Mirionym Ízisz, tízezer nevű Ízisz; így nevezték a hajdani egyiptomiak az egyik fő istennőjüket. A szabadság szónak minden bizonnyal nincs annyi jelentése, mint ahány neve van Ízisznek, de nem sokkal marad el mögötte. A szabadság szó a legkülönfélébb jelentésekben használatos, egyszerre lehet áldani és átkozni. Vannak, akik lélekemelő könnyűségét hangoztatják, mások viszont roppant súlyos terhét hangsúlyozzák.
Természetesen Gómez Dávila sem tudja – és talán nem is akarja – kivonni magát ezernyi jelentésének hatása alól. Ebből eredően nem határozza meg pontosan, mit kell érteni a szabadságon. De sok-sok idetartozó széljegyzete felfogható úgy is, mint egy-egy csiszolat egy nagy nyersgyémánton. S ha megkíséreljük, hogy egybelássuk e lapocskák villódzó ragyogását, akkor mi is közelebb jutunk ahhoz, hogy mi mindent is értett ő a szabadság fogalmán.
A sorrend változatlan: először, idézőjelek között és dőlt betűkkel Gómez Dávila széljegyzetei szerepelnek, s ezeket követik a kommentek.
„A szabadság az a fogalom, amelyet legtöbbször használnak anélkül, hogy tisztában lennének a jelentésével.”
- Ezért van az, hogy a szabadság a legjobban prostituálódott szavak egyike, valóságos szemantikai Cloaca Maxima. E vonatkozásban talán csak a demokrácia veheti fel vele a versenyt.
„Nem azért követeljük a szabadságot, hogy szabadok legyünk, hanem azért, hogy méltóképpen szolgáljuk azt, akit szolgálnunk kell.”
- Mély bepillantás a középkor szellemébe, e korban a méltó szolgálat a legmagasabb rendű szabadságot jelentette; a szabadon vállalt szolgálat egy mai libernyák számára egyszerűen felfoghatatlan.
„’Feudális anarchia’, ez az a gúnynév, amellyel a demokratikus terrorizmus befeketíti a konkrét szabadság azon egyedüli korszakát, melyet ismer a történelem.”
- Igen, ez az egyébként több évszázadon át tartó véres közjáték teremtette meg azokat a középkori szabadságjogokat, melyeknek aztán távoli leszármazottai az oly sokat dicsért modern szabadságjogok. Bármily furcsának tűnjék is, a középkori szabadság első fészkei a rettegve emlegetett rabló- és lovagvárak voltak.
„A modern ember azért követeli a szabadságot, hogy szabadjára engedhesse mohóságát.”
- Ennek fedőneve volt, még a modernitás hajnalán, a szabadkereskedelem követelése; a zabolátlan bírhatnék már akkor is sokat adott a jó modorra, legalábbis nyelvi szinten.
„A szabadság fanatikusai a rendőrség teoretikusaiként végzik. Fichte tana, példának okáért, az útlevél elméletében tetőzik.”
- A szabadság fanatikusai ezzel az összefüggéssel mindig tisztában voltak. (Kivéve az idealista agyalágyultakat.) Fichte tanának tetőpontja, példának okért, ma már nem az útlevél, hanem a mikrochip.
„Tegnap a haladárpártiság úgy fogta hálójába a jóhiszeműeket, hogy a szabadsággal traktálta őket; ma elég, ha élelmet kínál fel nekik.”
- Napjainkra ez úgy fejlődött tovább, hogy ma ismét szabadsággal traktálják őket, de úgy, hogy közben ott billeg a kezükben a pizza és a dobozos kóla.
„A mai ember azért követel szabadságot, hogy az aljasság büntetlenül virágozzék.”
- A virágzás nagyságrendjét elnézve: nemhiába.
„Az a törvényhozás, amely aprólékosan védi a szabadságot, megfojtja a szabadságjogokat.”
- Az akkurátusan körbekerített szabadság – épp annak védelme érdekében – legalább olyan visszataszító és viszolyogtató, mint a fogvicsorogtató szeretet.
„A szabadság egyedüli hiteles garanciája valamely politikai alkotmány inkoherenciájában rejlik.”
- A magyarázat az előző széljegyzet kommentjében található. A szabadság finomabb képződmény annál, semhogy úgy foglaltassék benne valamely koherens politikai alkotmányban, mint ahogyan a Jókai-bableves egyedüli hiteles elkészítése foglaltatik benne egy minden egyes lépésre kiterjedő, koherens receptben. Mégis gyakran összekeverik a kettőt.
