A napokban e-mailben kérdésekkel keresett meg a Népszava. A hajógyári tervek, illetve az OSZK új épülete érdekelte volna őket, és én bárkinek szívesen elmondom, amit jelenleg tudhatunk ezekről, csakhogy.
Csakhogy a Népszavánál vagy szövegértési nehézségekkel küzdenek, vagy politikai újságírást művelnek. Egyik sem tesz jót az újságírás minőségének, és jelentős mértékben rombolja a független, objektív hatalmi ág, vagyis az újságírói szakma mítoszát.
A következőt válaszoltam a Népszavának:
„Tisztelt XY!
Ha egy antiszemitának tartott közszereplőt egy magát mértékadónak tartó médium kérdésekkel keres meg, azáltal legitimálja a megkérdezettet. Örülnék, ha eldöntenék, hogy a Népszava szerint (a zsidó szervezetek egyöntetű véleményével ellentétben) antiszemita vagyok-e, és akkor ne keressenek, vagy nem vagyok antiszemita, ez esetben viszont én is komolyan veszem Önöket, és örömmel válaszolok a megkereséseikre.
Üdvözlettel, Demeter Szilárd főigazgató”
A válasz:
„Tisztelt Demeter Szilárd!
Nem interjút kértem, hanem információkat olyan közpénzekből megvalósuló beruházásokról, amelyeknek ön a felelőse.
Üdvözlettel: XY”
Válaszom:
„Tisztelt XY,
egyre izgalmasabb a magyar médiapiac, lassan lekörözik a filozófusokat a szofisztikában, márpedig - tapasztalatból tudom - az már teljesítmény. Akkor hadd válaszoljak én is ilyenképpen: mély sajnálatomra az antiszemitázó Népszava esetében nem vagyok meggyőződve a szerkesztőségi szövegértési képességekről. Ezért az olvasók hiteles tájékoztatása érdekében csak abban az esetben vagyok hajlandó a Népszava számára információkat szolgáltatni, amennyiben változtatás nélkül, teljes terjedelmében közlik a válaszomat (mondják meg, hány leütés, betartom a kereteket).
Tisztelettel, Demeter Szilárd”