Újra fellángolt a nagy abortuszvita. A glóbusz minden progresszív elkötelezettségű aktivistája személyében érzi megtámadva magát, amiért az Egyesült Államok több államában szigorították a művi terhességmegszakítás lehetőségét. Nemrégiben pedig a Legfelsőbb Bíróság eltörölte az abortuszt legalizáló Roe kontra Wade elnevezésű törvényt, amivel a teljes abortusztilalom előtt nyílt meg az út a tengerentúlon.
A bíróság döntését indulatos tüntetések kísérték. Nemcsak Amerikában, hanem Európában is felkavarta az indulatokat a szigorítás. A népnyelv szerint:
Lányok, akik fel vannak háborodva, hogy nem ölhetik meg a gyermeküket egy olyan országban, amelyikben nem is élnek.
A legális gyermekgyilkosság jogának biztosítása érdekében így hadba vonultak az európai csúnyanők is. Tömegesen beleerőszakolják magukat egy olyan történetbe, amelynek semmilyen tekintetben nem válhatnak alanyaivá. Nemcsak azért nem, mert Európa minden országában túlságosan is engedékeny a szabályozás, hanem azért sem, mert a tüntetők nagy részének semmi esélye arra, hogy valaki önként megtermékenyítse őket.
Mert az nyilvánvaló, hogy zömében rusnya, molett, egyedülálló baloldali nők vonulnak utcára, és a teljes női társadalom nevében nyilatkoznak arról, hogy mi a fair, és mi a nem fair az amerikai abortusztörvénnyel kapcsolatban. Az abortuszpárti „pro choice” aktivistáknak mindezek mellett semmi közük nincs ahhoz a közeghez, amelyet a probléma valóban érint.
Tény ugyanis, hogy az Egyesült Államokban a fekete és a latin nők kénytelenek leggyakrabban alávetni magukat művi terhességmegszakítás borzalmainak. Két olyan etnikai csoport nőtagjai, akiket a szegénység sokkal jobban sújt, mint a társadalom többi részét.
A szociális helyzet és az abortusz kérdése összefügg, a „gyermekelhajtás” legfőbb indoka az, hogy a szegény nők nem képesek eltartani a születendő gyermeküket. Emberbaráti szempontból is értelmezhető a kérdés: mi a célravezető megoldás a probléma gyökerének felismerése után?
Elősegíteni azt, hogy elérhető áron, a bürokratikus akadályok csökkentésével megölhessék gyermekeiket a szegények, vagy a gyermeknevelés és eltartás költségeinek egy részét átvállalja a társadalom?
Vagy egy sokkal hatékonyabb örökbefogadási rendszert kellene létrehozni azoknak a pároknak, akiknek nem lehet saját gyermekük.
Bármelyik megoldás felé indul el a világ, első lépésként a törvény- és döntéshozóknak határozathozatal előtt a buta és gonosz liberális aktivisták helyett az érintettekkel kellene konzultálniuk. A rossz szociális helyzetben lévő nők látják a leginkább, hogy mi lenne számukra a segítség, mivel lehetne könnyebbé tenni számukra a gyermek életben tartását.
Mert végsősoron nem a gyermekek halálát kívánják a pro choice aktivistái, hanem a mindenki számára megnyugtató megoldás keresése közben önti el őket időnként az indulat. Igaz?
Ugye nem azért harcolnak a fehér középosztály tagjai, a híres és kőgazdag celebritások, hogy a szegénységben élő fekete és latin nőknek joguk legyen saját tragédiájuk megéléséhez, joguk legyen egy életre szóló traumát szerezni az abortusz által?
Amennyiben a gyermek megtartásának érdekében nyújtott segítség kérdése fel sem merül, mindössze a magzatgyilkosság jogának garantálása a cél, az úgy ebben a formában nettó sátánizmus.
A gyilkossághoz való jog ugyanis nem létezik, ilyen jogosítványa senkinek nem lehet, a legtöbb esetben az államoknak sincs erre felhatalmazásuk.
Az én testem, az én döntésem szlogen pedig nettó marhaság. Akik előszeretettel hivatkoznak a tudományra, azok gond nélkül eltekintenek attól, hogy a magzat nem az anya testének a része.
Az életet támogatni kell! A szülők szegénysége miatt senkinek ne kelljen meghalnia. A keresztény egyházaknak pedig sokkal határozottabban ki kell állniuk az álláspontjuk mellett. Sunnyogni tilos!
Jó példával járhat mindenki előtt San Francisco érseke, aki a magát buzgó katolikusnak mondó Nancy Pelosit, a képviselőház elnökét tiltotta el a szentáldozástól. A döntés mindaddig érvényben marad, amíg a liberális politikus fel nem hagy az abortusz támogatásával.
Az egyházi elöljáró egy nagyon magas polcon ülő politikussal szemben állt ki a becsületesség mellett. Az ugyanis, aki megátalkodottan részt vesz egy bűnben, nem részesülhet a szentáldozásban, nem veheti magához az Oltáriszentséget.
Politikusként állapotbeli kötelessége lenne, hogy megsegítse az embereket, hogy a lehetőségekhez mérten egy méltóságteljes életet élhessen mindenki, aki kész tenni magáért. Pelosi azonban a lelkiismeretlen gyilkosságot támogatja. Az alternatív megoldások bármilyen nemű felmutatása nélkül.
Ideje felállni az élet védelmében. Az abortusz valós alternatíváit támogatni a magzatgyilkosság helyett.
Míg ezeken a gondolatokon rágódunk, szórakoztassuk magunkat és liberális embertársainkat a következő feladvánnyal. (Az ötlet Ambrózy doktortól származik.)
Amennyiben a tudósok megtalálnák a homoszexualitás kialakulásért felelős gént, és egy vizsgálattal ki lehetne mutatni, hogy a születendő gyermek meleg lesz-e, vagy sem, akkor a szülők szabadon dönthetnének a gyermekük meggyilkolása mellett pusztán annak várható szexuális beállítottsága miatt?