„A szabadság a társadalmi gépezet darabjai közötti tökéletlen illeszkedés terméke.”
- Mindez örök hálára kötelez bennünket amaz apró homokszemcsék iránt, amelyek e gépezet fogaskerekei közé kerülnek. Nélkülük már élni sem lenne érdemes.
„A szabadság nem célja a történelemnek, hanem az anyag, amivel dolgozik.”
- Ha a szabadság valóban célja lenne a történelemnek, nem sokban különbözne attól a szénacsutaktól, melyet olykor a szekérrúd elejére kötnek, hogy az ostobább lovakat gyorsabb haladásra késztessék. Ezt a trükköt már az intelligens lovak sem veszik be, az emberek viszont – még az intelligensebbek is – számtalanszor.
„A tudat akkor fedezi fel a szabadságát, amikor kötelezve érzi magát arra, hogy elítélje azt, amit helyesel.”
- Ez a tudat szabadságának a keresztje. Mily sokan kerülnek ebbe a helyzetbe! És mily sokan eleget is tesznek neki! Ez is azt mutatja, hogy a szabadság követelésekor vékony jégre lépünk.
„Az ember a felszabadulás megittasultságáért a szabadság unalmával fizet.”
- Szörnyű lehet az ébredés a kommunizmusban, ami tudvalévőleg „a szabadság birodalma”. Ráadásul zúgó fejjel, másnaposan!
„A szabadság csak addig tart, ameddig az állam – az állampolgári közömbösség közepette – működik. Despotizmus akkor fenyeget, amikor az állampolgár annak kormányzatáért vagy az ellen lelkesedik.”
- Nálunk ez a rajongás mindkét oldalon csaknem az idegrángásig fokozódott, ergo nagy dózis közömbösség beoltására lenne sürgős szükség, még akkor is, ha az oltópontok jelenleg leterheltek.
„A demokrata számára a szabadság nem abban van, hogy mindazt elmondhatja, amit elgondol, hanem abban, hogy nem kell mindazt elgondolnia, amit mond.”
- Hűha! Tán csak nem gondol valakire Gómez Dávila? Ha ez a demokrata tengerentúli, akkor biztos a tipp.
„A modern ember számára közömbös, hogy nem leli a szabadságot az életében akkor, ha rátalál arra azok magasztaló beszédeiben, akik őt elnyomják.”
- A szabadságról való szónoklatokban pedig nincs hiány, olyannyira, hogy szinte már betelünk velük. Nem kis számban vannak olyanok, akik már a füstölt sonka illatától is jóllaknak.
„Azt, hogy általános választójognak köszönhetően ki vagyunk szolgáltatva a néptömegek szeszélyének, a liberalizmus a szabadság garanciájának nevezi.”
- A szabadságnak ezt a garanciáját erősíti a liberalizmus: napjainkban például úgy, hogy tovább rontja a néptömegek színvonalát, például bizonytalan illetőségű illegális bevándorlók millióinak betelepítésével, akik – polgárjogot kapva – a libernyákokkal vállvetve védik majd a szabadság garanciáit.
„Demokratikus időkben a hivatali visszaélés és a megvesztegetés a szabadság végső menedékhelye.”
- Óh, brüsszeliták! Ti aztán mindent megtesztek a szabadság e végső menedékhelyeinek megtartásáért! Hódolat nemes erőfeszítéseitekért! Sok-sok 4 millió euro landoljon a bankszámláitokon!
„Amiképp a tudat csak a tudat illúziója lehet, hasonlóképp a szabadság csak a szabadság illúziója lehet.”
- Ennek alapján az, aki a szabadság illúziójában ringatja magát, szabad lehet még akkor is, ha ténylegesen nem az. De ha valaki nem ringatja magát a szabadság illúziójában, még akkor sem lehet szabad, ha ténylegesen az.
„Az ember épp annyira ’el tud idegenülni’ a szabadságban és a kultúrában, mint a rabszolgaságban és a tudatlanságban.”
- A marxizmus megalapítói ezt az összefüggést még nem vették észre, késői követőik, a frankfurti iskola képviselői viszont már igen, de az elidegenedést ezzel nem szüntették meg, csak elmélyítették.
„A modern társadalom úgy tarolja le a szabadságjogokat, mint egy harckocsiezred valamely jámbor körmenetet.”
