Az ötlet alapvetően tökéletes, de mégis erős túlzás lenne hetente beszámolni a legkedvesebb heti trashprogramról, a Magyar Hang produkciójában készült Flaszter/Kötöttfogásról.
A műsorvezető Dévényi István, akinek a Kötöttfogás valószínűleg túl jóhangulatú műsor volt már, és ide menekült előle. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon mi indokolja ezt az egész magyarhangos búskomor, sikongó picsogást, és vajon kik vágyhatnak újra és újra a vidék Magyarországáról szóló lesújtó hangulatjelentésekre. Az elszigetelt kis zsákfalvakra, ahol napi két buszon túl csak Dévényi tűnik fel néha, hogy riportot fessen a sajátjánál is sanyarúbb sorsokról.
Aztán arra jutottam, hogy a belpesti/belbudai éttermiség köreiben mindig volt egy nem olyan nagyon széles, de annál lelkesebb réteg, amely a Csanády utcából meg a Bimbó útról kétpofára falta az ilyenfajta horrorpornót.
Ezek nézték végig könnyes szemmel Tarr Béla Sátántangójában a húsz percig mocskos ablaküvegen köpő legyet, hogy annak esztétikai élménye felett onanizáljanak. Mi, normális emberek meg a Kelly hőseit vagy az És megint dühbe jövünket néztük ezalatt, tehát ez a műsor se nekünk szól.
A nyomort sosem tapasztalt, de pont ezért messzi szemlélésében esztétikai élvezetet találó belpestbudai éttermiség fogyasztja csak. Doktor Miniszterelnök Úr egykulcsosának hála tele vannak pénzzel. Ez afféle különadó lehet nekik, amin megvásárolhatják a nagyon rossz lelkiismeretük egy aprócska feloldozását, az élelmes dévényik pedig ügyesen kihasználják ezt, és szerényen, de megélnek belőle. Tulajdonképpen win-win szituáció, de a legnagyobbat mi, Normális Emberek nyerjük rajta, akik nem a nyomor nézése felett érzünk erkölcsi kielégülést, hanem a nyomor felett érzett erkölcsi kielégülteket nézzük kielégülve.
Az éppen kibontott gondolat egynegyedébe való belepofázás ugyanis rendszerint teljesen érthetetlenné teszi az egész műsorfolyamot, és se az alapgondolkodó, se a belepofázó, és még kevésbé a műsorvezető szavaiból nem hallunk semmit. Élőben sokkal kellemetlenebb az ilyesmi, ott ugyanis kikerekedhet belőle egy jó kis veszekedés, de itt csak a reménytelenül laggoló félszavak, szakadozó bölcsésztekintetek látszanak a teljes kakofónia méltó aláfestéseként.
Időnként egy-egy valódi állat is feltűnik persze. Csintalan Sándor ebjei ugyan a gazdájuknál jóval ritkábban, de azért bele-bele vakkanatanak egyet az azonnal széteső képbe. Konok Péter macskája is enni kér, ha éhes (eleve nehéz elképzelni, hogy létezik olyan lény, aki Konok Pétertől is képes kérincsélni, de létezik!), a macskák pedig közismerten értenek a jó dramaturgiai pillanatokhoz.
A show egyébként messze legértékesebb résztvevője természetesen Csintalan Sándor. Mindig mindenről van véleménye, és sose bírja azt magában tartani. Míg a többiek inkább csak megtörtek, beletörődőek, vagy affektálnak, Csintalan a legképtelenebb baromságokat képes összehordani, ami láthatóan már a beszélgetőtársait is komolyan zavarja. Ha ezt számon merik kérni rajta, vagy egykori MSZP-s múltjára, netán politikai árulásaira is felhívják a figyelmet, akkor kitör a hiszti, és a najóhagyjukeztmost legendás szófordulattal le is zárja a kósza próbálkozást.
Legutóbb egyébként őszinte örömmel konstatálta az amerikai zavargások kapcsán, hogy szerencsére az USA még nem Kína, vagy hasonló diktatúra, ahol szó nélkül lelövik az ilyenfajta randalírozókat. Többször visszatekertem, hogy hátha csak viccel, de nem.
Nyilván elkerülte figyelmét a szegény 50 kilós fegyvertelen nő, akit úgy lőttek le szó nélkül, hogy annál talán már a pekingi kutyavágóhídon is humánusabb eljárást kapott volna.
Szó esett még a szélsőjobb és szélsőbal összeéréséről, amivel az állítólagos baloldali provokátorokat magyarázta meg. Különösen pikáns ez az MSZP egykori ügyvezető-alelnökétől, aki a rendszerváltás utáni Magyarország nagyjából egyetlenegy politikusa, aki azután fogott össze a szélsőjobbal, hogy a szélsőjobb kis híján tényleg halálra verte. Vajon emlékszik még a meleg vér ízére, amikor a betört fejbúbjáról a szájába patakzott? Vajon emlékezett rá akkor is, amikor Simicska első szavára beállt kis szerkesztőségével és független újságíróival a Jobbik mellé?
Izgalmas kérdések, melyekre a Kötöttfogásból biztos nem fogunk választ kapni, de hátha egy-két merészebb vendég felteszi majd neki, ha sokadszorra pofázik majd bele valami demagóg baromságot a mondataikba.
