Óbudán is újjáéled Demszkygrád

Óbuda mindig többet érdemelt volna.

Már Krúdy is így látta, aki szimplán méltatlannak tartotta, hogy a városrész „csak" a szerinte lekicsinylő III. sorszámot kapta az 1873-as városegyesítéskor, holott ősidőkre visszanyúló történelme szerinte leginkább Óbudát jogosította volna fel az I. kerület megtisztelő címére.

Az óbudaiak beleegyeztek, hogy a magyar főváros centruma Pesten legyen, a pesti városházáról igazgassák ezentúl Óbudát is, a plébániai templom tornya pedig legfeljebb arra szolgáljon, hogy időjárási mutatója legyen a fővárosi népnek (...) Így egyeztek bele, hogy Óbuda egyszerű városnegyedként, harmadik munkatársként az úgynevezett fővároshoz csatoltassék, holott az igazi, ősi főváros maga Óbuda lett volna. A főváros kellős közepének a Flórián téren kellett volna lennie, mert már így volt több mint ezer esztendő előtt, amikor a római konzulok, majd Attila, a hunok királya, de leginkább Árpád vezér uralkodott és trónolt székhelyén, Óbudán, s a fent említett úriemberek legalábbis nyomtak annyit a latban, mint a pesti polgármester. (1931, Ódonságok városa, vagy mit várnak az óbudaiak az új hídtól?)

Persze Óbudát és lakóit ez valójában sose zavarta: mindig is boldogan büszke, kívülálló „város a városban" volt, amit aztán előbb az Árpád híd - a történelmi városközpontot kettészelő - építése, majd a háború utáni „rendezés" tett szinte teljesen tönkre.

A braunhaxlerek (barnacsülkűek, az óbudai sváb közösség beceneve - utalva a szőlőművelésben lebarnult lábukra) sokak szemét szúrhatták: talán a volksbundisták miatt, talán az utolsó időkig is nyilas-, majd 56-os bázisként kitartó Dohánygyár (melyben később az Index is évekre tanyát vert) miatt - de bizony itt a kommunista rendszer Ceausescu-szintű lélek- és városrombolással új, hozzá hű panellakosságot is teremtett: az országgyűlési választásokon többnyire az MSZP győzött 1990 után is - kivételt csupán az önkormányzati választások jelentettek.

Tarlós István kerületi polgármestersége alatt előbb rend lett, de munkáját valójában Bús Balázs teljesítette ki vele közösen: Óbuda-Békásmegyer kivirágzott, a dolgoknak színük lett: kezdődött néhány virágládával a Fő téren, majd az Óbudai Nyár-programsorozattal, aztán jött a panelprogram, a békásmegyeri piac, füvesített villamospálya, a Holdudvar, a Boldog Sándor István park, Óbudai promenád, Szépvölgyi úti park, és így tovább.

Majd elérkezett 2019, amikor az óbudai nép is bosszút állt (a ki tudja, miért), és egy semmilyen, vidéki származású MSZP-st, Kiss Lászlót tett meg polgármesterének - akit egyébként korábban már arra is alkalmasnak tartott, hogy országgyűlési képviselője legyen.

Kiss Lászlóról azért meg kell jegyeznünk, hogy számtalan jó és népszerű intézkedése volt az elmúlt egy évben Óbudán, pl. közösségi oldalán többször is emlékeztetett arra, hogy a kormány mennyi pénzzel rövidítette meg őket, más most nem jut eszembe. Illetve dehogyisnem: azóta inkább átállt a DK-ba! De most komolyan: az ember tudatalattija is érzi, hogy valami nem stimmel annál, aki 17 évesen az MSZP-be lép be.

A kerületben a változás szemmel látható, tapintható, érezhető.

Flórián Üzletközpont előtti park, aluljáró, vasárnap délután. A piac és a kocsmák zárva, a vasárnap megszokott nihilhez képest - talán a karácsony közeledtével is - szokatlanul mozgalmas utcakép: az emberek a Prímába vagy a Rossmannba igyekeznek, meg hát más program a járvány alatt úgysincs nagyon.

A hajléktalanok is újra birtokukba vehették az aluljárót és a parkot: a római oszlopoknál, a lejárat előtt lila, karfiolos arcú, talán jobb napokat is látott hölgy guggol letolt nadrággal, alatta-körötte nem szeretném tudni, hogy milyen foltok és tócsa - eközben egy nála fiatalosabb, ám kevésbé józan életű úr szájában cigivel pedig lelkesen-szerelmesen nyúlkál alá, egyre inkább ellentmondást nem tűrően. Maszk egyikükön sincs, a Flórián tér mindenkié.

A beteljesedést nem várom meg, inkább nem nézek már oda, mély levegőt veszek, és homokba dugott fejjel lemegyek a kihalt aluljáróba. A túloldalon, a református templom felé eső részen, a Szent Flórián-szoborcsoport előtt eközben mások vidáman kannásborozgatnak, dohányoznak. Van élet: mert a szabadságunkat elvehetitek, de a humorérzékünket soha!

Krúdynak igaza volt: Óbuda mindig többet érdemelt volna.

De talán Budapest is többet érdemelne: a referencia mindenesetre adott. Akinek ez kell, szavazhat az MSZP-re és csatlósaira.