Orbán már Nyugatról is elüldözi a magyar fiatalokat!

Kint élned, halnod kell?

Ismerős hírek a Portfolo.hu-ról, ugyanis már tavaly is jöttek ki hasonló cikkek a KSH adataira építve: Történelmi fordulat a magyar kivándorlásban: többen jöttek haza tavaly, mint ahányan elmentek - szinte a cím is ugyanaz volt. Ezerszer hallhattuk odaátról:

A tények makacs dolgok. A nagy számok törvénye szerint...

Most a KSH számait látva viszont a másik örök érvet veszik elő (az még nem volt, hogy „Orbán ellenére jöttek haza", vagy „elfogytak az emberek, nincs már kinek kimennie"):

Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam.

Nem Churchill mondta amúgy. Na de - sorozatban már második éve derül ki, hogy - bizony megfordulni látszik az ellenzék egyik kedvenc vesszőparipájának a trendje: egyre többen költöznek vissza Magyarországra, sőt: már többen települnek haza, mint ahányan kivándoroltak.

Foghatnánk a koronavírusra, de 2018-ban, és 2019-ban is még legfeljebb a tudatalattinkban lappangott a járvány, idén meg - hát ha olyan fasza hely az a Nyugat, akkor bizonyára járvány alatt is sokkal jobb lenne odakinn, meg hát az egészségügyük is mindenhol tök jó (örök kínzó kérdés: ha annyira megbecsülik az embert kint, és annyival jobbak a körülmények, a fizetés - akkor miért szorulnak a jómódú nyugati országok mégis arra, hogy Indiából, a Fülöp-szigetekről és Kelet-Európából importáljanak tömegesen dolgozót a saját egészségügyi rendszerükbe?).

Számtalan oka lehet a hazatelepülésnek, és a könyörtelen, személytelen statisztikában minden plusz vagy mínusz egy-egy családot, sorsot, egy életet takar. Éppen ezért is csak kiröhögés lehet a jutalma annak az ideológiailag túlképzett ellenzéki hőbörgőnek, aki a Nyugatra távozó tömegeket mind Orbánnak tulajdonítja. Az ellenzéki logika szerint tehát ez úgy működik, hogy ha szívemnek nem kedves kormány kerül hatalomra, akkor disszidálok, ha meg az én pártom győz a választásokon, akkor hazajövök?

Nem tetszik, hogy egyre szarabbul érzem magamat Londonban. Nem tetszik, hogy a haverok, a rokonok nemsokára hazatérnek. /Nem tetszik a rendszer - Kontra-feldolgozás/

Mindemellett (vigyázat, provokatív kijelentés!) a hazatelepülők esetében valóban el kell ismernünk a kormány érdemeit, hiszen a szürke, lebalkániasodott - és még abban az állapotában is szeretetreméltó - országunkból egy olyan helyet tudtak kihozni tíz év alatt viszonylag kevés pénzből és annál több találékonysággal (régi lakáskultúrás szöveg!), hogy minket irigyel Európa. És már a focink is jó. De tényleg. Tudjuk: az EU-s pénzek miatt és Orbán ellenére...

Sokunknak volt olyan szerencséje, hogy kiskorától fogva rendszeresen eljuthatott külföldre rövidebb-hosszabb időkre, tanulhatott, dolgozhatott kint. Fekete-Győr András hiába próbálja kisajátítani maguknak ezt az előjogot, állítólag még jobboldali érzelmű fiatalok is eljuthattak Nyugatra, sőt: ismerősöm ismer olyan Fidesz-szavazót, aki még angolul is beszél!

Visszatérve Nyugat-Európára: talán nem kell senkinek bővebben kifejtenem, milyen volt 20-30 éve meglátni személyesen, ahogy 8-16 órányi buszozás után életre kel körülöttünk a Schwarzwaldklinik vagy a Milka-reklám. A rend, a tisztaság, a színek (főleg a zöld), a jólét és a barátságosság számunkra, a szürke évtizedekben szocializálódottaknak tökéletesen szokatlan, szinte gyanús dolgok voltak. És nem, a franciák se utálták soha a magyarokat.

De azért kint élni nem ugyanaz, és hát még ha nem is mindenki kényszerül rabszolgamunkára külföldön, itthon mégis jobb. Lehet jönni Kovács Kati-slágerekkel (Szívet cseréljen, aki hazát cserél) vagy Radnótival (Nem tudhatom), és talán több nem is kell... még ha ki is forgatták ezerszer, mint a gyerehaza.org-kampányból ismert Túró Rudit.

Az érzelgős részén nagyvonalúan túllendülve (mert igenis tudjuk a mellénk térdeplő bokor nevét-virágát, és súlya a döntési mátrixban felbecsülhetetlen), itthon mára szinte minden téren jobb, de

Külföldön (itt: Nyugat-Európában) az átlagmagyar csak nyomorogni fog, még ha ennek ellenkezőjét is bizonygatja folyton. Társbérleti szobákban húzza meg magát, havi pár száz eurókat kuporgat, és azért a fogait itthon csináltatja meg - bármennyire is szar a magyar egészségügy, meg kevés a kórház, ugye. És még a nyelvet se tanulja meg szegény soha rendesen. Ha 1-2 év alatt nem sikerült, akkor már utána se fog (egyetlen kivétel ez alól a Keresztapa I-II., ahol Vito Andolini még erős akcentussal beszélt huszonévesen, hogy idős korára, már Don Corleone-ként már szinte anyanyelvi szintre jusson).

Könyörtelen véleményem, hogy aki rendesen megtanult angolul beszélni, írni-olvasni, az itthon is mindig fog olyan munkát találni, amellyel biztosított lesz számára a tisztes, „európai" színvonalú megélhetés. Nem csak multiknál!

És ha már megint csak a pénzről beszélünk: hacsak nem vagy szoftverfejlesztő mérnök vagy hasonló, nagy valószínűséggel nem fogja neked ugyanazt az életszínvonalat biztosítani a „befogadó" ország, mint az őslakosoknak. Majd talán a gyerekeidnek, akik ezt meg semennyire se fogják értékelni, mert ők már ott nőnek fel - ezt szokják meg -, és talán magyarul se fognak tudni rendesen. Legfeljebb fordítasz anyádéknak, ha ők még nem tanultak meg angolul vagy németül az unokák kedvéért.

Barátaid jó eséllyel hasonló külföldiek lesznek, és nagyon ritka lesz az, hogy a helyiek hívjanak meg magukhoz az otthonukba vacsorázni - hacsak nem házasodtál be persze (beházasodni általában pedig csak akkor lesz esélyed, ha szép nő vagy). És ez is lesz az egyik oka annak, amiért azt hiszed, hogy „Nyugaton" gondtalan az élet: hiszen így pont maradsz végig az expat-burokban, és fogalmad se lesz a gazdanemzet napi bajairól-gondjairól. Erasmus harmincasoknak! Mert bizony akárhova is mész, ott is mindenhol ugyanúgy aprítják egymást a helyiek, ahogy az nálunk történik.

Persze kit érdekel ez, igaz? Hogy ez mégis inkább mind romantikus, érzelemvezérelt hablaty, és mégis jobban megélsz Nyugaton, több pénzed marad a hó végén, boldogabb is vagy? Nem kizárt. De mivel azért a legtöbben emberek vagyunk, érzelemvezéreltek is vagyunk.

És a végén a legtöbben be fogjuk látni, hogy pont ezt a részét semmi nem fogja pótolni - és legyen bármilyen szép is Perivale vagy Kempten-külső, ott soha nem lesz meg az a nyelvi-kulturális fölényed, helyismereted és magabiztosságod, ami itthon eleve adott és természetesnek veszed.

És erre valószínűleg már csak kint fogsz rájönni.

Szóval miért jönnek egyre többen haza? Ennyire rossz lett kint, vagy ennyire jobb lett itthon? Mérlegelik az emberek a prókat és a kontrákat? Szerintem mindegyik.

De az a jó hírünk, hogy (békeidőben) mindenki kb. azt csinál, amit akar: ha tetszik, kimegy - ha nem tetszik, visszajön, és ezt akár többször is elismételheti kedve szerint. Tanulhat, taníthat, pénzt gyűjthet, amit kint vagy itthon befektethet. Akár cukrászdát is nyithat. Ezért is szeretjük az Európai Uniót, illetve talán leginkább ezt szeretjük benne.

(Folytatjuk.)