- Tízévesen: Addig örülj, amíg tanulhatsz, majd meglátod, milyen szar lesz dolgozni!
- Húszévesen: Bárcsak az éjszakai műszakot kapnám még több pótlékért!
- Harmincévesen: Bárcsak előléptetnének, ha már ennyit dolgozom március 15-én!
- Negyvenévesen: Bárcsak fizethetnék azért, hogy több szabadidőm lehessen!
kapcsolódó
-
Félelem és reszketés a multiknál: így zajlik a szivárványos indoktrináció
A csillogó pénzügyi szolgáltatóközpontok valójában csak diktatórikus luxusbörtönök
Rengeteg embernek nincs karácsonya, szilvesztere, hétvégéje, estéje. Gondoljunk csak a vendéglátósra, a mentősre, tűzoltóra, rendőrre, vasutasra, eladóra, a kamionosra, az orvosra, a miniszterelnökre – ezeket mindenki tudja.
Ám sokan nem tudják, hogy bizony a klasszikus irodai multis SSC-kben (szolgáltatóközpontok) sem alapjog a szabad ünnepnap. Dolgozhat az ember éjjel-nappali ügyfélszolgálaton vagy IT-csapatban, de a számviteli jellegű munkakörök is megkövetelik az unszociális órák alatti munkát havi-éves zárások, leltárfelvétel, egyéb határidők esetén.

Persze értjük: mennyivel kényelmesebb alul semmiben kinyitni a céges laptop tetejét nagypéntek este az ágyban ülve (vagy akár szépen felöltözve az irodában), mint ugyanekkor betörőt fogni a X. kerületben – egy szavunk se lehet. De ettől még tényleg így kell-e ennek lennie?
Miért van ez? Eleve rengeteg multinál nem a magyar piacra dolgozol, tehát a kiszolgált ország ünnepnapjait követed: mondjuk október harmadikán (a német egység napja) otthon ünnepelsz a németek helyett is, de az október 23-át már munkával töltöd. Eddig oké.
Nehezebb esetről beszélünk egy zónákra, régiókra (tehát országcsoportokra) osztott feladatkörnél, főleg, ha globális folyamatokat kell ellátnunk: ahol akár száz fölötti piacot kell lefedni, ott egyik cég se engedheti meg magának, hogy bármilyen napot világszerte általános munkaszüneti napnak nevezzen ki – talán még a karácsony kivételével.
Így – lehet szó akár európai központú, ám globális cégcsoportokról – simán beoszthatnak szépen nagypéntekre és húsvéthétfőre is dolgozni, ha a központi határidők úgy diktálják. Vagy ha nem osztanak be, hát legfeljebb finoman jelzik, hogy nem elvárt meg nem kötelező, de ha van kedved, esetleg tárcsázz be és nézz rá a leveleidre. Csak ha nem túl nagy gond!

„Az ilyesmit nem felejti el az ember.”
...kacsint. Persze a képmutatás itt is átlátszó: nyugat-európai bázisú cégnél is gond nélkül kinevezik nagypénteket és a húsvéthétfőt is munkanapnak arra hivatkozva, hogy de hát a világ többi részén az nem ünnep! Ez még csak nem is igaz, mert az. Csak nehogy megsértődjenek Indiában meg Ázsiában a keresztény privilégiumon?
De mondok még rosszabbat: van bizony olyan szolgáltatóközpont is, ahol már évek óta folyamatos munkarendet követel meg a globális központ: tehát a hónap első napja az bizony mindig a havi zárás 1. munkanapja (WD1, vagyis workday 1) is egyben. Ami akkor is munkanap, ha az éppen május 1-je – és akkor is, ha az az elseje éppen szombatra vagy vasárnapra esik. A kutya ugat, a multikaraván halad.
A munkajogi kérdés pedig már egy következő történet lesz, mert bizony a túlmunka szabályos elrendelése helyett inkább a „majd lecsúsztatod”-kezdetű és végezetű történetek jönnek. Már ha egyáltalán ilyet el lehet rendelni szabályosan.
És mivel megkaptad a FELHATALMAZÁST és az önállóságot, ezért csakis a te személyes felelősséged és hibád lesz, ha nem tudod hatékonyan beosztani (MENEDZSELNI) az idődet, és a napjaidat kivenni. Mindenki ismeri a kollégát, aki évek óta csak hordozza és növeli ki nem vett szabadnapjainak számát, vagy azokat csak papíron veszi ki, amin csak egy hard reset, azaz a felmondás segíthet. Ő hibája! Ja igen, és légyszi a privát számodat is add meg, természetesen nem fogunk felhívni, csak hogy meglegyen vészhelyzet esetén (az első nap felhív egy gyors kérdéssel).
De nincs min aggódni, rengeteg pénzt kapsz érte - már csak az a kérdés, hogy mikor és mire fogod elkölteni. Esetleg még nagyobb házra, hogy még nagyobb hitelt kapj rá, és még tovább fizethesd.
És ha mégse kapsz több pénzt, hátha a végén jutalomból legalább elmehetsz KÜLFÖLDRE a céggel!