Nemzetbiztonsági ügy: a kijevi amerikai sajtóattasé a kulcsa Szabó Tímea rejtélyes múltjának

Daniel Langenkamp a kilencvenes évek közepén budapesti székhelyű, angol nyelvű szerkesztőségekben dolgozott, olyan helyeken, ahol az amerikai titkosszolgálat jelenléte kifejezetten erős volt. A Budapest Weeknél ismerkedett meg a Szegeden kommunikációt hallgató egyetemistával, Szabó Tímeával, akit gyorsan bevonzott a nemzetközi boszorkánykonyába. A húszas éveiket taposó fiatalok teljesen lehetetlen módon a budapesti lapok után a Harvard egyik rejtélyes kutatóprogramjában bukkantak fel, ahol vezetőként, az ENSZ megbízásából segítették többek között az afganisztáni újrarendezési folyamatot. Egy évvel később elváltak az útjaik: Langenkamp az Egyesült Államok külügyminisztériumának állományában találta magát, Szabó előtt pedig kinyíltak a magyar Országgyűlés kapui. A céljuk azonban ugyanaz maradt. Nem kell különösebben részletezni, miért aggályos ez egy magyar parlamenti képviselő esetében.

  • Egy csütörtökön nyilvánosságra hozott hangfelvételen Bajnai Gordon bizalmasa azt állította, hogy Szabó Tímea annak idején a CIA-nek dolgozott.
  • A képviselő gyorsan cáfolta a híresztelést, és perrel fenyegette meg az ügynökvádat megfogalmazó Gansperger Gyulát.
  • A Kontra meglehetősen érdekes információkat talált a politikus múltjával kapcsolatban, amelyek nem biztos, hogy kedveznek neki.
  • Szabó budapesti angol nyelvű újságoknál alapozta meg nemzetközi kapcsolatait, aminek során megismerkedett egy Daniel Langenkamp nevű amerikai férfival.
  •  Langenkamp  jelenleg befolyásos diplomata, egész pontosan a kijevi Amerikai Nagykövetség sajtóattaséja. Nem mellesleg 2004 óta az amerikai külügyminisztérium állományának a tagja.
  • 2002-ben – teljesen lehetetlen módon, a budapesti lapoktól egyenesen –  a Harvard egyik rejtélyes kutatóprogramjában bukkantak fel, ráadásul papíron az ENSZ megbízásából dolgoztak. 
  • Hosszú éveken át nagyon szorosan együtt mozogtak: Budapesten újságot írtak, Bostonban kutattak, Kabulban terepe mentek, sőt, a washingtoni Fehér Háztól két perc sétára is laktak.  
  • Miután elváltak az útjaik, a saját hazájukban folytatták: Szabó a magyar parlamentben, Langenkamp az amerikai külügyben. 
  • Nem kell részletesen ecsetelni, miért aggályos ez egy magyar parlamenti képviselő esetében. 
  • Ezt úgy hívják: nemzetbiztonsági ügy.  

„A magyar politikában majd’ száz éve időről időre felütik a fejüket nemzetközileg kiképzett ágensek. (…) Barcelona vagy Belgium, Afganisztán vagy Afrika – mindegy, itt is ott is  »helyt állna«. Magyarországon is tették, teszik, amivel tartóik megbízták őket” – a 2015-ös bevándorlási válság csúcspontján adott interjújában Kövér László nem is olyan finoman arra utalt, hogy

politikustársa a globalista politikai elitet kiszolgálva ügynökként tevékenykedhet itthon.

A párbeszédes képviselő kalandos életútja, rejtélyes utazásai és a magyar érdekekkel szembeni látványos fellépése sokak fantáziáját megmozgatja. Főleg azután, hogy egy tegnap kiszivárgott felvételen Bajnai Gordon titokzatos háttérembere amerikai ügynöknek nevezte őt. Szabó Tímea Kabul rózsája, ugye ő a CIA-nek dolgozott kint Kabulban” – fogalmazott Gansperger Gyula, ami után a megvádolt politikus pert helyezett kilátásba. Sőt, még azt is hozzátette: „leplezzetek le, fiúk!” 

