Megszólalt a magyar miniszterelnök a sok vitát kiváltott, pedofiltörvénynek is nevezett jogszabály és annak reakciójaként tapasztalható hazai és nemzetközi megnyilvánulások kapcsán.
az egész zsidó-keresztény kultúrát érintő, életmódunkat alapvetően meghatározó nézetkülönbség egyik csataterének fontos ütközete ez a jogszabály.
Törekedve hitvány propagandistákhoz méltatlan, árnyalt vélemény kialakítására elolvastuk a miniszterelnöki nyilatkozatot, a törvényt és az ellenzéki derpegések többségét is figyelemmel kísérjük.
- Vajon Magyarország tényleg a legsötétebb középkor felé tart melegjogi szempontból?
- Öncélú, fasiszta erőfitogtatás ez a jogszabály?
- A "genderlobbi" csak a Fidesz képzeletében létezik?
Nézzük akkor elsőként, milyen környezetben és időszakban született az ismét jelentős hisztit kiváltó jogszabály.
Nyáron szokás ünnepelni az LMBTQ mozgalom jogegyenlőségért folytatott küzdelmeit.
Változó terjedelemben.
Egyre hosszabban és alaposabban.
Volt idő, mikor a meleg közösségek érdekvédelmének az 1969 nyarán, New York-ban történt, spontán demonstrációra emlékezve, egy napot szenteltek, emlékezve az erőszakos rendőri fellépés ellen tiltakozó homoszexuális közösség erőfeszítéseire.
Szerintünk sincs az rendben, hogy bárokban, szórakozóhelyeken vegzálják, megfélemlítik az egymás társaságában szórakozni, időt tölteni vágyó kisebbségeket. Köpjük és megvetjük a Pride-on köveket dobáló, buta nácikat. Ugyan nem értjük, miért vágynak másra, mint a többség, ez sokaknak nem tetszik, de az ízlés ugyanilyen magánügy, az ő dolguk, minek néztünk oda?
Azonban itt már rég nem szexuális preferenciákról van szó. A szivárványos huszár átesett a rózsaszín ló túloldalára.
Most ott tartunk, hogy (egyelőre még csak) egy hónapon keresztül ünnepeljünk minden teremtett lélek Isten liberális demokráciák adta jogát, hogy a társadalom egészével elfogadtassa a pillanatnyi elmeállapota szerinti identitását.
Esetleg a gyerekéét.
Ez a harc lesz a végső, a cél pedig világos: bárki dönthessen arról, hogy akár öltözködésében, akár jogállásában, vagy szélsőséges esetben akár sebészi, úton alakíthassa át biológiai nemét, ezt pedig mindenki szó nélkül vegye tudomásul.
Sőt, ha a kamasz gyerek épp kitalálja, hogy ő kislány helyett holnaptól kisfiú lenne, akkor a szülőnek jogában álljon hormonkezeléssel támogatni az átalakulást. Főleg, ha apu és anyu is világsztárok.
A társadalmi nemek önkéntes – és önkényes – megválasztásának kérdésköre (melyet a muciológus-félék gender studies fantázianévvel tanítanak és tanulnak) soha nem volt még ilyen hatékonyan kommunikálva. Napjainkban csak nagyon fegyelmezett, tudatos szűréssel lehet elkerülni a koedukált WC-k bevezetésének híreit, az újabb és újabb átoperált szerepmodellek körüli hírverést, akik nem pszichiátriai betegként, hanem az új világ hőseként pózolnak címlapokon. Nehéz nem észrevenni, hogy politikai, vagy bulvár témában utazó médiumok azt harsogják Berlintől Los Angelesig: az vagy, aki lenni akarsz, akinek nem tetszik, az egy disznó náci.
Arról lehet vitatkozni, hogy ebben mennyi tudatos koordináció van, arról is megoszlanak a vélemények, hogy mennyire tanult, vagy öröklött (esetleg ezek esetenként változó kombinációja?) sajátosság a biológiai adottságoktól eltérővé váló nemi identitás és hagyományos heteroszexuális vonzalmon kívüli érdeklődés kialakulása és erre mennyire tud hatással lenni a „divat”.
