A kulturális érzékenyítés egyik jellegzetes módszere, mikor népszerű történeteket, karaktereket ruháznak fel kontextusidegen, öncélú motívumokkal.
Heteroszexuális, fehér férfi főhőssel gyártani szórakoztatóipari terméket szinte már kínos véletlennek számít Hollywoodban,
de történelmi alakokat, képregénykaraktereket is előszeretettel hamisítanak a kulturális diverzitás szolgálatában.
Néhány kedvenc példa:
- A színesbőrű, leszbikus Batwoman
- A képregényben nővé alakított viking villámisten, Thor
- A mexikói bevándorló Pókember
- Színesbőrű Akhilleusz
A készlet folyamatosan bővül.
A Disney-csoport egyik húzó brandje, a Marvel filmes univerzum következő nagy dobása a halhatatlan, földönkívüli szuperhősök csapatának, az Örökkévalók (The Eternals) története.
Nem lehetett ebből sem kihagyni a szivárványosítást,
A Yahoo! News portálnak nyilatkozó libanoni-amerikai Haaz Sleiman, a való életben is meleg színész lelkendezett, milyen büszkeséggel tölti el, hogy a meleg közösséget képviselheti azzal, hogy az első, nyíltan queer szuperhős férjét játszhatja, sőt, várható az első meleg csók is a Marvel MCU történetében!
Hogy élhettünk idáig enélkül?
A színész megnyugtatta a rajongókat, hogy ezúttal nem fordulhat elő olyan disznóság, mint a Thor: Ragnarok esetében, ahol a Thessa Thompson által játszott Valkűr szexuális identitására szóló utalásokat a végső verzióból kivágták (az erre vonatkozó pol-korrekt kifejezés: straightwashing).
Az pedig nem lehet, hogy ilyesmi kimaradjon, akkor inkább szóljon bele a stúdió szivárványos komisszárja a rendezésbe és vágásba is!
Mi ezzel a problémánk?
A képregényfilmek a fantáziavilágból kreált pénzgyártó tömegtermékek. Az egész csak a fejünkben létezik. Azért nézzük őket, mert szeretnénk önfeledten szórakozni. Egyáltalán nem akarunk belőle tanulni, érzékenyülni, erkölcsi tanulságokat hazavinni a moziból. Fröcsögjön az űrlényvér, menjenek a felhőkarcolókat romboló óriásbunyók, mit bánjuk mi, hogy az egész hülyeség?
Egyáltalán nem akarunk viszont azzal foglalkozni, hogy a Disney szórakoztatás közben nevelni is akar minket.
Bármelyik maszkos szuperhősből lehet férfinőt, transzdelfint, szivárványcsaládos apukát kreálni, senki nem fogja számonkérni. De vajon lesz értelme? A Vasember Tony Stark macsó stílusa, Amerika Kapitány félszeg, régimódi bénázása a nőkkel definiálták a karakterek fejlődését. Batman nőkhöz és Robinhoz fűződő, ambivalens viszonya is remekül illusztrálja a meghasonlott, meggyötört, magányos igazságosztót.
Phastos karaktere (legegyszerűbb Wikipédiával áttekinteni) azonban teljesen fölöslegessé teszi ezt a vonalat.
Egy évezredekkel ezelőtt, isteni erejű hatalmak által teremtett igazságosztóval éppen azt kell illusztrálni, hogy az apa férfi és az anya is lehet férfi?
Persze, mindent lehet, hiszen a Disney számára nincs lehetetlen, ha az a feladat, hogy megfeleljenek a kaliforniai álomgyár-kartell elvárásainak.
Csak például nekünk nem tetszik. Betiltani nem akarjuk, országos felháborodó kampányt sem fogunk belőle generálni.
Majd nem nézzük meg, ahogy a Marvel-termékek 95%-ával már a rózsaszín sarok nélkül sem tudtunk nagyon mit kezdeni. De nem baj, majd esetleg nézünk helyette otthon valami Clint Eastwood-féle klasszikust, vagy a Vasember első és második részét.