Magyarázatra szoruló életrajz

Mint a különféle életrajzaiból kiderül, Szabó Tímea a korához képest szokatlanul felelősségteljes munkákat vállalt a húszas éveiben, olyannyira, hogy az már-már a hihetőség határát súrolja. Mindenekelőtt érdemes megnézni, hogy a 2003-as hazatérése előtt mik voltak pályafutásának legfontosabb szakaszai:

  • a kilencvenes években öt évig brit és amerikai lapoknak, hírügynökségeknek tudósított;
  • ezt követően valamikor, valahogyan felvételt nyert az amerikai Harvard Egyetemre, ahol papíron pár évig tanult;
  • 2001-ben diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán;
  • az év nyarán három hónapig Pakisztánban, afgán menekülttáborokban „érdekérvényesítő tevékenységet” végzett;
  • nem sokkal ezután tisztázatlan körülmények között újra a Harvardon kötött ki, ahol megdöbbentő módon először kutató, majd kutatásvezető lett;
  • majd 2003-al bezárólag különféle nemzetközi projektekben vett részt, hol a Harvard, hol az ENSZ megbízásából, hol pedig egy nemzetközi civil szervezet munkatársaként.

Ahogy látható, meglehetősen sok a bizonytalanság Szabó Tímea életútjával kapcsolatban, és azok feloldását az interneten elérhető biográfiái sem könnyítik meg.

Rendszeresen illetik ügynökváddal Szabó Tímeát.
Rendszeresen illetik ügynökváddal Szabó Tímeát. Forrás: MTI/Kovács Tamás

a megmaradt nyom

Az előválasztás hivatalos oldalán közzétett, egyébként a korábbiaknál részletesebb életrajza szerint 2001-ben végzett kommunikációs szakemberként a József Attila Tudományegyetemen. Ebből az következik, hogy még a diplomája előtt dolgozott újságíróként, és tanult a Harvardon, valamint csak tanulmányainak lezárása után vett részt a pakisztáni kiküldetésén. Magyarán

a húszas éveit taposó későbbi baloldali politikus egyszerre volt magyar egyetemi hallgató, dolgozott nagy nemzetközi lapoknak, és kóstolt bele az amerikai elitképzésbe, ami közel sem tekinthető átlagosnak.

Önéletrajza szerint összesen öt évig, 1996 és 2001 között dolgozott „újságíróként brit és amerikai lapoknak, illetve, hírügynökségeknek”.

„Egyetemi éveim alatt először önkéntesként, később riporterként a Budapest Week nevű angol nyelvű hetilapnál dolgoztam, ahol elsősorban a parlamenti munkáról tudósítottam. Ezután csatlakoztam a Bloomberg amerikai hírügynökséghez, ahol Magyarország politikai és gazdasági eseményeiről cikkeztem, majd szabadúszó újságíróként angol és amerikai lapoknak dolgoztam” írta korábbi, ma már nem elérhető, 2014-es parlamenti bemutatkozásában.

Legfrissebb életrajza szerint ennél jóval több nemzetközi, illetve hazai angol nyelvű lappal került kapcsolatba a kilencvenes évek közepén. Ezek a következők voltak: „Bloomberg News / Bridge News / Budapest Week / Business Central Europe; szabadúszó (The Boston Globe, The Economist, National Public Radio, Newsweek, Dallas Morning New)”.

Bár ez a mennyiség gombócból is sok, ehhez képest egyetlen árva cikk tanúskodik (legalábbis mi ennyit találtunk, pedig igazán kerestük – szerk.) arról, hogy Szabó valóban dolgozott ezeknek a szerkesztőségeknek: a Boston Globe 1997. november 15-i számában valóban megjelent egy, a hazai NATO-népszavazással kapcsolatos írás a neve alatt.

Forrás: Boston Globe
Forrás: Boston Globe

Ahhoz képest, hogy öt év alatt számtalan újságnál megfordult, egy darab elérhető, névvel publikált cikk nem számít kiemelkedő teljesítménynek. Ha több lett volna, annak például a Boston Globe-ban egészen biztosan nyoma lett volna: a lap a világ egyik legkiterjedtebb adatbázisaként hirdeti archívumát, tényleg ritkaság számba menő gyűjteménnyel. Szintén furcsa, hogy bár Szabó állítása szerint előbb önkéntesként, később riporterként dolgozott az 1991-es alapítású Budapest Weeknél, a neve nem szerepelt az azóta megszűnt hetilap 15 éves „reuniós” találkozójának vendéglistáján. Mindez azt sejteti, hogy

a párbeszédes képviselő marginális szerepet játszott ezeknél a lapoknál, és közel sem volt akkora súlya újságíróként, mint ahogyan azt megpróbálja beállítani.

