Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) kiváló kolumbiai gondolkodó, aki új életre keltette és kiemelkedő színvonalon művelte a filozófiai aforizma műfaját. Ezekből az általa széljegyzeteknek nevezett aforizmákból csaknem tízezret írt, melyek mindmáig gazdag kincsesbányát jelentenek.
Gómez Dávila nemhogy konzervatív, hanem kimondottan reakciós gondolkodónak vallotta magát. Épp ezért gyakran foglalkozott a baloldal – kommunizmus, marxizmus, balliberalizmus, forradalom, haladás stb. – bírálatával.
Jelen válogatás a baloldal, baloldaliság témaköréből nyújt kínálatot. Aforizmáinak élvezeti értékét saját magam számára úgy próbáltam meg fokozni, hogy azokat kommentárral láttam el. Elöl dőlt betűvel Gómez Dávila aforizmája foglal helyet, utána következik a kommentár.
Jó mulatást, folytatása következik!
A baloldal Las Casas atyával szállt partra Amerikában.
És példaszerű módon következett be az, ami a baloldallal szokott történni: nem szabadította fel az indiánt, de rabszolgaságba döntötte a négert.
- Napjaink Európájában ennek fordítottja következik be: a partra szállt újbaloldal nem szabadítja fel a színeseket, de rabszolgaságba dönti a fehér embert.
Liberté, égalité, fraternité.
A demokratikus program három szakaszban teljesül; első a liberális szakasz, mely megalapította a polgári társadalmat; ennek lényegét a szocialisták közvetítik számunkra; a második az egyenlőség szakasza, mely megalapítja a szovjet társadalmat; ennek lényegét illetően az újbaloldalra vagyunk utalva; a harmadik a testvériség szakasza: ennek előjátékát a közös halomban párosodó drogosok jelenítik meg, prezentálják.
- Örömmel jelentjük, hogy a harmadik szakasz időközben a beteljesülés felé közeledik: most már nemcsak drogosok párosodnak közös halomban, hanem mindenféle transznemű mindenféle transzneművel keresztül-kasul, srégen és harántirányban, körbe-karikába, közös alomban.
Ó, francia forradalom, mennyi mindent köszönhetünk néked!
A baloldali kiabál, hogy oda a szabadság, amikor áldozatai elutasítják, hogy saját meggyilkolásukat finanszírozzák.
- Nos, ha végigtekintünk a baloldaliság százmillió áldozatán, megállapíthatjuk, hogy a baloldali bizony sokszor nyivákolhatott.
A baloldal azt szeretné, ha a konfliktusban nem az minősülne bűnösnek, aki a másik javaira sóvárog, hanem az, aki a magáét védi.*
- Pontosan! Ezt az elvet követte minden baloldali, amidőn a népre hivatkozva kisajátította mások magántulajdonát – saját magának.
A veleszületett baloldaliság olyan betegség, melyet kommunista klímában kúrálnak.
- A legkitűnőbb hely a kúrára mondjuk Vorkuta vagy a Kolima folyó melléke; errefelé közmondásosan kiváló a levegő; a szél néha annyira éles és metsző, hogy sokan már ezt sem tudják elviselni, sajnos belehalnak a kúrába.
Az ünnepelt baloldaliak nevei a végén sértő melléknevekké válnak a baloldaliak szájában.
- Példának okáért a „trockista” megnevezés nem sok élő, de annál több halott példát szolgáltat erre.
A baloldal a „terreur blanche” mottóval bélyegzi meg azokat a korszakokat, melyekben csakis gyilkosokat gyilkolnak.
- Így borítják be, fehér lepellel, a vörös terror vérfürdőjét, s Ágnes asszonnyal ellentétben nem törődnek azzal, hogy annak színei bizony át-átütnek a fehér leplen.
Akik az egyének közötti „tökéletes kommunikációra”, azok kölcsönösen „tökéletes átláthatóságára”, egymás „tökéletes birtoklására” vágynak, amiképp a baloldal bizonyos főpapjai, azok a tökéletesen totalitárius társadalmat áhítják.
- S a baloldal egyes főpapjai főleg azokat kívánják a „tökéletes kommunikáció” és a „tökéletes átlátszóság” áldásaiban részeltetni, akik a vallatás során nem nyílnak meg, nem „csicseregnek”, akikből, ahogy mondani szokás, „fogóval kell kihúzni minden egyes szót”. Azt pedig, aki kommunikatíve még ennek ellenére is tovább durcáskodik, „lekapják a tíz körméről”.
A baloldal a kapitalizmus kritikájának nevez egy puszta birtokpert.
