Multik: a nemzeti öntudat gyilkosai

Származásomat tekintve eredetileg román vagyok, tehát a szomszédotok, de ez teljesen irreleváns, hiszen mindannyian már ugyanahhoz a céges nagycsaládhoz, -világhoz tartozunk.

-hangzott el szó szerint nem egyszer, amikor a látogatóba érkező kolléga (esetleg új főnök) többperces bemutatkozás és monológ után kibökte, hogy ő azért valójában román volt valamikor régen. De már nem az!

A multinacionális nagyvállalat a közhelyes receptúra szerint imádja fillérekért felvásárolni a helyi üzemeket, a nemzeti ipar büszkeségeit, azokat elsorvasztani, majd kiszervezni más országokba a termelést.

Persze a mi hibánk: miért hagytuk, hogy így legyen? Ne hibáztassuk a ragadozót, amiért elfogyasztja az őzikét - hanem inkább a nemzeti vagyon kiárusításáért felelősöknél kellene kapirgálni.

Az igazság összetett, és az elavult - a szocializmusból vagy még korábbról örökölt - technológiára sajnos sokszor nincs más gyógyír (nekem személy szerint a cukorgyárak se hiányoznak nagyon), és néhol sajnos ideje volt felszámolni a házon belüli munkanélküliséget, mert azt senki - se a magyar vállalkozó, se az állam nem tudta volna már tovább finanszírozni.

A standardizálás-összevonás-központosítás-kiszervezésnek szokott lenni még pár hozadéka - vagy leginkább előzménye és feltétele:

• Megszüntetik a nyelvi-, kulturális- és földrajzi függőségeket (mindent angolra ültetnek át)
• Tehát: a csapatok, a szervezet LELKÉT, büszkeségét, fő összetartó erejét számolják fel
• Ennek első lépéseként vegyes csapatokat hoznak létre: nem lesz többé kizárólag német, francia, olasz részleg, hanem folyamatok és régiók szerint egységesítenek: lesz pl. páneurópai szállítói könyvelés, közép-európai beszerzés, vagy EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) HR-generalisták.
• És ha felszámoltuk a régi kultúrát, teremtünk újat: céges alapelvek, értékek, vállalati tízparancsolat, indulók, amit el tudsz képzelni. Állítólag egy szervezetet száz fő fölött már csak ilyenekkel tudsz összetartani. Természetesen biztosra megyünk: alapos, folyamatosan ismétlődő képzéseken tanítanak meg élni és megélni, közvetíteni a kultúrát. Ismerős?

A vegyes csapatok létrehozása legtöbbször a vezetőnél kezdődik: hogy elejét vegyék a nepotizmusnak, nemzetiségi villongásoknak-klikkesedésnek, berakják a csupa magyarokból vagy németekből álló csapat élére a román, szlovák vagy ír csapatvezetőt (és fordítva), így minden feltétel adott, hogy legközelebb már egy Nitin vagy egy Dipshit csináljon mindent Bangalorban. És persze ha Indiát megunja a vállalat - esetleg járvány alatt kiderül, hogy ott a távmunka még nem megoldott, így kockázatot jelent -, bármikor vissza is hozhatja egy ejtőernyős „lift & drop"-művelettel.

De nézzünk csak körbe a magyarországi multinacionális nagyvállalatoknál (legyen az gyártás, kereskedelem vagy szolgáltatás): sajnos jellemzően csupán az elenyésző kisebbség tiszteli meg annyival a vendéglátó országot, hogy magyar igazgatókat nevez ki - a felsővezetés tagjai leginkább a vállalat globális hálóján belül vándorló állandó expatok közül kerülnek ki bizonyos időközönként (ez jellemzően 2-3 év), akiket országok, kontinensek között szabadon mozgathatnak jól kiképzett és a cégtől ezernyi köldökzsinóron függő végrehajtó-vezetőként. Ha mégis magyart találsz az igazgatóságban, az általában a HR-es és talán a marketinges lesz, mert ezeken a területeken (egyelőre) elengedhetetlen a biztos helyismeret.

Gyakorlatozásra, dobbantónak és ugródeszkának jól beváltunk eddig, illetve azért ha már magyarul nem is nagyon tanulnak meg ezek a helytartók (arra a pár évre minek), általában egy-egy magyar feleséget csak magukkal visznek a végén.

Néhány gyakorlati példa: a külföldimádat a hétköznapi dolgozókra - főleg a hangadókra (akik sajnos rendszerint nők) - is jellemző:

• A zenekarral csakis angol nyelvű számokat játszatnak el a bulin (mennyivel hangulatosabb a 95%-ban magyar állománynak U2-ra bulizni EDDA helyett!)
• A belső kommunikáció kizárólag angolul folyik (ez még munkajogi szempontból is aggályos)
• Az irodaépület feliratai (Férfiak/Nők... na ebbe ne is menjünk bele) is csak angolul vannak kint
• Közös meccsnézésre buzdítanak, hogy kiszurkoljuk a német válogatott csoportelsőségét a VB-selejtezőkön (amikor még a magyar csapatnak is van matematikai esélye, de hát ugye német cégről van szó, és a felsővezetés is német)

A mostanában divattá váló direkt politizálástól és propagandától eltekintve is foglaljuk össze:

• A nagyvállalat célja természetesen továbbra is a profitmaximalizálás: bármiféle társadalmi felelősségvállalást, jóemberkedést csak képmutatásból, érdekből, félelemből, divatból képvisel

A nagyvállalat (jelszavaival ellentétben) valójában pont, hogy felszámol mindenféle kulturális sokszínűséget közösségi- és csapatszinten, és egy bagolyköpet-szerű, értelmezhetetlen embermasszát hoz létre önmaga kreált, vélt értékei mentén, kizárólag a munkafolyamatokra koncentrálva - hiszen ez az érdeke

• A nagyvállalat egy párhuzamos, földrajzi lokációktól független, saját belső földkerekséget hoz létre, ahol az embereket és a munkafolyamatokat szabadon mozgathatja, variálhatja, selejtezheti igényei és érdekei szerint.

Nagy baj ez? Küzdjünk ellene? Bojkottáljuk? Ez van, ez adottság - a dolgozó pedig alkalmazkodik, ahogy május 1-jén meg a brigádgyűléseken is alkalmazkodott negyven éven keresztül.