Abból a szempontból viszont hasznos volt az egyetem alatti munka, hogy megalapozza a nemzetközi kapcsolatrendszerét. Ez tökéletesen sikerült, amiben kulcsszerepe volt egy amerikai férfinak. Érdemes megnézni, hogy kivel publikálta a fenti Boston Globe-cikket: Daniel Langenkampnak hívják az úriembert.

Legfelsőbb amerikai körök

Kapcsolatuk a Budapest Week szerkesztőségében kezdődött, ahol - az ezt megelőzően a New York-i Columbia Egyetemen tanuló - Langenkamp előbb riporterként, majd szerkesztőként dolgozott.

Az amerikai férfi egyébként a kilencvenes években több angol nyelvű lapnál is szerepet vállalt a magyar fővárosban. A Budapest Week után előbb a Budapest Business Journalnál újságíróként helyezkedett el, majd (1998 és 2000 között) a Reuters magyarországi tudósítójaként kereste a kenyerét, de írt a Boston Globe-nak és a Christian Science Monitornak is.

Ellentétben Szabóval, Langenkamp sok cikket jegyzett a Boston Globe-ban, és szerepelt a Budapest Week 15 éves szerkesztőségi találkozójának névlistáján. Szokatlanul részletes LinkedIN-életrajza szerint mindössze három évet töltött Magyarországon. Ehhez képest némileg váratlanul hat, hogy a 168 Óra 2018-as cikkében barátilag magyarnak nevezte az egyébként amerikai férfit. De nem ez az egyetlen furcsaság a történetben:

Szabó Tímea és Daniel Langenkamp életútja hosszú ideig feltűnően sokszor összeért.

Daniel Langenkamp, a kijevi Amerikai Nagykövetség sajtóattaséjaként Forrás: ua.usembassy.gov
Daniel Langenkamp, a kijevi Amerikai Nagykövetség sajtóattaséjaként Forrás: ua.usembassy.gov

Nem véletlenül: Langenkamp meghatározó szerepet játszott Szabó nemzetközi karrierjének elindításában, és az amerikai érdekekhez való közelítésében. Ez azonban a magyar parlamenti képviselőre nézve több szempontból is aggályos.

Langenkamp ugyanis erősen be volt és van ágyazva a legfelsőbb amerikai kormányzati – elsősorban demokrata – körökbe: 2004 óta az Egyesült Államok külügyminisztériumának kötelékében áll.

Jelenleg a kijevi Amerikai Nagykövetség sajtóattaséjaaz amerikai külügyminisztérium törökországi irodavezetője, valamint a washingtoni központú Népesedési, Menekültügyi és Migrációs Hivatal tanácsadója. Arról nem is beszélve, hogy

kormányzati tisztségviselőként erős titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik.

Ukrajna, ahol Langenkamp szolgálatot teljesít, erősen az Egyesült Államok befolyása alatt áll, és ebből következően az amerikai titkosszolgálatok játszóterének számít.

A hírszerzés világa iránti érdeklődését jól mutatja egy 2000-es cikk: a Christian Science Monitorban arról írt, hogy az FBI ügynökei közös munkába kezdtek a magyar rendőrséggel.

Magyarán Szabó Tímeának nem akármilyen mentora lett: villámgyorsan szélesre nyíltak előtte a kapuk, aminek köszönhetően hamar meg tudott mártózni a nemzetközi politika boszorkánykonyhájában.

Harvard, a nagy kérdőjel

Miután megismerkedett Langenkamppal, felvételt nyert a világ egyik legnívósabb egyetemének, a Harvardnak a jogi karára (Harvard Law School; HLS). Az előzményeket figyelembe véve kizárt, hogy ez önerőből sikerült volna. Főleg, hogy a húszas éveit éppen csak megkezdő szegedi hallgató még be sem fejezte a magyar egyemet, arról nem is beszélve, hogy Harvardon legendásan magas a tandíj. 

Forrás: AFP

Bár hivatalos életrajzaiban nem tüntette fel, a Helsinki Bizottság 2008. januári tanulmányából kiderült, hogy összehasonlító menekültjogot tanult az Egyesült Államokban. Bár ilyen opció valóban létezik a cambridge-i egyetemen, ez azonban önmagában véve még nem tisztáz mindent. Sőt. Így például azt sem, hogyan került be a Harvardra, és mit csinált ott pontosan.

2014-es parlamenti életrajzában azt írta, hogy „egy ideig kutatóként tanult a Harvard Egyetem jogi karán”. Csakhogy ez eléggé nehezen értelmezhető: egy  harmad-negyedéves szegedi kommunikáció szakos hallgató hogyan tudott kutatóként tanulni (erős fogalomzavar – szerk.) a világ egyik legszigorúbb felvételi rendjével bíró jogi egyetemének talán legszínvonalasabb karán?