- S a dolog pikantériáját nagyban fokozza, hogy mindezt úgy teszi, hogy korábban soha nem látott mértékben hivatkozik a szabadságra, annak megvédésére, megóvására.
„A szabadság éppoly részegítő, mint valamely engedély arra, hogy mások legyünk.”
- A mássá-lét szabadságának őrülete napjainkban – minden azonos-lét felszámolása, a genderideológia legnagyobb örömére – már nemcsak részegítő, hanem végső fázisába jutott, idült alkoholizmus.
„A szabadság nem a féktelenség ígéreteként, hanem az önmagából való létezés (aseitas) kinyilvánításaként részegíti meg az embert.”
- Vagyis a szabadságban nem is annyira a zabolátlanság az, ami igazán elrémítő – és megrészegítő –, hanem a szabadság végső függetlensége. Ezért nevezte Bergyajev olyan félelmetes képződménynek, amely fölött még Istennek sincs hatalma. Ember, vigyázz!
„A szabadság jog a különbözőségre; az egyenlőség pedig ennek tilalma.”
- Újabb kitétel arra, hogy ezek egyesíthetetlenek, ami persze cseppet sem zavarja a forradalmi jelszavak kiötlőit. Törődnek is ők az ilyen csekélységekkel! A lényeg csupán az, hogy a jelszavak hassanak! S minél homályosabbak és üresebbek, annál inkább hatnak!
„A modernitás kísérlete nélkül még azt sem tudnánk, hogy a szabadság jobban képes korrumpálni, mint a zsarnok.”
- Már csak ezért is érdemel nagyobb tiszteletet az antikvitás, mert a benne élők már jóval a modernitás kísérlete is tisztában voltak ezzel.
„Egy demokráciában a szabadság védelmezői egyre növekvő erőfeszítést kénytelenek tenni azért, hogy megmentsék a szabadság egyre csökkenő részét.”
- Pontosan ez megy végbe napjainkban a mintademokráciában, az Amerikai Egyesült Államokban. Minél megveszekedettebben védik a szabadság védelmezői a szabadságot, annál kevesebb marad belőle (akárcsak Balzac híres regényében a szamárbőrből), és mikor ez eléri a nullpontot, a demokrácia beteljesedett zsarnoksággá változik.
„A szólásszabadság hasznos lenne, ha az ember nem tudná elereszteni a füle mellett azt, amit nem akar meghallani.”
- Ilyen esetekben fordul elő az, hogy a szólásszabadság süket fülekre talál. S például a vezető brüsszeliták esetében ilyenkor még egy alapos hallásvizsgálat sem segít.
„’Igazi szabadságon’ mindig valamilyen könyörtelen szolgaságot értenek.”
- Ezért jobb, ha beérjük az egyszerű szabadsággal, az „igazit” pedig – annak hirdetőivel együtt – messze ívben elkerüljük.
„Ahol korlátlan szólásszabadság uralkodik, a felelőtlenség megrontja a beszélőt.”
- Ahol pedig a felelőtlenség rontása tapasztalható, biztosak lehetünk abban, hogy ott már közel a korlátlan szólásszabadság uralma.
„Ahol virágzik a terrorizmus és a pornográfia, a liberális a lelkiismereti szabadság nevében hódol előttük.”
- Méghozzá térdre borulva, ülepét a magasba tartva.
„A szabadság a rabszolgák álma. A szabad ember tudja, hogy oltalomra, védelemre, segítségre van szüksége.”
- Az pedig már a szabad ember rémálma, hogy a rabszolgák álma valóra válik.
„A történelem tömlöcökben gyűjti össze azokat, akik nem tudják arra használni szabadságukat, hogy maguknak nemes alávetettséget találjanak ki.”
- Apró adalék annak igazolására, hogy mi mindenre kötelez a szabadság. Követelni könnyen lehet, élni vele és általa annál nehezebb.
„Az embernek mindenféle szabadságot meg lehet adni, kivéve azt, hogy a maga ízlése szerint öltözködjön és építkezzen.”
- Ami nem jelenti azt, hogy az ember ízlése ne lenne pocsék más területeken; csak arról van szó, hogy ízlése, ha ez a szó egyáltalán használható még, e két területen tárja elénk leginkább kendőzetlen formában a maga pusztító hatását.
