Nem lehet hálás meló ma hivatásos lipsinek lenni.
A szerkesztőségben többen is erre a következtetésre jutottunk, miután megnéztük – ki otthon, ki a helyszínen, ki a Balaton partján – dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr hagyományos tusnádfürdői beszédét.
Az egész Kárpát-medencében tomboló kánikula és a nehéz idők hajnalának bizonytalansága sem volt elég, hogy az előadót és közönségét rossz hangulatba kergessék.
Orbán jó hangulatban, a józan céltudatosság óvatos optimizmusával osztotta meg gondolatait, meglepő alapossággal bemutatva az aktuális helyzetet és a számunkra kínálkozó lehetőségeket.
Bizony, igen régen adódott lehetőség arra, hogy a magyar miniszterelnök ne csak csúcsragadozó politikusi karakterével, hanem az elemző szakember helyzetértékelésével is megszólíthassa támogatóit. Vélhetően igen sok liberális véleményformáló kapott most kijózanító pofont: Orbán pontosan tudja, mit beszél, mit csinál, hol, mikor, milyen feladatra vállalkozott.
2019-ben voltak utoljára alkalmasak a körülmények arra, hogy a magyar kormányfő elmondhassa gondolatait az ország lehetőségeiről. Nagyot fordult azóta a világ: egy prosperáló, békés, egészséges évtizedből átléptünk egy, a most élő generációk számára szinte teljesen ismeretlen korszakba.
A legtöbb vezető magyar és európai politikus még fel sem ocsúdott az elmúlt hónapok egymásra halmozódó nehézségeiből, Orbán azonban máris átfogó, könnyen érthető, de alapos elemzést és stratégiát kínált hallgatósága számára.
Sokan sokféleképpen fogják értelmezni és kiemelni a legfontosabb gondolatokat, a tartalmi összefoglalót biztosan remekül elkészítették már mások. Mi ezért a szubjektív orbánista megközelítés szerint értékeltük a beszédből származó legfontosabb következtetéseket:
-
1. Orbán ért ahhoz, amit csinál: Kijózanító tapasztalat lehet a baloldali politikusoknak, hogy legfőbb mumusuk és ellenfelük sok időt és energiát fordít a művelődésre, a tájékozódásra, a gondolkodásra és az elemzésre. Egy jó miniszterelnök nem egyenlő egy sikeres vezérigazgatóval. Előbbi az emberekért, utóbbi elsősorban a számokért felelős. A magyar kormányfő nem feledkezik el arról, hogy emberek képviseletére szerződött, ez pedig nyilvánvalóan kiderül az általa megfogalmazott prioritásokból.
Facebook -
2. Nincs tuti recept egy átalakuló világrendben: A tusványosi beszéd szubjektív elemzése a jelenleg megismerhető tényeknek. A miniszterelnök nem rejtette véka alá, hogy a folyton változó adottságok újraírhatják a várakozásokat. Az országnak valószínűleg nem arra van szüksége, hogy valaki kész haditervet prezentáljon, hanem leginkább az adaptivitásra és a helyes helyzetértékelés képességére.
Facebook -
3. Egészséges ambíció: A háború árnyékában a szövetségeken belüli erőviszonyokat sokszor a moralizálás és a rosszul értelmezett szolidaritási kényszer határozza meg. Magyarországot a baloldali politikai elit és hű sajtója előszeretettel bélyegzi fekete báránynak, csak mert kiáll saját népének életmódja, meggyőződése és biztonsága érdekében. Jó érzés azt látni, hogy hazánk jelenlegi vezetése észszerű és szükséges célok megvalósulásáért dolgozik, ahelyett, hogy például egy konfliktusba sodorná az országot egy olyan háborúban állást foglalva, amihez egyébként semmi közünk.
Facebook -
4. Józan helyzetértékelés: Sok kritika érte már Orbán Viktort, hogy saját és országa jelentőségét felülértékelve aránytalan súly tulajdonít nekünk az világpolitika porondján. A valóság azonban az, hogy valódi és hatékony érdekérvényesítésre éppen azok lehetnek képesek, akik helyesen látják a mindenkori adottságokat. Miniszterelnök úr ismét kiemelte, hogy sem alul-, sem túlértékelni nem szokta Magyarország lehetőségeit.
Facebook - 5. A gyeplőn tartja a kezét: Beszéde végén üzent a fiataloknak is: megvan a szándéka és képessége, hogy azokat engedje a generációváltás során lehetőségek közelébe, akik élni és nem visszaélni szeretnének a képességeikkel. Érvényes ez a figyelmeztetés saját táborán belül és azon kívül is. Az igazán jó vezető ugyanis tudja, hogy semmi sem tart örökké.
