Lehet, hogy a hangulat polgárháborús, de a törvényhozás két házának behúzása után annyi esélye sincs a sokat emlegetett 75 milliónyi dühös és felfegyverzett trumpistának a mélyállam és a technológiai oligarchák után a szövetségi államot maga mögött tudó posztmarxista demokraták ellen, mint amennyi a számosabb, gazdagabb, jobban felfegyverzett és szervezettebb Észak ellen volt a hajdani Délnek. Semmi, de legalább sokan oda fognak veszni a küzdelemben, és – talán – ez is a cél.
A republikánusok padlót fogtak, Trump nemcsak az elnökválasztást, hanem a politikáját is elveszítette. Utolsó végvárként a szenátusi republikánus többség biztosíthatta volna számára a túlélést, hogy a győzelemittas demokraták ne töröljék ki az elnökségét a történelemből. A trumpizmusra átkeresztelt, de tulajdonképpen modernizált külsőben a gyökerekhez visszatért republikánus politika csak felfüggesztésre kerüljön addig, amíg a újra elnök nem lesz. Vagy ő, vagy valamelyik politikai örököse. Georgia lett a republikánusok Mohácsa, a csatából elkéső, finom lelkű republikánusok jutalma pedig az lesz, amit a trumpisták büntetésül kapnak. Romney is csak Biden gyűrűjét csókolhatja meg, Sasse pedig – stílszerűen – a seggét.
JÓ EZ AZ AMERIKA, CSAK SOK A KÖCSÖG
Az Egyesült Államokban csak a mezei, talpas republikánusok és trumpisták hangulata polgárháborús. A demokratáké viszont totalitárius, megkapó precizitással, tőlük szokatlan kontinentális műveltséggel hajtják végre Révai József ütemtervét és számolják fel az államtól független szerveződéseket. Az államrezonná emelt anti-trumpizmussal szemben Trumpnak pedig sem ereje, sem ideje nem lesz foglalkozni, a politikai örökségéről pedig lassan csak azok beszélhetnek, akik nem a felhőben tárolják az adataikat és nem telepítik a frissítéseket, amelyek módszeresen átvizsgálják az állampolgárok eszközeit és letakarítják róluk a nem engedélyezett tartalmakat.
Trump az ellene indított perek százaival és vagyona maradékának megőrzésével fogja tölteni a hátralevő életét. Életben is csak azért hagyják, hogy nyomorúságos sorsa intő példa legyen mások számára.
Minden Georgiában dőlt el. Ha a demokraták nem húzzák be mind a két szenátori helyet és nem szerzik meg a többséget a Szenátusban, nem kerül sor sem a Kapitólium „ostromára”, sem Trump le- és kitiltására mindenhonnan. A bosszúért lihegő demokrata szavazók ugyan heves üdvrivalgásba fogtak, hiszen a negyedik éve vártak arra, hogy valaki módszeresen kivégezze, lemészárolja Trumpot és a mozdulatlan, halott testét lehugyozza, ám a mámoros demokratákkal szemben a republikánusok joggal érezhetik úgy, hogy ezek már azok a bizonyos utolsó utáni cseppek a pohárban.
A 75 millió Trump szavazó eddig is a társadalom peremén létezett. A posztmarxista keltetőként üzemelő egyetemi szférából kiömlött elit régóta megszállva tartja a gazdasági és kulturális szféra kulcspozícióit, aki pedig nincs velük, az ellenük van, azokat kitaszítják térből és időből. Nem részesülhetnek korunk vívmányaiból, nem bankolhatnak, nem társaloghatnak, nem kereshetnek jól, helóta rangban lakhatják körül a helyes gondolkodást magukévá tevő városi polgárokat, a régi Amerika illegális bevándorlóinak mindennapjait idéző státuszban.
EGY PÁRTNAK ELÉG EGY NÉP
Az elfeledett, leírt amerikaiak alapélménye, hogy az állam nem képviseli őket, az államnak új kedvencei, új kegyeltjei vannak – ezért szavaztak Trumpra.
Biden beiktatása után ezek az amerikaiak nem politikai képviselet nélkül maradt polgárok, hanem az állam ellenségei lesznek, és ennek csak előszele Trump nyilvános megszégyenítése, az utolsó pillanatban megindított impeachment és elnökségének kitörlése az emlékezetből.
A Trump ellen indított hajsza pusztán provokáció, ahogy a republikánusok kizárása (tömeges törlések és fiókfelfüggesztések) a közbeszédből, a jobboldali, konzervatív hangok totális elnémítása is az. Hogy a Trumpra szavazó 75 millió amerikai radikalizálódjon, úgy érezze a külvilágtól elzárt buburékjában, nincs más lehetőség, csak az erőszak, a fegyveres felkelés. És akkor a demokraták – miután a végrehajtó hatalom mellett a törvényhozás két háza is a zsebükben van – az unitárius állam minden erejével lesújthatnak az ellenségre.
A mélyállam eredendően nem azért jött létre, hogy a megválasztott vezetők kezéből kicsavarják a hatalmat, hanem hogy eldugják a hatalmat. A politikus mondhassa, ő ott sem volt, a nagytiszteletű grémium és a szakmai bizottság döntött, meg hát ott volt még a plénum is, ami a szakmaiság mellett még tudományos is. Trump elnöki ciklusa nyomán változott a gyakorlat (még ha az utókor a megátkozott emlékezet miatt ezt nem lesz képes Trumphoz kötni, hiszen Trump se létezett), a mélyállam felébredt és megvadult.
Elhatározta, hogy soha többet nem engedi a politikusokat politizálni, összefogott a techoligarchákkal és megtette az első babalépéseket az egypártrendszer felé, ahol már nincs helye a szabad akaratnak, és a szabad akaratból következő tévedéseknek, hibáknak.
A tökéletes államnak pedig tökéletes polgárokra van szüksége, a 75 millió trumpista nem lehet része a tökéletes jövőnek. És ehhez polgárháború sem kell, hiszen ez már nem a 19. század, ahol ez még alap volt. Ez a 21. század, elég lesz a közönséges leszámolás, az a la carte sztálinizmus, Révai József ajánlásával.