Molnár „noÁr” Áron, a feltűnési viszketegségben szenvedő celeb-színész (színész-celeb) a #metoo-botrány hazai kirobbanása után 4 évvel azzal állt elő, hogy valójában őt is zaklatták közel 20 évvel ezelőtt.
Elmondása szerint egy ma is aktív színész-rendező annak idején pucéran, zuhanyzás után megtörölte előtte a haját, illetve egy autóból kiszállva megszorította a combját. Távol álljon tőlünk, hogy relativizáljuk a nemi erőszakot vagy a tényleges zaklatást, merthogy valójában ezt pontosan ő teszi.
Zaklatásnak nevezni ezt olcsó becsillogás.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy a Molnárt ért élmények egy ember életét bizony nagyban befolyásolhatják, esetenként traumatizálhatják is. De amikor a „zaklatója”, azaz Frenkó Zsolt színész-rendező állítása szerint azóta is „haveri, baráti” viszony van köztük, minimum gusztustalan a zaklatás vádját felhozni. A molesztálást, szexuális abúzust elszenvedőkkel ez meglehetős tiszteletlenség. Különben is, több kérdést vet fel a szituáció.
Hogy kerültek azóta ilyen jó viszonyba mindezek után? Mit vár Molnár az új szituációtól? Miért most, ennyi év után? A háttérben inkább az húzódhat meg, hogy Molnárnak kell a rivaldafény, kell, hogy róla beszéljenek. Ha már szarul rappel, ha már a sorozata is lekerült a műsorról, kell egy kis hype. Ugyanis Molnár azt állítja, hogy a Sárosdi Lilla-Marton László affér ébresztette rá, hogy ő maga is molesztálás áldozata. De vajon miért várt 4 évet akkor? A Gothár-botrány kapcsán, vagy akár az Eszenyi-ügy közben is előállhatott volna vele, hiszen ugye emlékszünk, elég aktívan részt vett a Vígszínház korábbi igazgatójának kicsinálásában. Már akkor is nevetségesen hatott, ahogy most is: egy ilyen piti kis színész, aki még az amúgy tökéletesen elfuserált BÚÉK című filmben is csak egy kép nélküli hang volt, hogy hiszi azt magáról, hogy felér egy Eszenyi Enikő szintjéig.
