Január utolsó napján személyesen jelentkezett be Soros György a Nyílt Társadalom Alapítvány YouTube-csatornáján:
24 perces, angolul előadott (felolvasott) üzenetében végig Kínára és annak autoriter berendezkedésére fókuszált, illetve a kínai Evergrande nevű ingatlanfejlesztő vállalat csődjén át várhatóan továbbgyűrűző gazdasági válságra is kitért. De persze szóba került Tajvan és Putyin is.
Az idős úr amúgy gyanúsan jól értesült: például az is tudni vélte, hogy „szakértők szerint” a kínaiak száma a valóságban bizony 130 millió fővel alacsonyabb, mint a hivatalosan közzétett 1,4 milliárd.
Most komolyan: honnan tud ilyeneket? Kik azok a „szakértők”? Mi volt a módszertan? Vagy személyesen utánaszámolt? Esetleg a számlálóbiztosok között az összesítésnél is jelen volt valakije?
De ezek túl bonyolult dolgok, nem értünk mi hozzá. Ami viszont van, az a nagypapafíling. Mert mindenki, akit az a szerencse érhetett, hogy ismeri/ismerhette idősen is a nagypapáját, dédnagyapját, az nem tud erre az öregre gyűlölettel tekinteni. 91 éves, szellemileg még igenis képben van, de a karosszéria már erősen rozsdás. Lassú, sokszor tart szünetet, nyökög, de talán még tudja, miről beszél. Kicsit még irigykedünk is rá valahol, ámde...
Mert teljesen nyilvánvaló, és nem lehet szó nélkül hagyni: hiába van Sorosnak ugyanis öt gyereke, nem találtunk arra utaló nyomot, hogy akár egy unokája is született volna. És ez igazán szomorú dolog. Ha meg mégis, az még szomorúbb.
Szóval az öreg addig nyomja világmegváltó ötleteit, amíg ketyeg.
Kína volt, Tajvan volt, Putyin volt... Orbán ezúttal nem volt.
Terv pedig nincs, csak lassú, parttalan beszédek.