- E szerint a hatalom megszerzéséért kirobbantott forradalom csak arról dönt, hogy ki kerül birtokba. Jó lett volna, ha erről a forradalmak későbbi áldozatait is előre értesítik.
A baloldal igazi kudarca nem akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megszegi, hanem amikor megvalósítja az ígéreteit.*
- Ebből azonban semmi esetre sem következik, hogy nyugodtan hagyjuk, hogy a baloldal valósítsa csak meg az ígéreteit, úgyis kudarcot vall; egy frászkarikát! Túl sok ember pusztul bele ahhoz, hogy ezt a luxust megengedhessük nekik.
A baloldali üldözöttnek érzi magát, ha ő maga épp nem üldöz.
- Ezért kell mindig üldözendőket fabrikálnia, hogy soha ne érezze üldözöttnek magát. De ahhoz már nincs elég esze, hogy felismerje: ilyen esetekben az üldözött saját magát üldözi.
A fiatal baloldali jelszava: forradalom és pina.
- Az aforizma fesztelensége kivételesen két kommentárt is lehetővé tesz:
1. Kérdés: melyik veszi el jobban a fiatal baloldali eszét? A válasz kétesélyes.
2. A tétel megfogalmazása előtt bő száz évvel a költő még így fogalmazott: „Szabadság, szerelem! // E kettő kell nekem.”
A két megfogalmazás közötti különbség, a fiatal baloldalit illetően, meggyőzően tanúskodik az időközben végbement viharos fejlődésről.
A jelenlegi baloldali úgy csapja a szelet a forradalomnak, mint egy ványadt ötvenes egy titkárnőnek.
- A baloldali és a ványadt ötvenes között az a különbség, hogy az utóbbi legalább megerősítheti magát egy szem Viagrával, az előbbinek viszont a töke helyett csak A tőke marad.
A baloldal addig nem ítéli el az erőszakot, amíg meg nem hallja annak dörömbölését az ajtaján.
- A mai nyugat-európai baloldal pedig van annyira idióta (és süket), hogy már akkor sem ítéli el az erőszakot, amikor tényleg itt dörömböl az ajtaján.
Még bármely jobboldal jobb széle is mindig túlságosan baloldalinak tűnik a számomra.
- Lehet, hogy a Jobbik innen vette volna a néppártosodás ötletét?
Manapság mindenki baloldali.
Minő megkönnyebbülés!
- Ezért manapság az ellensúlyra még inkább szükség lenne, mint a fékekre. Minő teher!
Az újbaloldal azokat gyűjti össze, akik bevallják az orvosság hatástalanságát anélkül, hogy feladnák hitüket a receptben.
- Pedig már a recept érvényessége is rég lejárt, ezért mindig újrahamisítják a keltezést.
A baloldali értelmiségi úgy szokott írni, mintha a világegyetem lépne a tyúkszemére.
- Ezért képzeli tyúkszaros életét világmegváltónak.
Az értelmes baloldali beismeri, hogy az ő nemzedéke nem alkotja meg a tökéletes társadalmat, ámde bízik egy jövőbeni nemzedékben. Értelme felfedi személyes impotenciáját, de baloldalisága megakadályozza abban, hogy felfedezze az ember impotenciáját.
- Ha az intelligens baloldali ilyen, akkor mit mondjunk a buta baloldaliról? Csak nem azt, hogy úgy véli, a tökéletes társadalmat nem a jövendő nemzedék alkotja meg, hanem már a sajátja? Az ember impotenciája a második hatványon, de ma ez hat.
A baloldali az önmaga iránt érzett együttérzés elfojtott zokogásával zárja le a társadalommal szembeni heves vádaskodásait.
- Aztán, könnyei felszáradván, vasrúddal ront neki az üzletek ablaktábláinak, hogy a kirakatokban látható javak közvetlen zabrálásával is gyengítse a kizsákmányoló társadalmat.
Néhány cseppnyi kereszténység elterjedése egy baloldali elmében a bugyutát végső tökélyre jutott bugyutává alakítja át.
- Valószínűleg a tökéletes bugyutává válás félelmétől indíttatva követnek el mindent – a keresztény templomok sörcsarnokokká alakítását is beleértve ebbe –, éspedig azért, nehogy egy csepp is megfertőzze őket.
A „jobboldali” a legutóbbi században csupán olyan gúnynév, amellyel néhány baloldali szekta más, hasonszőrű szektákat feketít be.
- Az idők változását mutatja, hogy Gómez Dávila korához képest a „jobboldali” minősítés manapság valóságos simogatásszámba megy a többi mellett, mint: rasszista, homofób, transzfób, populista, machoista stb.
