Valószínűleg legalábbis Fajkasházy Tivadajnak kell ahhoz lenni, hogy valaki ne vegyen tudomást a tegnapi évszázados futballbravúrról.
A magyar válogatott gyönyörű, fegyelmezett és hatékony játékkal 0:4-re tönkreverte a sportág feltalálóinak tekintett angolokat, bizonyítva ezzel, hogy visszavonhatatlanul egyenrangú ellenfelei vagyunk a világ legjobbjainak.
Apropó Teddy: Bohár Dániel kolléga megpróbálta a híres focirajongót és büszke magyar embert megszólaltatni, aki szokásos lényegre törő tömörséggel foglalta össze véleményét:
Reméljük, a Hócipő szépkorú mormotája a számára valószínűleg elviselhetetlen sportsikertől azért még tudott aludni tegnap éjjel. Szeretnénk neki ezúton is hosszú életet, kiváló hallást-látást kívánni, hogy minél több alkalommal legyen kénytelen szembesülni hasonló bravúrokkal.
Azt hinné az ember, hogy egy ilyen esemény összehozza a politikai ellentétek által megosztott nemzetet. A méltányosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az ellenzéki politikusok döntő többségének nem volt szándéka (vagy mersze) beleállni a magyar válogatott nemzeti hőseibe. Amelyikük nem volt képes negédes kétszínűséggel ünnepelni, az inkább nem szólt semmit (kedvenc köpönyegforgató társaságunk a témában a sportrendezvény megfúrásról híres kígyóvállú liberális párt, a Momentum és képviselői).
Volt ugyan 1-2 közepesen ízléstelen károgós közszereplői megnyilvánulás, mint például az MSZP-közelinek tekinthető Szomszédok Forever nevű mémoldal posztja, de összességében a véleményformálók döntő többsége inkább méltatta és ünnepelte a magyar diadalt.
Ám az a sokéves szellemi kútmérgezés, amelyet a kíméletlen gúnyolódással okoztak a baloldali politikusok és médiumok, nem múlik el nyomtalanul.
Ha kíváncsiak vagyunk arra, mennyire sikerült a gyurcsányista ellenzéknek megosztania a magyar társadalmat, érdemes megnézni a „függetlenobjektív” sajtó tematikus híre alatti kommentszekciót.
Így tettünk mi is, most sem kellett csalódnunk.
Hűséges Olvasóink bizonyára nem borzolják saját kedélyeiket a kommentháború lövészárkában, így mi átvállaltuk ezt a megpróbáltatást, és hoztunk nekik egy ízléses válogatást a legjobb „hazaszerető” kommentekből – természetesen ezúttal is név nélkül.
Nem mi voltunk jók, az ellenfél volt gyenge. A pohár akkor is félig üres, ha amúgy a valóságban színültig van töltve.
Azonkívül persze a mérkőzés sem volt fontos, az angolok sem vesztegetnek a pofára esésre túl sok szót. Ja, de.
Meg hát Anglia sz*rik is rá, ugye. Majd ha TÉTJE lesz, akkor megint pofára esünk. Legalábbis a magát magyarnak tartó kommentelő honfitársunk nagyon ezt reméli.
A baloldali hírfogyasztó nagyon szereti megvetni a magyar focit, de egyre nehezebben megy neki. Nem tudjuk sajnálni a frusztrációja miatt.
Győzött a magyar válogatott? Nehéz belekötni a teljesítménybe? Gúnyolódjunk helyette a miniszterelnök testalkatán!
Semmi munka nincs mögötte, véletlenül becsúszott négy gól, hozzánk meg egy sem. Erős volt a délnyugati szél, na. Van ilyen.
A pancser magyaroknak egyszer lehet szerencséje. Egy nap az elem nélküli falióra is lehet kétszer pontos.
Inkább ne is focizzunk, azzal minden problémánk megoldódik, ugye...?A magyar válogatott költségvetése miatt van infláció, sőt, lehet, hogy az ukrán háború is elkerülhető lett volna, ha egy darab stadion sem épül az elmúlt 12 évben.
Addig egyetértünk a kommentelővel, hogy okádni kell. Az okban azonban már eltér a véleményünk.
Mi is tudunk idézni, a kommentelő kedvéért Esterházyt: „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá".
