A múlt hétvégi eseményektől lassan már egy hetes távolságban talán még mindig időszerű ma esti találós kérdésünk: ki nyerte a 2022-es országgyűlési választásokat?

Ha az Olvasó az alábbiakat tippelte:

• Fidesz-KDNP
• Az előző kormány
• Az Orbán-kormány
• …és hasonlók,

akkor közel jár az igazsághoz, de azért fontos pontosítani.

A 2022-es parlamenti választáson a magyar emberek kétharmados felhatalmazást Orbán Viktornak adtak arra, hogy folytassa az elmúlt 12 év történelmileg is egyedülálló hazai és nemzetközi szinten sikeres munkáját.

A különbségtétel ezúttal még kevésbé szimbolikus, mint az előző három alkalommal.

Megállapítható, hogy Magyarországon egészen sokan figyelik gyanakvással, kiábrándultsággal a politikát, különösen a politikusokat. Nincs igazán jelentős különbség a mindenkori ellenzéki és kormánypárti közéleti szereplők megítélésében, lehet ugyan találni egy-két általánosságban hitelesnek, vagy rokonszenvesnek tartott arcot, de a választók többsége feltételezi, hogy aki politikával foglalkozik, az előbb-utóbb rossz fát tesz a tűzre, vagy egyéb okból hiteltelen és alkalmatlan a közügyek képviseletére.

Különösen rossz fényt vet ez az ellenzék megítélésére, mivel nekik a ciklusok alatti vádaskodáson, látványos közéleti akciókon (Hazugságvizsgálós FeGyőr, burgonyás Jakab, Táblás Timi, Hangosbeszélős Bence, stb…) és egyéb bohóctréfákon kívül csak egy dolguk lenne: bebizonyítani a választók számára, hogy ők jobban tudnának kormányozni.

Kérdéses (és valószínűleg – hál’Istennek – még jó darabig nem fog kiderülni), hogy a kormánypártok mennyire tudnának a miniszterelnök nélkül bizalmat szerezni a választók között. Erre azonban nem volt és sokáig nem is lesz szükség.

A jelenkori magyar államszervezet, politikai térkép, nemzetközi pozíciónk és ezen belül még a kormánypárt struktúrája mögött is egyetlen egy ember zsenialitása és sok évtizedes munkája áll: Orbán Viktoré.

Jelenleg úgy állunk, hogy sok ezer ember halálát követelő világjárvány, az ezzel együtt járó válság, majd visszarendeződés útjába került szomszédban zajló háború és annak várhatóan még súlyosabb gazdasági következményeinek árnyékában sosem látott arányban döntöttek úgy az emberek: egyedül Orbán képes belföldön rendet, stabilitást tartani, helyes és higgadt válságkezelést irányítani, hazánk érdekeit nemzetközi szinten a leghatékonyabban érvényesíteni.

Nem a 2010-2020 közötti növekedést, jóléti, családpolitikai, munkahelyteremtő, stb… intézkedéseket hálálták meg a választók (bár azért azt is sokan tartják észben a szavazófülkékben, hol tartottak a Gyurcsány-kormány alatt és hogy élnek ma), hanem arról hoztak döntést, kiben lehet bízni a nehéz időkben, amiken most keresztül megyünk.

Az ellenzék nem érti és nem is fogja soha érteni, hogy ez az egyetlen különbség: nincs köztük senki, aki akár Orbán cipője talpának aljáig érne hitelességben, akárhogy is ömlik országhatáron túlról és innen a mocsok, amivel a maguk szintjére próbálják rángatni.

A magyar emberek azonban minden körúton belüli éttermiségi nyafogás ellenére nem hülyék és tudják: ma Magyarországon kizárólag a miniszterelnök személye jelenti a garanciát arra, hogy erős ellenszélben is előre menjünk és ne hátra.

Amit a baloldal előszeretettel hív diktatúrának, azt érdekes módon más, jól működő szervezeteknél - például profitorientált nagyvállalatoknál - hatékony menedzsmentnek nevezik.

A nagy cégek felső vezetői sem kizárólagos urai szervezetüknek, a részvényesek érdekeinek képviselete és akaratuk érvényesítése ugyanúgy kötelezettségekkel jár, mint ahogy  miniszterelnök felelősséggel tartozik az általa vállalt politikai vízió megvalósításáért. Miután azonban a megbízását átveszi, az egyetlen dolog, amiért felelősséggel tartozik, hogy megfelelő eszközöket és beosztottakat válasszon a célok eléréséhez. Orbán Viktor ezt már négyszer megcsinálta és mivel a részvényesek többsége elégedett, folytathatja. A magyar választók azt látták, hogy Magyarország igazgatótanácsa sikeres időszakot zárt, a helyükre pályázók pedig vagy padlóra küldék már egyszer, vagy egy gyorsbüfét sem lennének képesek egyedül elvezetni. Nem volt tehát nagy dilemma, kit is bízzanak meg a következő négy évre ezzel a feladattal.

Nem a Fidesz nyert, Orbán Viktor nyert.

Nélküle nagy bajban lennénk, az irányításával viszont Magyarország egyedülálló lehetőséget kapott a felemelkedésre. Eddig tudtunk vele élni, szerencsére nem kell most letérnünk a helyes útról.

A Kontra csapata többek között ezért is újra megerősíti elkötelezettségét:

Mi nem fideszesek vagyunk. Nem kormánypártiak vagyunk. Orbánisták vagyunk és azok is maradunk.