Molnár Áron (ismertebb nevén: noÁr) annyit ordibált már életében a különféle kormánykritikus tüntetéseken, hogy nem csoda, hogy megunta. Pedig a nagylelkű Magyar Állam minden támogatást megadott neki ahhoz, hogy kibontakozhasson abban, amiben igazán tehetséges: hogyan tud valaki minél rövidebb időn belül minél többször balfaszt csinálni magából. Nem jött be a csel, hiszen noÁr időközben rájött a titkok nyitjára:
sokkal kényelmesebb egy bőrfotelben a szoba melegében a tízmilliókat számolgatni, mint mindenféle kézzelfogható eredmény nélkül nyilvánosan szerencsétlenkedni.
Így hát az utcáról a füstös dolgozószobájába helyezte át a székhelyét, és mindeközben elhatározta: komoly üzletember lesz belőle.
Az időzítésig még aránylag ment is a történet, hiszen noÁr vérszomjas vadkapitalista dögevőként vetette rá magát a tanártüntetés ázó-fázó, bérből éldegélő részvevőire. Amikor úgy nézett ki, hogy pillanatokon belül elkotródik a rezsim, akkor remekbeszabott ütemérzékkel bedobta:
hello, amúgy nekem saját márkás, tüncibarát pólóim és pulcsijaim is vannak. Gyertek, vásároljatok belőlük, és a közös szerkóban megbuktatjuk a kormányt.
Teljesen jól hangzik, csak nagy kár, hogy a célközönséget már nem annyira sikerült belőni: ha valaki a fizetésemelésért háborog, nem biztos, hogy rohanni fog noÁr webshopjába a baloldali éttermiség legújabb, luxusáron osztogatott öltözékéért. Márpedig erősen ez volt a helyzet: a forradalmár-üzletember olyan árakat szabott, hogy arra még a Gucci menedzsmentjében is jó eséllyel felszisszentek. Lett is belőle nagy perpatvar, hiszen a 17 ezer forintos pulcsik és a 12 forintos pólók sokkal inkább tűnnek nyerészkedésnek, mintsem elvtársi alapon, az összetartozás szívet melengető érzése mentén osztogatott termékeknek.
Egyik olvasónk, Tibor azonban felhívta a figyelmünket arra, hogy noÁr nemcsak az ár-érték vállalkozástani fogalmát nem érti, és nemcsak a célközönséget baltázta el, hanem a marketing (külcsín) alapvető szabályaival sincs tisztában. Minden valamit magára adó, a divatszakmában megforduló vállalkozónak ismerősen cseng a fogalom: ruhamodell. Azok a csinos, jellemzően fiatal személyek, akik jó pénzért vagy jófejségből magukra aggatják egy-egy cég termékeit, így népszerűsítve az adott márkát.
A jelek szerint noÁr jelenti a kivételt az örökérvényűnek tűnő szabály alól, hiszen luxustermékeinek népszerűsítését a létező legcsóróbb módon oldotta meg: azokat egyszerűen ráphotosoppolta a külföldi modellek képeire.
Ha valaki felmegy a honlapjára, akkor a Merch menüpont alatt az elsők között bukkan fel ez az aranyos, nagyon noÁrba öltözött pár. Végtelenül szimpatikusak, mosolygósak, és ami legalább ennyire fontos: láthatóan élvezik, hogy felpróbálhatták az újdonsült Üzletember Úr termékeit.
De ez csak a látszat! Ugyanez a mosolygós pár ugyanis felbukkant egy amerikai cég oldalán is – gyanúsan ugyanabban a pozícióban.
Milyen szép a pedagógusszerelem, főleg, ha az a szabad oktatásért indított tüntetés hevében születik. A tetovált srác és a rá csábosan felnéző asszony a lehető legnagyobb egyetértésben viseli a noÁr-divatház fekete színű pólóját, amelyen a következő szöveg olvasható:
Tanítani akarunk, de nem mindegy hogyan!
Pedig mennyivel helytállóbb lett volna a felirat, hogy pénzt akarunk keresni, teljesen mindegy hogyan. A noÁr-világ tanár álompárosa ugyanis nem megfelelőképpen elkötelezett az ügy mellett. Sajnálatos módon egy újpesti divatbolt is velük hirdeti a termékeit.
Milyen cuki ez a fülhallgatós kislány, hát még a táskája! Nagyon együtt lélegzik a méltánytalanul alulfizetett társadalmi csoport tagjaival. Annyira, hogy bátran mutatkozott noÁr nyolcezer forintos vászontáskájában!
Nagy kár, hogy a fotóját rengeteg webáruház használja, például az Ebay is. (Arról nem is beszélve, hogy a lenti termék ára átszámolva az elszállt forint ellenére is olcsóbb, mint noÁr vászontáskája.)
Olvasónk arra jutott, hogy a mai naptól kezdve ő is üzletember, így az alábbi fotót küldte meg nekünk:
