Navalnij fordulatos kémtörténete

A KGB hagyományait hűen őrző orosz titkosszolgálat képtelen volt eltenni láb alól Navalnijt, az orosz ellenzéki aktivistát. Kétszer próbálták megmérgezni, azonban mindkétszer csődöt mondtak. Navalnijnak azonban első kísérletre sikerült lebuktatnia az életére törő ügynököket. Fordulatos politikai krimi a Kontrán.

Történ vala, hogy az orosz belbiztonsági szolgálat, az FSZB megpróbálta megmérgezni az orosz ellenzéki aktivistát, Alexander Navalnijt. Kétszer.

Bár alapos gyakorlat, illetve a CSEKA és a KGB korszakból örökölt módszerek garmada állt az orosz szolgálatok rendelkezésére („bolgár esernyő” vagy a korábban sikerrel használt módszerek bármelyike) egy gyilkosság kivitelezéséhez, ennek ellenére két egymást követő kísérletük is kudarcot vallott.

Forrás: AFP

Figyelemre méltó trehányság az is, hogy az FSZB ügynökeinek sikerült azt az egyetlen szert kiválasztani a merénylet kivitelezéséhez, amelynek hatékonysága kétséges, ellenben azonnal az orosz szolgálatokra tereli a gyanút, ha vizsgálatnak vetik alá az áldozatot. Tudniillik a vádak szerint a novicsok nevű idegméreg okozta Navalnij rosszullétét, amelyet az alsóneműjére csepegtetett valaki és onnan szívódott fel a bőrén keresztül. Azonban ezen a világon csak három embernek van lehetősége arra, hogy novicsok-típusú méreg használatát elrendelje: az orosz belföldi titkosszolgálat, az orosz külföldi titkosszolgálat és az orosz katonai titkosszolgálat vezetőjének.

Igen, az orosz titkosszolgálatok állománya legendásan nagy marhákból áll. Így történhetett meg, hogy a biztos lebukást jelentő anyagot használták, amelynek szlávos hangzású neve garantálta azt is, hogy a keleti ügyekben kevésbé jártas nyugati újságolvasók ne veszítsék el a fonalat. Orosz nevű méreg = orosz titkosszolgálatok. Nem szabad túlbonyolítani.

Az ügy kirobbanása után azon gondolkodtam, hogy vajon mi romlott el az orosz titkosszolgálatok módszerében? A szovjet időkben még akadály nélkül mérgezték végig a világban szétszóródott ellenségeiket, egy ideje azonban csak nagyon feltűnő, egyértelműen lebukós, nagyon ritkán hatékony anyagokkal és módszerekkel dolgoznak. Néhány éve Szergej Szkripalt szintén novicsokkal mérgezték meg, amelynek következtében az egykori orosz kém súlyos állapotban került kórházba, végül mégsem halt meg.

Szergej Szkripal
Szergej Szkripal Forrás: AFP

Navalnij történetéhez visszatérve: a mérgezés után kórházba szállították a politikust, ahol az állapotára hivatkozva felesége azt követelte, hogy Navalnijt azonnal szállítsák Berlinbe, hogy ott kezeltethesse magát. Ez a kérés pedig minden további nélkül teljesült.

Mert mi sem természetesebb annál, hogy a véres putyini diktatúrában az ellenzéki aktivista feleségének követelésére megrezzen az államhatalom és engedelmeskednek minden követelésnek.

A titkosszolgálat emberei nem akarták visszatartani Navalnijt, nem érte véletlen hordágybaleset a kórház folyosóján, kiengedték Berlinbe, szervezetében az orosz nevű méreggel, hogy minden bizonyíték készen álljon az orosz szolgálatok ellen.

Forrás: AFP

Ó, igen, valójában nemzetközi nyomásra engedték el az ellenzéki aktivistát! Mert az amúgy mindig működik, ha az oroszok nem akarnak valamit.

Itt azonban még nem ér véget a hihetetlen fordulatokban gazdag történet. Berlinben Navalnij gyorsan felgyógyult, két adag idegméreg után csodás módon talpra állt.

Igen, ide kívánkozik néhány elcsépelt vicc arról, hogy az oroszok milyen nagyon szívósak, idegméreggel öblögetnek fogmosás után, rengeteget isznak, és ugye a Lada is nagyon strapabíró volt, meg azok a príma lámpás tévék.

Ezzel le is van zárva minden kérdés, ami azt firtatja, hogy miután két adag idegméreggel is megkínálták Navalnijt, mégis hogyan maradhatott életben? Ha meg akarták ölni, miért kockáztattak, utána pedig miért engedték ki az országból, ha titkolnivalójuk volt?

Az orosz politikai krimi történetmesélésébe a szerzők közbeékeltek egy fejezetet, ami kis színesként megtörte a mérgezéses história komorságát.

Forrás: AFP

Arról van szó ugyanis, hogy Navalnij a mérgezésből felépülve fogott egy telefont, felhívta az FSZB-t és az egyik bőbeszédű ügynökből sikerült kicsikarnia egy vallomást. Ismétlem: telefonon. Persze hívás közben álnevet használt, és elváltoztatta a hangját, ez a kettő mindig bejön. Az FSZB-s illető részletes beszámolót közölt arról, hogy miként szervezték meg Navalnij megmérgezését. Bevallotta! Szólt az egykori szovjet titkosszolgálatokról szóló vicc csattanója.

Ahogy művelt barátom, Ambrózy Áron szokta mondani ilyen esetekben:

a beismerő vallomás a bizonyítékok királynője. A kör bezárult, senki nem kételkedhet tovább a történet hitelességében, a német sajtó lehozta. Tehát úgy volt.

Az a sajtó, amely amúgy rendre elfelejtett beszámolni a migránsok által elkövetett bűncselekményekről. Most azonban résen voltak. Tanultak a hibáikból.

Azonban nem csak a német sajtó, hanem a teljes fősodratú nyugati média lehozta a sztorikat, egyetlen mondat erejéig sem kételkedve a történetek hitelességében. Azok az újságírók, akik a folyamatos kételkedésre alapozzák szakmai hitelességüket, akik mindig a dolgok mögé néznek, azok most fenntartások nélkül elhitték, hogy az FSZB egyik embere telefonon keresztül lediktált egy teljes értékű terhelő vallomást az orosz titkosszolgálatra.

Egy átlagos huszonéves fiatal fű vagy csempészcigi beszerzés közben virágnyelven kommunikál az eladóval, ügyelve arra, hogy ne ejtsen ki olyan szavakat, amelyek megnevezik a bűncselekmény tárgyát, ezzel szemben

egy képzett orosz ügynök gátlás nélkül csacsog gyilkosságokról telefonba. És a leleplezéshez csak a megfelelő számot kellett tárcsázni.

Navalnij a biztonságos Berlinből végül visszarepült Moszkvába, ahol letartóztatták, majd a házi őrizet szabályainak megszegése miatt börtönbe kellett vonulnia. A Navalnij-sztori eddigi közölt epizódjai alapján azt gondolta mindenki, hogy ez az ember vasból van, semmi nem tehet kárt az egészségében.

a két mérgezést túlélő politikust az orosz börtönélet alaposan próbára tette.

Zsibbadnak a lábai és a kezei, gerincsérve van, februárban pedig éhségsztrájkba kezdett, hogy megkapja a szükséges orvosi ellátást. Azóta át is szállították a gyengélkedőbe, ahol olyan bánásmódban részesül, mint bármelyik rab. Az ügyvédei rendszeresen tájékoztatják hogylétéről a nemzetközi jogvédő szervezeteket és a sajtót, gyakorlatilag élő közvetítésben figyelhetjük Navalnij agóniáját, mint egy teleregény drámai folytatását. Mindez történik a sokat emlegetett orosz diktatúrában.

Forrás: AFP

A kérdés mindössze az, hogy az orosz államhatalom miért akarja megölni Navalnijt? Ez éppen olyan talányos kérdés, mint Szkripal esetében volt. Az egykori orosz kém egy fogolycsere után került ki Angliába, amit tudott, azt már elmondta korábban az angoloknak. Tehát teljesen felesleges lett volna erőforrásokat pazarolni a megöletésére.

Navalnij pedig semmilyen veszélyt nem jelent Putyin számára, politikailag gyakorlatilag súlytalan. Egy amolyan Hadházy, Jakab-szerű figura, csak orosz változatban.

Tudni kell ugyanis, hogy csak a nyugati média hivatkozik Navalnijra úgy, mint a Putyin ellenes orosz politikai erők legfontosabb szereplőjére. Ez azonban szemenszedett hazugság, Navalnij legnagyobb politikai sikerét akkor érte el, amikor Angela Merkel meglátogatta a kórházban. Nyugaton kétségtelenül népszerű, azonban hazájában az ellenzéki pártok és a választók egyaránt bizalmatlanok vele szemben. A nyugati média felépített egy nyugatos gondolkodású hőst, Oroszországban azonban elenyésző támogatottságot tudhat maga mögött.

A helyzet ismerős lehet a magyarok számára is, a hazai közélet ellenzéki térfele is tele van olyan figurákkal, akiket a nyugati média ünnepel és jelentős politikusként ábrázol, miközben, itthon a kutya sem kíváncsi rájuk.

Forrás: YouTube

Navalnij is egy ilyen nyugaton rajongott figura. Michael McFaul, az USA korábbi moszkvai nagykövete nemrégiben Gandhihoz, Mandelához hasonlította, hazájában azonban teljesen más képet őriznek róla a választók. Tudniillik 2006-ban még Navalnij volt az egyik főszervezője az Orosz felvonulás nevű rendezvénynek, amelyen bevándorlásellenes csoportok adtak randevút egymásnak. Navalnij ugyanis a Putyin-ellenessége mellett egyébként derék orosz nacionalista.

Krím orosz megszállását mindvégig következetesen támogatta, többször kijelentette, hogy hatalomra kerülése esetén sem mondana le a félszigetről. Ahogy a 2008-as orosz-grúz háború idején is a hazája oldalán állt, a grúzokat pedig egy orosz szójátékban egyszerűen rágcsálóknak nevezett. Egy korábbi videójában pedig a fegyverliberalizáció mellett érvelve arról beszélt, hogy a kaukázusi bevándorlók csúszómászók, akiket akár fegyverrel is el kell pusztítani.

Gyakorlatilag minden világnézeti kérdésben mást képvisel, mint a nyugati támogatói. Azonban pont ezért felel meg a neki szánt szerepnek. Aztán, ha sikerül felfordulást okozni általa Oroszországban, akkor majd lecserélik egy kevésbé hazafias oroszra. Az sem kizárt, hogy feleslegessé válása esetén, egy sikeres mérgezésnek esne áldozatul.