A balosok számára a baloldali sajtó szokta megalkotni azokat a nagy embereket, akiket a természet és a történelem megtagadott tőlük.*
- S milyen nagyokat! Felfújásukhoz már nem elegendő a puszta tüdő, sőt még a lábbal hajtott felfújó-pumpa sem, ehhez már a sajtó, a média hátszelére van szükség!
Nem értem, hogyan lehet valaki baloldali a modern világban, ahol többé-kevésbé mindenki balos.*
- A magyarázat kapcsán szükségtelen túl fennkölt dolgokra gondolni; megteszik ezt olyan fizikai jelenségek, mint a tömegvonzás vagy az örvény szívóhatása. Nincs szükség magasabb röptű értelmezésre.
Azt megtudni, hogy egy kormány hitelesen baloldali-e, elegendő, ha megvizsgáljuk, hogy erős politikai rendőrséget tart-e fenn.
- E tételnek egyáltalán nem mondanak ellent azok a nyugati világban jelenleg tapasztalható törekvések, amelyek nemcsak a politikai, hanem mindenféle rendőrség leépítését célozzák. Kerüljenek csak hatalomra, rögtön minden másként lesz!
Mikor a baloldali értelmiségi leborotválja a szakállát, a tükör pufók polgári arcot mutat neki.
- A tükör természetesen hazudik; ugyan miért ne lehetne egy pufók polgár baloldali értelmiségi? Egy baloldali talán nem indulhat hízásnak? Nem telepedhet meg rajta a kappanháj? Még belegondolni is szörnyű, mi lenne, ha egyetlen baloldalit sem lehetne fellelni a mai amerikai egyetemi campusokon grasszáló, rengő hájpacnik között!
A baloldali nyilvánvalóan vonakodik megérteni azt, hogy a polgári gondolkodás konklúziói a baloldali gondolkodás alapelvei.
- Napjaink kultúrmarxizmusa ezt úgy fordítja a visszájára, hogy a baloldali gondolkodás konklúzióit minden további nélkül összeegyeztethetőnek tartja a polgári gondolkodás alapelveivel.
A baloldaliság annyit jelent, mint elhinni, hogy a katasztrófa előszele a jólét hírnöke.*
- Pedig Európának ebben a fertályában gyakran oly erős előszelek fújtak, hogy jólét dolgában már rég le kellett volna pipálnunk a Nyugatot.
A baloldali ironikus nyugtalankodik látásának élessége és szemfogainak hosszúsága miatt.
- Van is oka nyugtalanságra, mikor azt tapasztalja, hogy látásának élessége egyre csökken, szemfogainak hosszúsága pedig egyre nő.
A baloldal nyílegyenes országút, mely a tájat megveti. A reakció dombok között kanyargó ösvény.
- Ezért van az, hogy ez a nyílegyenes országút ökológiai szakadékba vezet, miközben épp a dombok között kanyargó ösvény védi meg a természetet.
A polgári világ különbözőképpen bánik különböző ellenségeivel: kiokádja a jobboldaliakat, elnyeli a baloldaliakat.
- Aztán eltűnődik azon, hogy mi fekszi meg úgy a gyomrát, hogy már megint okádnia kell.
Az irányvesztett és gyámoltalan reakciósok manapság az újbaloldal soraiban küzdenek.
- De ez önmagában még nem ad magyarázatot az újbaloldal példátlan butaságára.
Csak a nyilvánvaló tehetség az oka annak, hogy a reakciósnak megbocsájtják az eszméit, a baloldalinak viszont az eszme garantálja a tehetség hiányának megbocsátását.
- Ez a különbség a reakciós tálentum és a baloldali tökfej között; az előbbinek még akkor sem bocsájtanak meg, ha van esze, az utóbbinak pedig akkor is megbocsájtanak, ha nincs. Nagy igazság.
A baloldali csakis későbbre keltezett csekkekkel fizet.
- De ezt a későbbre keltezést olyan tintával írják, amely a beváltás napjának közeledtével kezd kifakulni, s mire az időpont beköszönt, már teljesen el is tűnik. S messze ez a legjobb üzlet: ilyen csekkeket kitölteni a jövő kontójára.
A baloldali csak a szellem alantas külkerületeiben fedezi fel az elődöket.
- S mire bukkant náluk? Gyűlöletre, haragra, bosszúvágyra, a „ha nekem nincs, másnak se legyen!” elvére. „Megvan a szén!” – gondolta magában. „Én vagyok a gyújtós és a gyufa – kezdődhet a forradalom!”
Korunk tökéletes konformistája a baloldali ideológus.*
- Azért fontos itt a „tökéletes” jelző, mert az illető emiatt nem veszi észre, milyen is valójában.
A baloldali saját erényei előtt térdepelve él.
