíg meleg."
- „...láthatóan az oroszok most megroppantak...”
- „nem szabad engedni, hogy az oroszok rendezzék a soraikat, ez egy szigorúan háborús gondolat most a részemről.”
Reichertnek vélhetően semmilyen véráldozat vagy egzisztenciális nehézség nem drága, hogy elvárásai szerint alakuljanak a dolgok. Ez pedig nemcsak Ukrajna totális győzelmét, de Orbán bukását is jelenti. Fejében a valóság bizonyára egy közepesen humortalan karikatúrasorozatként képeződik le, nem csoda, ha képtelen a reális helyzetértékelésre.
A döbbenetes szamárságok ellen a beszélgetés résztvevői nem tiltakoztak, Gulyás Balázs is jól hallhatóan helyesel.
Testbeszéd szintjén Csintalan Sándorral értünk egyet:
