Mondjunk le az ellenzéki pártok állami támogatásáról a gazdasági helyzet miatt!

Nagyon szeretjük és tiszteljük a kőegyszerű demagógiát, különösen, ha az az ellenzéki oldalról jön.

A tűzijáték szinte mindig előkerül, és hát bevallom (introvertált vallomás!), nekem se nagyon hiányozna, ha egyszer örökre megszűnne a "nagy pukkanós" a tömeggel, lezárásokkal meg a teljes körítő műsorral együtt.

Ám - be kell látnunk -, a nép egyszerűen imádja, hiszen mi másért töltené meg mindig a Dunapartot augusztus végén, nem beszélve a vidéki vagy Balaton-környéki Szent István-napi műsorok látogatottságáról.

Ilyenkor a magunkfajta persze csodálkozva pislog és figyeli a hömpölygő, langallókat és mindenféle fesztiválételeket zabáló tömegeket valami biztonságos rejtekhelyről - de hát csinálják csak, csak kötelező ne legyen!

Szóval már 2010-ben berobbant a kérés a Facebookon, amit számtalan újságcikk is megtámogatott:

Mondjunk le az augusztus 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!

Azaz mondjanak le mások, de erről még később.

Mindenképpen jó szándékú kezdeményezésnek tűnt ez akkor is, de a 2010-es százmillió forint - lássuk be -, akkor se lett volna több egy apró gesztusnál: csak 2010 augusztusáig 36 milliárdot költött a kormány a károk helyreállítására, és akkoriban hozzávetőlegesen 200 milliárdosra becsülték a károk összegét.

Aztán évről évre mindig jött valami újabb "nemes, alulról jövő" társadalmi kezdeményezés, és mindig volt valami szuper ürügy arra, hogy éppen miért kellene lemondanunk az adott év tűzijátékáról. Na jó, a koronavírus miatt 2020-ban valóban ki kellett bírnunk állami ünnepségek nélkül, de ez talán nem lepett meg senkit komolyabban.

Hogy mennyire alulról jövő ez az ötlet, nézzük, kiknek jutott még eszébe idén ugyanez:

Például a DK-s Vadai Ágnesnek, aki inkább szegény sorsú gyerekek iskolakezdésére költené az ünnepi műsor árát. 

Márki-Zay Péter csapongó előadása még szórakoztatóbb:

• július 21: Márki-Zay a bánatos gyermekszemek miatt nem mondja le a tűzijátékot, és ezredannyiból valósítják meg, mint a kormány.
• július 21 (igen, még aznap este): Márki-Zay mégis megkérdezi a helyieket, legyen-e tűzijáték Hódmezővásárhelyen.
• augusztus 3: Márki-Zay bejelentette: Hódmezővásárhelyen sem lesz tűzijáték, de mindenki megnyugodhat: cserébe öt Márki-Zay-beszédet hallhatunk a Szent István-ünnepen.

Ez mind szép és valahol érthető, de nem hagy minket nyugodni a gonoszság, és belegondoltunk, hogy az előző kormány (mármint az MSZP-SZDSZ, tudjátok) hogyan tett. Mondjuk Vadai Ágnesék elődpártja megtette-e ezt a valóban bátor és szükséges lépést, amikor tényleg szükség lehetett volna rá?

• 2002: Árvíz miatt tényleg elhalasztotta az új, balliberális kormány. Felelős, vakmerő, példamutató, profi lépés! Igaz, augusztus 31-én aztán csak bepótolták.
• 2006: A közelgő és nyilvánvalóan pokoli vihar ellenére nem mondták le, az eredmény ismert: több száz sérült, öt halott. Az eset után lefolytatott kormányzati vizsgálat három embert nevezett meg felelősként: felelősségre vonták és azonnali hatállyal felmentették a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét, fegyelmit kapott a riasztásokat kiadó, de azok fogadásáról meg nem győződő meteorológus, valamint a Miniszterelnöki Hivatalnak a rendezvényért felelős osztályvezetője is.

A jegyszedőt internáltuk, ő felel az egész incidensért.

• 2008: közelgő és biztosan begyűrűző gazdasági világválság, egyre növekvő - az év végére hat százalékpontot ugró GDP-arányos államadósság, a devizahitelekkel elárasztott országban elszálló frank- és euróárfolyam... de persze mit is beszélünk, ilyet csak egy Fidesz-vezette kormány alatt láthatunk, igaz? Szóval csak megtartották. Igaz, a saját értékítéletük szerint szakértőkkel teletűzdelt szocioliberális kormány ekkor még nagy arccal hirdette, hogy minket csak "a tornádó oldalszele" érinthet, az se nagyon. 

Nem voltunk tévedhetetlenek. Döntéseink nem voltak hibátlanok. De mindenkor igyekeztünk minden véleményt megismerni, minden megismerhető tényt figyelembe venni, számos szakértő, elemző álláspontjára támaszkodni. Meggyőződésem, hogy az így születő döntések hosszú távon nagy valószínűséggel jobbak, mint amikor egy önmagát minden igazság birtokában tudó vezető irányít és dönt.

Értjük, Orbán.

Az idézet Király Júliától, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnökétől származik. Márki-Zay amúgy idei kampányában pont őt tette meg a gazdasági területért felelős koordinátornak, és sokunk által nem vágyott győzelme esetén komolyabb szerepet is szánt volna neki. Hiszen ő már bizonyított!

Mivel úgy látjuk, hogy alternatív forrásfelhasználásban - főleg, amennyiben a mások pénzéről van szó - igen kreatív a jelenlegi ellenzék, szeretnénk beszállni kicsit az ötletbörzébe, és javasolnánk mi is.

• Például igazán lemondhatnának arról az évi, közel másfél milliárdnyi állami támogatásról, amit már a negyedik ciklus során vesznek fel folyamatos vereségek után az ellenzéki pártok! Besült a mutatvány, ha nem megy, ne erőltessük - tessék jó példával elöl járni! Ebből pont kiválthatnák a rakéták árát, és hát lássuk be: a tűzijátékra még így is jóval többen kíváncsiak, mint rájuk... Döntsön a Nép, döntsön a Piac!
• Esetleg a színházak is hozzájárulhatnának: mindenféle összesítés nélkül csak májusig a Kísérletező és Alternatív Színházak kiegészítő támogatása kategóriában a korábban meghirdetett 500 milliós keretből 188 millió forintot, a Befogadó színházak kiegészítő támogatása kategóriában korábban meghirdetett 2 milliárd forintos alkeretből 683 millió forintot ítéltek oda valamilyen szervezetnek. Biztos hatalmas igény vagy mindegyikre, ezért is kell az állami támogatás.
• Fesztiválok... már évekkel ezelőtt is félmilliárdnyi közpénz ment el a támogatásukra, de minket ezek a neohippi-összejövetelek nem érdekelnek. Inkább adjuk a pénzt a szegényeknek!

Szóval van itt keret, van itt pénz - csak hát inkább fizessen más, inkább mindig mondjanak le mások. A gyakori kádban fürdés meg húsevés tönkreteszi a bolygót, úgyhogy légyszi, ti zuhanyozzatok minden másnap és legyetek vegánok, köszi!

Ismétlem: rendkívül nagyvonalú tudok lenni más nevében. Csak hadd válasszam ki én, ki miről mondjon le.