Multik: a nagyvállalatok rossz lelkiismerete

Ezt csakis a Pride és a női kvóta oldhatja fel

Bizonyára már a T. Olvasónak is feltűnt, hogy a legtöbb balliberális megmondóember, a kommunizmust tejszínhabbal és sziruppal ránk tukmálni kívánó világmegváltó SZTÁR mind a villájából, a fehér zongora mögül John Lennonként dalolja ránk istentelen és romboló ideológiáját - és meggyőződése szerint legyen mindenki egyenlő, de ezt ő továbbra is inkább a fehér zongora mögül szeretné szemlélni, tisztes távolból, testőrök körében? 

Ti ne egyetek húst, ti ne fürödjetek kádban! Én pedig rengeteget segítettem már azzal is, hogy a Nemes Üzenetet megosztottam a követőimmel. Osztva. Kalifornia és környéke.
  • Na, a nagyvállalatokkal pontosan ugyanez a helyzet. A kulcsszó az elméletben és a terjesztésben mindig az lesz, hogy "mindenki más csináljon valamit". De leginkább az, hogy "igaz, hogy közvetve kiirtottunk néhány afrikai törzset, de legalább most már lehetsz nálunk AKÁR leszbikus is!"

kapcsolódó

A környezetvédelem, a fenntarthatóság, a "visszaadás a bolygónak és a közösségnek".

Emlékszem a 90-es évek legelejéről, hogy mekkora csalódás volt, amikor a szép, stilizált zöld fenyőfával dekorált környezetbarát BKV-buszokon is megjelentek a koromfoltok, és még a füstjük se tűnt sokkal fenyőillatúbbnak, mint a korábbiaknak.

A kőkemény valóság egyszerűen az, hogy a vállalatok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nagyrészt felesleges és/vagy szennyező termékeket állítanak elő, és ha már rossz a lelkiismeretük, a profitot azért nem szeretnék bukni. Ha pedig romboló tevékenységüket tovább űzik, akkor a legelképzelhetetlenebb küldetéseket, víziókat tudják csak maguk elé kitűzni: szerényen csak a világot szeretnék jobbá tenni. Megható felismerések ezek.

Pár pontban összefoglalva a multicégek felelősségvállalásának evolúciója:
  • 1970 (Milton Friedman): a vállalat egyedüli társadalmi felelősségvállalása a profitmaximalizálás.
  • 1990-es évek: együtt tornázunk a környékbeliekkel a sportpályán, szponzoráljuk a focicsapatot, diszkót.
  • 2000-es évek: vízfogyasztás, karbonlábnyom! Most már sokkal, de sokkal kevesebb vizet használunk fel és még kevesebb szén-dioxidot bocsátunk ki, hogy 2 évente cserélendő, felesleges termékünket előállíthassuk.
  • 2010-es évek: Pride, műanyag, női kvóta, szabad szerelem, a család az család, a férfi gyilkos, bukjon Orbán! Esetleg kifestjük a mélyszegény falu házait munkaidőben a lelkes (?) dolgozókkal önkéntesként - hogy azt aztán igazi mesterek javítsák ki a végén nem olcsón.

Forrás: AFP

Hogyan oldjuk fel tehát a dilemmát? Mi mással lehetne megnyugtatni, mint a buzulással? Női kvóta is nagyon fontos, csak nehogy a teljesítmény meg a hozzáállás számítson a végén! Csak nehogy műanyag legyen! Legyen fa meg papír, meg bőr, ja, nem! Az ugye nem vegán, tehát az sem eléggé felelős és fairtrade.

  • De gondolj bele, ez olyan, mint a hitelkártya-visszatérítés, minél többet költesz, valójában annyival többet is kapsz vissza arányosan, tök jól jársz!

Tehát: minél több felesleges terméket vásárolsz (dobozos kóla), annál jobban véded a környezetedet, hiszen a vállalat minden egyes dobozos kólával annál kevésbé roncsolja a Földet (mindig csak egy kicsit) - jó, mi?

Nézzünk egy példát: legyen mondjuk egy olajipari vállalat; a Shell. Mindamellett, hogy olajra, benzinre, dízelre és műanyagra is természetesen mindig szükség van, nézzük, milyen vádak érik a céget többek között - nem mi állítjuk, csak idézzük a Friends of the Earth International oldaláról:

  • Klímaellenes lobbitevékenység a veszélyek tudatában is
  • A Niger-deltából katasztrófaövezetet csináltak, emberiség elleni bűntettekben, gyilkosságokban szemet hunyó cinkosok
  • Adóelkerülés, tudatos korrupció

Niger-delta
Niger-delta Forrás: AFP

Bizonyára ezek közül egyik sem igaz, vagy a vállalat mindennek tudatában most már tényleg megváltozott és vezekel, ugyanis ha elolvassuk az értéknyilatkozatát:

  • Őszinteség, tisztelet, integritás (feddhetetlenség): mindezt rögtön egy szemüveges fekete úr fényképével nyitja, alább latinó-kinézetű munkások, irodában rasszilag kevert (európai-ázsiai-afró) öltönyös társaságok, legalul szivárványozott Shell-logós pólós fiatalok
  • Tisztelet: munkavállalónknak nemtől (!), nemzetiségtől, vagy más sajátosságoktól függetlenül lehetőségük van a fejlődésre
  • Fenntartható fejlődés, etikai kódex, elsők között (1976 óta) üzleti alapelvek!
  • Megköveteljük szállítóinktól is, hogy értéknyilatkozatunkkal és alapelveinkkel összhangban működjenek
  • Sokszínűség és befogadás: LGBTI (az i az az interszex) -közösség, nemi egyenlőtlenség -, szóval a legfontosabb, ami tulajdonképpen gyógyírt jelent minden leaszfaltozott (olajipari melléktermék) élővilágra vagy a nigeri polgárháborús milíciák emberi áldozataira.

Szóval értem én, hogy jobb dolog hirtelen megváltozni, minden múltbéli bűnt jóvátenni, vezekelni érte... de arra nem gondoltak, hogy esetleg akár abba is hagyhatnák?

Kár lenne. Pont most? Amikor éppen végre jobb hellyé kezdenék tenni a világot..?