A rejtélyes tengerentúli tanulmányutat és a szegedi diplomát követően 2001 nyarán váratlanul Pakisztánban kötött ki, ahol három hónapon keresztül afgán menekülttáborokban végzett „érdekérvényesítő tevékenységet”. Ez annyiban nem meglepő, hogy már Harvardon is a migrációval foglalkozott. Karrierjének erről az időszakáról egyébként semmit sem lehet tudni, így azt sem, hogy kinek a megbízásából, hogyan került a Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán fekvő országba, mit csinált ott , és ez folytonos-e azzal, amit a Harvardon elkezdett.

A NEMZETKÖZI kapcsolat

„Szeptember 11. előtt nagyjából egy héttel utaztam vissza Bostonba, a terrortámadás után pedig azonnal jött a felkérés, hogy kutatói munkánkkal segítsük az afganisztáni újjáépítési folyamatot” – magyarázta a Magyar Narancsnak adott interjújában, hogyan került hirtelenjében a világ egyik végéből a másikba, aztán vissza az előbbibe. 

A fentiek azonban szöges ellentétben állnak a Borsának adott korábbi nyilatkozatával. Itt ugyanis azt állította, hogy az amerikai városban kereste az útját, újságíróként akart boldogulni, és csupán a véletlen műve volt, hogy újra bejutott a Harvardra. „Ez 2001-ben volt, és azt gondoltam, hogy majd kint is találok újságírói munkát, azonban addigra már éreztette a hatását az akkori recesszió, és kiderült, hogy semelyik laphoz sem vesznek fel újságírót. Aztán megláttam egy hirdetést, hogy a Harvardra keresnek kutató asszisztenst, gondoltam, megpróbálom, legalább egy félállásom lesz. De két-három hét után kineveztek kutatásvezetőnek” – számolt be a mesébe illő történetről az azóta elérhetetlenné vált interjúban.

Szabónak a beszélgetés során volt egy legalább ilyen fontos félmondata, amivel elárulta motivációját: „magánéleti okok miatt” ment ki Bostonba.  Ez a magánéleti ok pedig nem más volt, mint az amerikai diplomáciai körökben rendszeresen megforduló Daniel Langenkamp.

A Budapesten három évig újságíróként dolgozó férfi ugyanis 2000-ben felvételt nyert a bostoni Tufts Egyetemre, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanult egészen 2002-ig. Ebből pedig az következik, hogy három évig – legalábbis papíron biztosan – Bostonban tartózkodott és tanult, ott, ahová a párbeszédes képviselő kiutazott. És ezen a ponton jön a meglepetés:

Daniel Langenkamp és Szabó Tímea neve pár hónappal később, 2002 márciusában felbukkant a Harvard nemzetközi jogi kutatási programjának egyik tanulmányában. 

Forrás: Harvard
Forrás: Harvard

A kutatási program neve humanitárius politika és konfliktuskutatás (Humanitarian Policy and Conflict Research; HPCR) volt, de az elérhető információk szerint a projekt ma már nem létezik. Az írásban Langenkampot a HPCR tanácsadójaként, Szabót pedig a HPCR közép-ázsiai koordinátoraként tüntették fel. 

Ahogy a fenti képről is kitűnik, a 2001-es terrortámadást követően Afganisztánban voltak kiküldetésen. Langenkamp egyébként a Tuftson „Az afganisztáni segítségnyújtás céljai és hatásai” címmel publikált egy több mint 100 oldalas anyagot – miközben a Harvard kutatóprogramjának tanácsadója volt. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a párbeszédes politikus életrajza szerint az amerikai bombázások befejeztével érkezett Kabulba, ahol először az ENSZ missziójának segített az afgán kormány felállításában, a „Harvard színeiben”. Kérdés persze, hogy kinek az érdekei mentén tevékenykedett.

Az inogó fedőtörténet

Magyarán nem kevesebb történt, minthogy

a kilencvenes évek közepén egy budapesti angol nyelvű újság szerkesztőségében megismerkedő fiatalok pár év múlva egyszer csak a Harvard kutatási programjában bukkannak fel, nem mellesleg az ENSZ megbízásából végezve a feladatukat.

