Hősünk általában jó családból származik, és bár különösebb affinitást egyetlen komoly tudományhoz sem mutatott, szüleinek, egészen pontosan a kapcsolatrendszerüknek hála már egészen kisgyermekkorában eldőlt, hogy a muciológiát bizony nem középiskolás fokon fogja művelni. A reáliák túl bonyolultak, orvosin mégiscsak hullákat kell boncolgatni, a műszaki pedig már-már kétkezi munkának számít. Így maradt a tudományok királynője(?), a muciológia.
A muciológiára naivan azt mondhatnánk, hogy a társadalomtudományok összessége. Pedig a muciológia első törvénye az, hogy a muciológia csakis valaminek a hiánytüneteként jöhet létre. Nagyon fontos, hogy a muciológia tudománya(?) sosem a megoldás igényével lép fel, így muciológiai törvényeket, életigazságokat sosem alkothatunk tényleges valójukban.
A muciológiának is vannak ugyan törvényei (lásd korábban, illetve ezekre még később visszatérünk), de a muciológia alapvetően vizsgál. Nagyon fontos, hogy a muciológus az adott problémát mindig az önmaga iránti végtelen empátiával és pátosszal vizsgálja. Ezenkívül az is fontos, hogy az adott vizsgálat konklúziójaként levont és nagy műgonddal publikált értekezése sose jelentsen többet annál, minthogy nagy mennyiségű és testhőmérsékletű (ez a legtöbb muciológusnál a Nap függvénye) levegő távozzon a muciológus szájából.
A muciológia nagyon fontos törvénye továbbá, hogy muciológus tulajdonképpen bárki lehet. A nyelvtudás, olvasottság, műveltség és éles elme fontos lehet, de mint az egyik legnagyobb élő muciológusunk személye bizonyítja, végtére is ezek mindegyikének hiánya sem kizáró ok.
A kinevezésnek ugyanis mindenképpen azon az alapon kell történnie, hogy a kinevezett muciológus régóta ismerőse (mucija) az őt kinevezőknek.
Muciológiai alapműveltségre pedig tulajdonképpen mindannyian szert teszünk.
Horváth Ádám vizuálmuciológusnak hála, gyerekkorunkban mindannyian láttuk, ahogy az éhségtől ájult Terike teátrálisan kizuhant a padból, és kék nejlonköpenyére rácsordult az iskolatej, amellyel Vágási Jutka próbálta kétségbeesetten megitatni. Már itt eldőlt, kik azok, akik erre a jelentsorra végtelen empátiájuk segítségével igazán fogékonyak voltak. Őket valamelyik belpesti elitgimi magyartanárnője gyúrhatta tovább, jó sok Móriczot meg Illyést a kezükbe erőltetve. A többiekből viszont óhatatlanul is Normális Ember lett.
Ezekből is látható, hogy a muciológia látszólagos bonyolultsága ellenére tulajdonképpen igen egyszerű tudomány. Mindig keresni kell valamiféle vélt sérelmet elszenvedett társadalmi csoportot, és ennek farvizén pózolni kell állítólagos elnyomatásukkal a többi, a pózoló muciológushoz hasonló társadalmi csoport előtt.
A muciológia pont ezek miatt meglehetősen unalmas és könnyen megunható tudomány lenne, de szerencsére az azt művelők valamiért őszintén meg vannak győződve arról, hogy páratlan műveltségüknek és képzettségüknek köszönhetően gond nélkül kalandozhatnak át más tudományterületekre, hogy azokon is előadjanak némi muciológiát. Ilyenkor általában a legnyilvánvalóbb képtelenségekből levont, rendkívül szórakoztató, de mégis hamis következtetések lesznek.
A muciológus életének első 25 évét csak akkor nem töltötte Belpesten, ha ő vagy szülei zsíros külföldi ösztöndíj keretében egy sokkal kozmopolitább nagyváros egyetemi negyedében múlatták az időt. Ennek következtében a muciológust kurva nagy önbizalom fűti, hogy bátran és magabiztosan tévedjen olyan tudományterületekre, amelyek valóban azok, és láthatóan lövése sincs róluk. Így ír le olyan mondatokat az amúgy rendkívül művelt és széles látókörű TGM a második világháborús Franciaország haderejéről, amit minden történelemkedvelő kisiskolás fiú is körberöhög.
Ez a műfaj viszont Zámbó Jimmyhez mérhető királlyal büszkélkedhet Puzsér Róbert személyében, aki egyik hasonlatból a másikba esve maga a társadalomtudományok Király Lindája.
Mivel szerelmes a saját hangjába, gond nélkül áll ki a nézők elé magfizikától az atomerőműveken át a hajtóművekig bármilyen témában megnyilatkozva. Az, hogy a teremben rajta kívül mindenki képben van az előadott anyaggal kapcsolatban, rendszerint a harmadik sornál ki szokott derülni. Róbert erre a közönség felé irányított jogos megvetésével és lenézésével reagál: hogyan merészelik holmi tényekkel cáfolni az ő nagyívű eszmefuttatásait?
Muciban azonban sosem keletkezik olyasféle igény, hogy belássa, netán kijelentse, hogy ő bizony valamihez nem ért. Jövő héten is csak akkor nem lesz ott vendégként a tévéstúdióban vagy pápaként a romkocsmapincében, ha az esetleg bezár.
Drukkoljunk hát, hogy ez sose történjen meg, hiszen a muciológia, különösen a nagy szakértelemmel előadott bátor muciológia nekünk, Normális Embereknek is rendkívül szórakoztató lehet.
