Elveszetettem a szüzességem a Facebook feljelentési gyakorlatával kapcsolatban
Már nem mondhatom, hogy én még életemben nem jelentettem senkit, mert most megtettem. Pedig alapvetően a szólásszabadság híve vagyok, a számomra felháborító tartalmakat inkább elkerülöm, mint hogy megpróbáljam eltüntetni. Most is inkább a kíváncsiság, mint a düh és a tolerancia hiánya késztetett arra, hogy egy gusztustalan posztot jelentsek.
A poszt
Az ismerősöm által megosztott képen egy hölgy és egy férfi látható. A hölgy fejére Szájer József arca van ráillesztve, a férfiéra Orbán Viktoré. A hölgy a férfi nadrágjában kotorászik, aki ezt látványosan (el)élvezi.
A posztot jelentettem, mert mint fent írtam, kíváncsi voltam a moderátor reakciójára. Azért voltam kíváncsi, mert
olyan tartalmakért, amikhez képest a közösségi oldalon ezerszer durvább káromkodások, fenyegetések vagy szexuális jellegű megnyilvánulások tömege fut büntetlenül. A házi statisztikám azt mutatta, hogy a tiltottak között magasan felülreprezentáltak a jobboldali-konzervatív és kormánypárti kommentelők.
A fent leírt ocsmány poszt jelentésével azt akartam ellenőrizni, hogy van-e politikai alapú részrehajlás a Facebook moderálási gyakorlatában. A cikk címéből és a lead-ből kiderül, hogy van, mert ha a magyar kormányfőt ábrázolja valaki megalázó és undorító pózban, akkor az nem ütközik az oldal alapelveibe, míg ennél sokkal visszafogottabb tartalmakat simán eltávolítanak.
A büntetést elszenvedők panaszai mellett mutattak más jelek is arra, hogy a Facebook aktívan beleszól a magyar belpolitikába.
Ilyen volt az a beszélgetés, amit egy ellenzéki szakértővel folytattam, amikor elmesélte, hogy a Facebook a teljes magyar jobboldali médiavilágot az un. szürke zónában tartja, azaz a hirdetéseit csak előzetes moderátori kontroll után engedi ki, ha kiengedi. Ezt egy, a Facebook által Olaszországban szervezett konferencián adták elő az ott lévő magyar ellenzéki politikusoknak, akik panaszkodtak (hazudoztak) a kormányzati gyűlöletbeszédről.
Kiderült tehát, hogy amíg a 444, Index, 24.hu, HVG és a többi ellenzéki médium szabadon hirdethet, addig a jobboldaliak csak ellenőrzéssel.
Ennek következtében tetemes késéssel kezdenek terjedni a cikkek, számos esetben már a téma lejárta után. Ráadásul, mivel az ellenzéki médiumok meghirdetett cikkeit maximum akkor vizsgálják, ha valaki jelenti azokat, a kormánypártiakat pedig minden esetben, így értelemszerűen az utóbbi csoportban jóval több olyan lesz, amelyiknél nem engedik a hirdetést, vagy egyenesen törlik a felületről. Ez persze nincs transzparens módon tálalva, így bizonyítani és jogi lépéseket tenni is igen nehéz az ügyben.
A tizenötödik letiltása volt a végleges
A másik jel Tibor barátom története volt, amit élőben követtem végig. Tibivel közel 40 éve ismerjük egymást, azóta majdnem naponta beszélünk. A Facebookon folytatott vitáit is láttam, így összességében elmondhatom róla, hogy soha nem káromkodik, nem fenyeget senkit, maximum gúnyos, ironikus megjegyzéseket szokott tenni. Sokáig nem is volt problémája, jókat csatázott a törzscsoportjaiban állandó vitapartnereivel, akikkel az éles pengeváltások ellenére összetartó online közösséget alkottak. Időnként még értelme is volt a heves összecsapásoknak, mert végül sikerült olyan közös megegyezési pontokat találni, amelyek politikai hovatartozástól függetlenül megfeleltek mindenkinek.
Aztán Tibor lépre ment.
A lép az online térben álfideszes csoportok formájában jelent meg a 2019-es helyhatósági választás előtti kampány finisében. Momentumhoz köthető aktivisták hozták létre ezeket, hogy az oda belépő kormánypárti kommentelőket provokálják, majd jókat röhögjenek azokon, akik elvesztették a türelmüket és szitkozódni kezdtek. Őket nem törölték, nem jelentették, hanem egyre vadabb provokációkkal heccelték a gyengébb idegzetű tagokat. Tibor viszont nem jött ki a sodrából, hanem érdemben felvette a kesztyűt, elkezdett érvekkel vitázni a provokátorokkal, és mivel jelentős rutinra tett szert az évek alatt, megfordult a kocka, most már a momentumos figurák borultak ki és kezdtek egyre durvábban válaszolgatni. Majd egyszer, kétszer, sokszor letiltották Tibit, de nem a csoportokból, hanem a Facebook moderátor szabott ki rá büntetéseket. Bűnei ilyesmik voltak:
„na, ne butáskodj” „te nagyon álszent vagy” „gyávák vagytok, mert vita helyett jelentgetitek a hozzászólásaim” „neked az álságos önképed nem engedi meg, hogy egy pillanatra is megfontold, hogy nincs igazad”
Ilyen ’durva’ beszólások miatt kapta Tibor a büntetéseket egymás után. Az utóbbi hónapokban általában csak néhány napra lehetett aktív a Facebook-on, aztán jött a következő büntetés. Összességében 15 alkalommal, míg utoljára végleg törölték a profilját. Közben a csoportokban tovább zajlott a cukkolás, ugratás az egyik oldalról, a hisztérikus és durva válaszok a másikról. Ment az anyázás, fenyegetőzés, egymás ócsárlása, de az nem zavarta a cenzorokat.
A Facebook moderátorok és az ellenzéki pártok között lehet kapcsolat?
Tiborral folytatott beszélgetéseinkben egyre többször merült fel, hogy az álfideszes csoportokat létrehozó momentumos tréfamesterek és a Facebook moderátora, vagy moderátorai között lehet valamiféle összmunka, együttműködés, mert nagyon olajozottan ment a kellemetlen ellenfél kicsinálása.
Ami nem zavarja a FB cenzorait
A mai napig megtalálható az az idén tavasszal kitett poszt, amit az ezalenyeg.hu nevű szennyoldal publikált. A cikküket a következő bevezető szöveggel ajánlják:
„Cukor az élet, csak meg kell tanulni szopni.”
Mindezt egy fiatal nő, a kormány egyik helyettes államtitkára kapcsán írják.
Ez a portál Gyurcsány és Bajnai volt embereihez és az MSZP-hez köthető. Ez az elképesztő mocsok lassan 10 hónapja díszeleg a Facebook felületén, és nem zavarja a más esetekben kényes ízlésű cenzoraikat.
Nincs ez jól így, tenni kéne valamit, mert az igazságérzet és a józan ész is ezt diktálja.