Az előzmények ismeretében Szabó minden bizonnyal Langenkampon keresztül kapta meg a lehetőséget. Ez értelemszerűen rengeteg kérdést vet fel, egy azonban biztos:

Szabó Tímea bizonyíthatóan nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy „véletlenül” nyert újra felvételt a Harvardra. Ez az első tetten érhető, ám de annál nagyobb hazugság a rejtélyes életútjában.

A politikus nyilvánvalóan nem azért ferdített, mert szégyelli a világhírű egyetemet, hanem azért, mert nem tiszta, ahogyan bekerült oda. Ez megfordítva azt jelenti:

a baloldali képviselő fedőtörténettel próbálta igazolni felvételének körülményeit, és eltitkolta azt, hogy nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően kapott helyet a Harvard kutatóprogramjában.

Apróbb hiba csúszott a történetébe. Forrás: Facebook
Apróbb hiba csúszott a történetébe. Forrás: Facebook

Ez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy Szabó pontosan milyen tevékenységet folytatott kutatási asszisztensként, illetve kutatásvezetőként az amerikai a tengerentúli oktatási intézményben, és Afganisztánban.

Titkosszolgálatok az egyetemeken. Több cikk és tanulmány is foglalkozott a hírszerző szolgálatok egyetemi jelenlétéről, elég csak a Fudan Egyetemmel kapcsolatos vitákra és találgatásokra gondolni. Rejtett képzések, titkos projektek, álcázott nemzetközi kiküldetések – nem ritka, hogy ezeknek a tevékenységeknek a felsőoktatási intézmények biztosítanak terepet, értelemszerűen nem publikus módon. Az interneten elérhető több, Szabó Tímea nevével ellátott, a HPCR keretein belül megírt tanulmány. Ezekről általánosságban elmondható, hogy tudományos szempontból értékelhetetlenek. Így erős a gyanú arra nézve, hogy ezek a kutatóprogramok egyfajta fedőtevékenységek voltak, és a háttérben valami teljesen más történt.

Erre utal az is, hogy a LinkedIN-oldalán szokatlanul kitárulkozó Langenkamp csupán annyit ír a 2000 és 2002 közötti időszakról, hogy információs tisztségviselő volt egy nemzetközi migrációs szervezetnél. Csakhogy ez konkrétan nem igaz: Langenkamp ugyanis a világ talán legelitebb egyetemén az ENSZ megbízásából futó kutatási program egyik vezetője-tanácsadója volt, aminek nyoma is van. Magyarán egy olyan nemzetközi ember, mint Langenkamp valamiért kihagyta Harvardi éveit a nyilvános adatlapjáról, miközben minden mást szívesen megosztott.

Itt valami nagyon nem stimmel, főleg annak fényében, ami most következik.

A Fehér Ház árnyékában

Létezik egy adatbázis, amelyben rá lehet keresni az az amerikai címekre, cégekre, illetve és az országban megforduló személyekre. A precíz nyilvántartás segítségével a kilencvenes évek végéig vissza lehet keresni az adatokat.

A rendszer kiadta Szabó Tímeát, mégpedig egy némileg meglepő helyen: Washingtonban.

Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy kivel tartózkodott egy fedél alatt: Daniel Langenkamppal. Az viszont nem derült ki az elérhető adatokból, hogy mettől meddig éltek itt.

Forrás: Google
Forrás: Google

A ClustrMaps által kidobott cím egyébként igazán illusztris helyen található: Washington D. C. belvárosában, alig pár perc sétára a Fehér Háztól.

Forrás: Google Maps
Forrás: Google Maps

Felmerül tehát a kérdés:

mégis mit keresett az amerikai elnök hivatalának környékén az elvileg Cambridge-ben kutatásokat vezető és Afganisztánban érdekérvényesítő tevékenységet folytató Szabó Tímea Daniel Langenkamppal?

Ahogy korábban szó volt róla, Langenkamp erősen be van ágyazva az amerikai politikai és médiaelitbe, olyannyira, hogy nem sokkal a Harvardos időszakát és Szabó Tímea hazatérését követően, 2004-től az Egyesült Államok külügyminisztériumának állományában találta magát. Az amerikai Kongresszus hivatalos adatbázisában jól látható, hogy 2005/2006-ban, és 2007/2008-ban is külszolgálati tisztviselőnek jelentkezett.

2003 környékén megszakadt a (közvetlen) kapcsolat Szabó és Langenkamp között, mindketten a saját hazájukban folytatták: előbbi a magyar parlamentben, utóbbi az amerikai külügyi vonalon. A céljuk azonban ugyanaz maradt. Nem kell különösebben részletezni, miért aggályos ez egy magyar parlamenti képviselő esetében.