Négy éve történt, hogy zászlót bontott a tagadás és képmutatás ifjú titánjainak közössége.
Az utóbbi napokban a Momentum nevű SZDSZ-klón ismertebb politikusainak közösségi médiatevékenysége az aktuálpolitikán kívül a „dicső” múlttal szembeni tisztelgésről szólt.
Önmaguk nagyszerűségétől meghatódott, párás szemmel idézik fel a 2017-es, négy évvel ez előtti, becstelen és képmutató kezdeményezésüket, a Nolimpiát, amely azonban őket kétségtelenül felrakta a magyar belpolitika térképre.
Mindenki emlékszik FeGyőr önelégült arcára, amint az összegyűjtött aláírásokkal teli dobozzal pózol az újságírók előtt. A kommentek között meglepően sok kritikus, felháborodott vélemény jelenik meg. Láthatóan hasznos lenne ezt a dicstelen pályakezdést szép csöndben elfelejteni. Már ha lenne azóta egyéb teljesítmény a brüsszeli mószeroláson kívül.
A Wikipédia vonatkozó szócikke szerint (melyet kétséget kizáróan a Momentum saját stábja szerkeszt, ki másnak jutna eszébe centristának hívni ezt az elvtelen, brüsszelita-populista belvárosi puccs-szakkört?) idézzük: „a 2024. évi nyári olimpiai játékok Budapesten történő megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezés volt”.
Az ifjú román liberálisok legfontosabb következtetése tehát, hogy a Nolimpia kezdeményezés nem is a rendezés lehetőségének megakadályozása, hanem az emberek véleményének a kikérése.
Segítünk: a Nolimpia valójában szójáték, No Olimpia, vagyis NE LEGYEN OLIMPIA.
Ha hazudtok, legalább ne mondaton belül tegyétek!
Ugyanakkor a nemzeti konzultáció egy irányított, hiteltelen eszköz az emberek véleményének kikérésére, fúj.
Első fényes és hatalmas győzelmüknek könyvelték el, hogy a kormány a pályázati esélyek drasztikus romlása miatt, a további fölösleges költségeket és procedúrát megelőzve végül visszamondta a részvételi szándékot.
A Momentum mára kétségtelen az egyik legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt, amely saját bevallásuk szerint önnön létét valamely ügy ellen szerveződött kezdeményezésből származtatja.
Elképzeltük a Momentum javaslatait a moslék-koalíciós tárgyalásokon:
- Ne legyen semmi olyan, mint korábban! Bárhogyan legyen inkább, ami nem olyan!
- Szüntessük meg a sportegyesületeket, túl sokba kerülnek!
- Ne válasszunk köztársasági elnököt, túl drága!
- Írjunk ki népszavazást a költségvetés vitájáról, majd azt az emberek jobban tudják!
- Szüntessük meg az adózást, majd az emberek eldöntik, mire mennyit szánnak!
- Írjunk rövidebb himnuszt, tiszta pazarlás ennyi műsoridő minden szilveszterkor!
Az értéksemlegesen lavírozó, identitását kereső ifjúság mára megtalálta saját politikai otthonát a körúton belüli neomarxista értelmiség és az SZDSZ árván maradt szavazói között. A mindenkori „kemény” kritikának álcázott lózungok mögött azonban fenntartható, reális politikai-gazdasági, vagy éppen társadalmi jövőkép azonban nem látszik kialakulni. Ez addig rendben van, míg ezt ellenzékből folytatják a következő 2-3 cikluson keresztül, de jól emlékszünk, milyen volt Gyurcsány kényszerházassága az SZDSZ-el.