Néhány hete hungarikumnak nyilvánították a Magyar népmeséket. Nagy örömünkre a Hungarikum Bizottság úgy döntött, hogy ebben a rangos elismerésben részesítik a kecskeméti rajzfilmsorozatot.
A bizottság elnöke, Nagy István agrárminiszter azt mondta, hogy a sorozat „olyan értéket képvisel, amelyen generációk nőttek fel.
Olyan örök igazságokat fogalmaz meg, amelyekre nagyon nagy szükség van. Ezek a mesék olyan alapot adnak, amelyre erkölcsi életünket, hagyományainkat, szokásainkat, döntéseinket hagyományozzuk.
Hol vidámabb, hol kifigurázósabb, hol szomorúbb tanulságokkal, de tanítanak bennünket generációkon át.”
Amellett, hogy persze teljesen megérdemelt a kitüntetés, a bizottság ezzel briliáns választ is adott arra a hetek óta tartó cirkuszra, melyet a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott, LMBTQ-propagandát is magában foglaló mesekönyv okozott.
Mint ismeretes, az egyesület adta ki a Meseország mindenkié című könyvet, amely hazánkban elsőként igyekszik népszerűsíteni a szexuális kisebbségeket óvodások (!) számára.
A könyv körüli feszültség azzal eszkalálódott, hogy Dúró Dóra mi hazánkos politikus egy videóban ledarálta a könyvet.
Persze egyből össze is zárt a hazai libernyák tábor, és igyekeztek megvédeni a kisgyerekek agymosását megcélzó mesekönyvüket. Libsi pszichológusok, celebek és egyéb eszüket vesztett idióták azonnal hisztirohamot kaptak, különösen, hogy Bagdy Emőke pszichológus és a magyar miniszterelnök is ellenezte a jelenséget.
Orbán Viktor a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában azt mondta:
A homoszexualitást érintő magyar jogszabályok alapját egy „rendkívül toleráns és türelmes hozzáállás adja, tehát a magyarok rendkívül türelmesek ezzel a jelenséggel szemben”, sőt, a magyarok „rendkívül jól viselik az ehhez kapcsolódó provokatív demonstrációkat” is. De a kormányfő szerint van egy vörös vonal: „hagyják békén a gyerekeinket”.
Félreértés ne essék, semmi baja a konzervatívoknak a homoszexuálisokkal: mindenki úgy éli a magánéletét, ahogy szeretné. De azt nem várhatja senki el, hogy tétlenül tűrjük, hogy a legfogékonyabb, legsérülékenyebb időszakukban próbálják meg sokkolni, összezavarni a gyerekeinket. Nincs ennek még itt az ideje. Ahogy mondjuk a prostitúcióról, a háborúról, vagy akár a hetero párok szexualitásáról sem ebben az időszakukban világosítjuk fel a fiainkat, lányainkat.
Sokan azzal próbálták meg mentegetni a mesekönyvet, hogy számos más hátrányos vagy nehéz helyzetű emberrel, helyzettel is meg tud ismerkedni a meséken keresztül a kisgyermek. Szerintem meg pont ezért igazán veszélyes a mesekönyv, hiszen a könyvön keresztül kvázi trójai falóként lopóznak be gyermekeink lelkébe azok a dolgok, amelyekre még nincsenek felkészülve, és emiatt nem tudják azokat a helyükre tenni a lelkükben. (Arról nem is beszélve, hogy a teljesen ’hagyományos’ mesék is tele vannak különcökkel, szegénylegényekkel stb. Tehát pont a leggyakrabban felhozott álságos indoklás nem áll meg – a szerk.) Nyugat-Európában ez már bevett jelenség, láthatjuk az áldásos következményeit.
Ezért is egy kis reménysugár a sötét, európai éjszakában a Magyar népmesék hungarikummá minősítése, mivel olyan lélekemelő, valódi értékeket átadó sorozatról van szó, amely megtanítja azokat az alapokat, melyek után aztán minden mást is a helyére tudnak majd tenni a gyerekek. És persze emlékeztetnek még arra a normális világra, amely egykor még Nyugat-Európát is jellemezte.