De az nagy biztonsággal állítható, hogy rengetegen – különös tekintettel a fogékony, befolyásolható, formálódó személyiségű fiatalok között – képesek kellő intenzitással közvetített biológiai alapvetések megkérdőjelezésétől saját szexualitásukat és normalitásukat tagadásba vonni.
A dohányzásra való rászokás is kizárólag születéskor determinált szükségszerűség, igaz...?
Akár buzilobbinak, akár emancipációnak nevezzük, a társadalmi nemek relativizálásáról szóló propagandát legalább ott jó lenne kordában tartani, ahol még van mozgásterünk: az oktatásban, az érzékeny, kíváncsi és tapasztalatlan gyerekek fejében.
Hadd legyen apa (férfi!) és anya (nő!) feladata és felelőssége, hogy elmondjon annyit és akkor erről a gyerekeinek, amennyit szeretne!
Ami az internetről ömlik, annak semmilyen törvény nem tud gátat szabni, de az állam által szabályozható területeken van létjogosultsága a gyermekek védelmének. Amelyik szülőnek nincs elég esze, biztosan nem jókor és nem eleget fog elmondani erről, de ez a család szentségének privilégiuma.
Hadd dönthesse el a szülő, mit mondd gyermekének a férfinak öltözött nőről az utcán:
- 1. Nem, Marci, az ott egy néni. Igen, bácsi volt, de most már nő és úgy kell tenni, mintha ez mindig is így lett volna. Nem, kisfiam, nem tudom, van-e kukija, manapság ez már mindegy. Hogy te kisfiú vagy-e? Hát te minek érzed magad? Nem tudod? Nagyon helyes!
- 2. Az a helyzet, fiam, hogy ezt én sem értem. Az ott egy bácsi, aki női ruhába bújt. Biztos neki így kényelmes. Szerintem kicsit fura, de ő így érzi jól magát. Igen, ez nagyon vicces, szabad rajta nevetni, de bántani, vagy kicsúfolni nem.
Az meg talán szintén nem túl nagy baj, ha a „…meghatározó eleme az erőszak, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása” (T/16365. számú törvény módosítása) jellegű tartalmakat inkább a késő esti idősávban vetítik. Ha lesznek 8-10 éves gyerekek, akiket ekkora már a szülők ágyba parancsoltak és nem akkor, hanem legfeljebb 3-5 évvel később látják ugyanezt, már megérte.
Orbán Viktor tömören, világosan, mindenféle visszakozás nélkül teszi világossá: ismét politikai támadás céljára használnak egy olyan jogszabályt, amely nem valami ellen, hanem a gyermekek védelmében jött létre.
Senki semmiféle életmódot, véleményt megtiltani nem akar, bármely liberális szülő magyarázhatja el a gendersemleges teknősbéka koncepcióját hároméves kisfiának.
Mi nem akarunk megfelelni semmiféle, úgynevezett nyugati liberális társadalomképnek, amelyben a nemzetek, vallások, nemi identitások a végtelen tolerancia olvasztótégelyében feloldódva, szivárványszínű masszában egyesülnek, amelyben bárki lehet bármi, de lehetőleg és leginkább szír-német származású, vegán, szocialista transzmókus.
A hazai jogalkotókat kizárólag a magyar választók többségének van joga elszámoltatni, amely az Alaptörvénnyel összhangban hozott egy törvényt a kiskorúak védelmében. Jövő tavasszal meg lehet próbálni megbuktatni Orbánt, akinek a müncheni szivárványos stadion, a Homonnay- és Niedermüller-félék napról napra több szavazatot hoznak kaffogó ignoranciájukkal.
Addig pedig nyugodtan lehet felvonulni, tüntikézni.
Ez egy szabad ország.