- Testtartása mindennél inkább árulkodik vallásosságáról, melyet persze nagy vehemenciával tagad.
A baloldali számára koszos kezek nélkül nincs tiszta lelkiismeret.
- Főleg akkor nincs, ha a kezek nem pusztítás, rombolás és mások tulajdonának elrablása miatt koszolódtak be.
Szemben a jelenkori regényíró véleményével sem a baloldaliság, sem a pornográfia nem pótolja a tehetséget.
- Sajnos mára már eljutottunk odáig, hogy de, igen.
A baloldal tézisei gondosan felfüggesztett okfejtések, míg meg nem érkezik az az érv, amely elsöpri azokat.
- Igen, a baloldal mindig híres volt kiváló ütemérzékéről. Ha pedig mégis elhibázzák a kellő pillanatot, akkor nem a téziseket függesztik fel, hanem azokat, akik e tézisek igazságát kétségbe vonják.
A baloldal a kudarcát sohasem tulajdonítja diagnosztikai hibának, csak a csökött tényeknek.
- Ha pedig a tények nem hengergőznek kellő csiszoltsággal a lábuk elé, akkor vajon a tények nagy tisztelői ezeket ugyanúgy megkorbácsolják-e, mint ahogyan hajdanán Xerxész tette a háborgó tengerrel? Nem hiszem; korunk ennél sokkal kifinomultabb, műveltebb, felvilágosultabb: napjainkban már elég a tények szűrése, félremagyarázása, elhallgatása, esetleg nemváltó műtéttel való megváltoztatása.
A szurdokokban bolyongó emberi karavánokra a baloldal hamis eszmék lavináját zúdítja.
- A hamis eszmék lavinája pedig nemcsak kívülről temeti be a szurdokokban bolyongókat; az agyakba is betódul, így téve teljessé a fulladáshalált.
A baloldali politikai végrendelete a reakciós kedvenc olvasmánya.
- Hogy miért? Mert olvasás közben, pipafüst gyanánt, füstbe ment tervek gomolyognak a feje körül.
A baloldali nyálban feloldott epével ír.
- Fontos a helyes elegyítés: ha ugyanis az epe sok, kiégeti a papírt, ha pedig a nyál, akkor fuccs a karcos forradalmiságnak. De mivel a baloldali legtöbbször képtelen eltalálni a megfelelő arányt, írása ezért hol epés, hol nyálas.
Az intelligens baloldalit gyakran nyugtalanítja, hogy a baloldal számos véleménye a bárgyúak ajkain tűnik fel.
- Ezek szerint az intelligens baloldali mégsem elég intelligens, hiszen tudhatná, hogy a baloldali vélemények (nem eszmék, vélemények) igazi szerzői legtöbbször nem az intelligens baloldaliak (ezek a máriás huncutok), hanem a bárgyúak.
A baloldal megelégszik az ellenséges tételek megszégyenítésével.
- Ez többnyire akkor fordul elő, amikor a baloldalinak már arra nincs ereje (és esze), hogy saját tételeket fogalmazzon meg önmaga számára.
A baloldaliság nem bénítja meg egészen az egyének egynémelyikét, hanem csak az agy bizonyos zónáit.
- Itt az agynak főleg azokról a zónáiról van szó, ahol mosógéppel folyik az agymosás.
A műveltség és a tapasztalat a baloldal két legyőzhetetlen ellenfele.*
- Ezért is igyekszik mindkettőt eliminálni; s teszi ezt úgy, hogy karon fogja két szövetségesét, a műveletlenséget és a tapasztalatlanságot.
A baloldal a múlt meghamisítása útján próbálta kidolgozni a jövőt.*
- Ajjaj! Erre mintha kies hazánkban is történtek volna bátortalan kísérletek az utóbbi száz évben…
A baloldal olyan lejtő, amelyen az összes lelki képesség legurul.*
- Ezért van az, hogy Sziszüphosz ezerszer inkább irdatlan köveket görget felfelé, mintsem hogy e lelki képességek legurulásának engedjen szabad utat.
A baloldaliak nem a szegények képviselői, hanem szegényes eszmék küldöttei.
- Szegény eszmék!
A baloldali frigye a történelemmel minden egyes nap elteltével egyre keserűbbé válik.
- Ez így igaz, mégpedig azért, mert a baloldali hiába hivatkozik állandóan becses nejére, a történelemre, igazából soha nem volt köze hozzá. Ő semmissé akarja tenni a történelmet, csak azt nem veszi észre, hogy ezzel együtt önmagát is elpusztítja – szerencsére.
A szerző professor emeritus, a PBK tagja
(A *-gal jelölt aforizmákat Pávai Patak Márta, a többit Csejtei Dezső fordította)