Mi a probléma azzal, hogy a finn miniszterelnökről kompromittáló partifelvételek szivárogtak ki?
Nem, nem vagyunk szemforgató farizeusok, mindenki úgy és azokkal bulizik, akikkel és ahogy akar. Már ha az illetőt állapotbéli kötelessége nem korlátozza a bulizáshoz való alkotmányos jogában.
Ugyanis vannak olyan hivatások, amelyek megkövetelik a méltóságteljes viselkedést.
Egy miniszterelnökre is egészen más szabályok vonatkoznak, mint az átlagemberekre. A kormány első emberével szemben minimális elvárás, hogy a tisztségének méltóságát megóvja, azt viselkedésével ne veszélyeztesse.
Éppen úgy, ahogy egy pap sem szórakozhat akárhogy, a hívek elvárásainak, az egyházi rend szentségének kell megfelelnie. Nem botránkoztathatja meg azokat, akik számára a hivatásán keresztül bizonyos értékeket közvetít. Pont. Egy orvostól pedig elvárjuk, hogy ne viccelődjön a betegek rovására.
Egy miniszterelnök hivatali ideje alatt minden idegszálával, minden erejével az országa ügyeit kell szolgálnia. Feladatai nem fejeződnek be a hivatali idő délután négyes lejártával. „Négykor bezárom az iroda ajtaját, oszt magánember vagyok! Engem fél öt után senki ne keressen!”
Ez a fajta attitűd nem működik a politikai képviselet világában, a megválasztott miniszterelnök minden helyzetben a kormány első embere, mindig tekintettel kell lennie arra, hogy mit képvisel hivatása gyakorlása közben.
A kulcsszó a méltóságon van. Ki tud komolyan venni egy olyan embert, aki spicces állapotban megmosolyogni való tiniként viselkedik? Pláne egy háborúközeli helyzetben. Ki tudja ezek után Sanna Marint komolyan venni? Viselkedésével komoly kárt okozott Finnország megítélésében.
Pedig eredetileg éppen marketing célok miatt tették a tinikinézetű hölgyikét olyan magas polcra.
Sanna Marin a finn országimázs egy félresikerült terméke. Azért emelték miniszterelnöki pozícióba, hogy elősegítse egy kedvező Finnország-kép kialakítását a nemzetközi politikában. Ne a komor tél jusson eszébe az embereknek Finnországról. Vegyünk elő egy Barbie babát, akit a vitrinbe kitéve lehet mutogatni.
Finnország ilyen. Pont, mint Marin. És nem mellékesen egy szivárványcsaládban felnőtt hölgyről van szó. Szuper választás. Ez egy progresszív ország. Jó ötlet volt ez a kirakatbaba-projekt, de a háború közbejött. Milyen kár. Sanna Marin ügye kapcsán felmerül a kérdés:
önálló szereplőnek tekinthetőek-e egyáltalán az európai politikusok?
Az önfeledten bulizó tinilányról bárki el tudja képzelni, hogy fajsúlyos kérdésekben dönt? Ő az, aki összefogja a gazdasági, külügy és hadügyminiszter munkáját? Ugyan.
Mellesleg mit csináltak a finn titkosszolgálatok? Hogy szivároghatott ki ennyi kompromittáló felvétel? Szűrő nélkül bárkivel bulizhat az egyik legfőbb finn közjogi méltóság, bármikor megalázó helyzetbe hozva magát és a kormányt?
Véletlenül nem éppen a finn titkosszolgálatok hozták nyilvánosságra a felvételeket? Hogy végre egy, a háborús helyzetben alkalmasabb szereplő vegye át a helyét?
Az igazság az, hogy Sanna Marina megbukott politikusként. De ez nem a partivideókkal kezdődött.
A bőrdzsekis, lázadó tini imázsának építése közben darálta le komolyan vehetőségét. A finn miniszterelnök egy Insta-modell. Semmi több. Akit eddig jól el lehetett adni, mint a progresszív Finnország arcát: meleg anyuka gyermeke, szivárványos családi háttérrel. Akiből mégsem lett leszbikus. Nem, nem lett. Házasságban él.
A felvételek tanúsága azonban szerint a jellemében hagyott némi nyomot az, hogy két nő nevelte. Ez azonban mellékes. Békeidőben érdemes erről beszélni.
A jelenlegi háborús helyzetben az a releváns kérdés: hogyan jut ideje bulizni a finn miniszterelnöknek? Elvileg totális orosz fenyegetettségben él az ország. Honnan szakít időt erre a kis kikapcsolódásra?