„A ’szabadságjogok’ olyan társadalmi keretet alkotnak, amelyben az egyén teljesen önállóan mozoghat; a ’Szabadság’ viszont metafizikai princípium, amelynek nevében egy szekta igyekszik a többségre ráerőszakolni a saját magatartásának eszményeit.”*
- Ezért mondjuk azt, hogy a Szabadság tipikus barikád-eszme; erőszakossága, keveredése a lőporfüsttel még azt is lehetővé teszi, hogy a terror könnyedén odalibbenő fátylát öltse magára.
„A kanti ’intelligibilis szabadság’ is csak egy olyan filozófiai konstrukció, amelynek segítségével úgy foglalhatjuk szavakba a problémát, mintha meg lenne oldva.”*
- A szabadság komolyabb dolog annál, semhogy filozófusokra lehetne bízni; ritka kivételektől eltekintve úgy köpik be terminusokkal a vizsgált tárgyat, mint a legyek a dögöt.
„Az abszolút szabadság ára határtalan közönségesség lenne.”*
- A tétel helyességét annak inverze igazolja: ahol határtalan közönségesség uralkodik, ott már az abszolút szabadság sincs messze.
„A korlátlan szólásszabadságnak köszönhető fékeveszett szószátyárság végül csak egyformán jelentéktelen tévedésekre és igazságokra redukálódik.”*
- Itt a jelentéktelenség a lényeg. A korlátlan szólásszabadság körülményei közepette semmi sem robban, hanem csak buffog, mint a tengerparti homokdombokba fulladt német bombák 1940 júniusában, a dunkerque-i csatában. De ebbe a buffogó szószátyárságba is bele lehet bolondulni.
„A liberalizmus azért káros a szabadságra nézve, mert nem veszi figyelembe azokat a megszorításokat, amelyekre azért van szükség, hogy a szabadság ne tegye tönkre magát.”*
- Ezért Isten óvja a szabadságot a liberalizmustól! A szabadság fennmaradásának legfőbb feltétele a szabadságolt liberalizmus.
„Valódi szabadságról csak ott beszélhetünk, ahol több úr van, és szabadon lehet vándorolni egyiktől a másikhoz.”*
- A közönséges ember számára azonban már egyetlen úr – egy igazi úr – is sok, beleértve ebbe azt, hogy akár még önmagunk uraivá is válhatunk. Mi sem jellemzőbb korunk – önmagából teljességgel kifordult – szabadságfelfogására, mint az, hogy a szabadságot és a szolgálatot egymással szöges ellentétben álló dologként képzelik el.
„A szükségszerűség és a szabadság nem szimmetrikus fogalmak, hiszen ha a szükségszerűséget tételezem, azzal minden szabadságot tagadok, de ha a szabadságot posztulálom, akkor nem tagadok minden szükségszerűséget.”*
- Tény és való, hogy a szabadság szükségszerűsége, mint gyarló és halovány utánzat, még csak meg sem közelíti a szükségszerűség szabadságának szintjét. Fiatal forradalmárok, pályakezdő diktátorok szíves figyelmébe ajánlva.
„A felkínált szabadságot elfogadó alattvaló az urával együtt védi is azt; amikor viszont az állampolgár maga akarja megteremteni a saját szabadságát, akkor védtelenül kiszolgáltatja minden erőszaknak.”*
- Hát épp ezért részegítik több mint 200 éve a jámbor állampolgárt a saját szabadság megteremtésének látomásával. S ezért van az, hogy a jámbor állampolgár emiatt nemcsak kapatos már több mint 200 éve, hanem sok mindenre kapható is e látomás megteremtéséért. Ám a jutalom sem marad el a célhoz eljutva: nyakába kapja a válogatottnál válogatottabb erőszakot, hol drótkerítések mögött, hol pedig nercbundába csomagolva.
„Legfőbb eszményként a szabadság a végső nihilizmus felé való első lépés.”
- A közbeszéd hajlamos arra, hogy csak akkor nevezi a szabadságot „eszményinek”, ha az korlátlan. Pedig épp ez megvalósíthatatlan. A minden korlát híján levő szabadság értelmezhetetlen. A minden korláttól megfosztott szabadság olyan, mintha légüres térbe kerülne, egyszerűen szétrobban, semmivé foszlik. Talán ebben rejlik annak magyarázata, hogy a korlátlan, „eszményi” szabadság miért torkollik nihilizmusba. Márpedig a mai szélsőbal mozgalmak épp ilyen szabadságot akarnak. Tehát…
(Folytatása következik)
(A szerző professor emeritus, a PBK tagja)
(A *-gal jelölt aforizmákat Pávai Patak Márta, a többit Csejtei Dezső fordította.)