Che Cseh Katalin napok óta azzal turnézik a médiában, hogy Kína minden valószínűség szerint kitiltotta szárazföldi területeiről, Makaóról és Hongkongról. A történet hátterében az áll, hogy a momentumos képviselő tagja az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának, ténykedésüknek köszönhetően az Európai Unió szankcionálta Kínát az ujgur kisebbséggel való bánásmódja miatt. Kína közleményében pedig e bizottság tagjait, valamint néhány diplomatát ellenlépés gyanánt kitiltottak Kínából.
Micsoda bátor, megsüvegelendő kiállás ezekben a nehéz időkben! Micsoda dicsőítendő erős nő!

Ám ha esetleg az örömtüzek lángjaitól és a fanfárok harsogásától nem vennénk észre, micsoda teljesítményt is tett le az asztalra ifjú kommunistánk, érdemes elgondolkozni azon, hogy azokban az időkben, amikor a vírus sújtotta Európai Uniónak mindennél nagyobb szüksége lenne a kínai oltóanyagokra, mi értelme lehet annak gyártójával ilyen erőteljesen baszakodni?
Az EU és Kína közötti újonnan körvonalazódó üzleti együttműködést aláásva vajon érdemes-e ugyancsak izmozni?
Kedves képviselő asszony, kedves Katalin, hát hogy lehet politikai tőkét kovácsolni egy ilyen teljesítményből, amikor a német és holland nagytőke évek óta szemet huny az ujgurokat (is) ért emberjogi visszaélések felett? Nem lett volna érdemes megkérdezni elvtársatokat, Frans Timmermanst, aki az EU főtárgyalójaként soha, egyetlen alkalommal sem ráncigálta meg Kína bajuszát az emberi jogi problémákra utalva? Amíg ti itt bohóckodtok a cirkuszotokkal, addig a valódi érdekérvényesítés és az üzletek a háttérben köttetnek, mint az köztudott.

Kishalak vagytok ti.
Olvasva Cseh Katalin sorait az embernek kétségtelenül az a vicc jut eszébe, amikor a bolha odaszól az elefántnak, hogy milyen hangosan dübörögnek.
Akkora főszereplője ennek a történetnek ő is, mint a bolha.
A Föld lakosságának egyhetedét kitevő, a világ legnagyobb gazdasági szuperhatalmában, Kínában valószínűleg még a kutya sem hallott róla, a kitiltó határozat sem említi név szerint. Röhejes az egész történet.
Kevésbé röhejes ugyanakkor, hogy az ujgurok meg ki tudja még milyen távoli népek még mindig közelebb állnak hozzájuk, mint a velük állítólag egy vérből való magyarok, akik szintúgy kisebbségben kénytelenek élni például Szlovákiában, Romániában vagy esetleg Ukrajnában.

Fantasztikus lenne olyan világban élni, ahol a Momentum nem a magyar jelölttel szemben kampányolna a szlovák vagy román választásokon. Vagy egy olyanban, ahol a Momentum a még mindig érvényben levő Beneš-dekrétumokra hivatkozott magyarokat ért vagyonelkobzások ellen, és a szlovákiai magyarok jogfosztása ellen áll ki. Ahol a Momentum a tűzijátékozásért terrorizmus vádjával bebörtönzött erdélyi magyar fiúk kiszabadítása mellett emel hangot, és ott vannak Kárpátalján, amikor az ott élőket folyamatos inzultus éri.