Tavaly Károly-díjjal tüntették ki Románia elnökét, Klaus Iohannist. Az átadóünnepségre a koronavírus járvány miatt, csak idén kerülhetett sor, így a román-lelkű bakszász is csak most köszönhette meg munkáltatóinak az elismerést.
A Károly-díjat 1950 óta ítélik oda az európai egységért végzett kiemelkedő teljesítmény elismeréseként.
Az ítélőbizottság indoklása szerint Iohannis (eredetileg Klaus Johannis, azonban elnöksége kezdetén a családnevét románisította Iohannisra) komoly sikerrel vezette Romániát egy Európa-párti, jogállami politika felé, igazi hídverő volt Kelet és Nyugat között.
Ezzel a kitüntetéssel hivatalossá vált, hogy a gyűlöletkeltés, különösen a magyar-ellenesség a lehető legeurópaibb dolog a világon. Díjat érdemlő erény. Iohannis pedig tele van ilyen európai erényekkel.
Amikor tavaly, a román alsóház hallgatólagosan elfogadta a valóban európai megoldásnak számító székely autonómia-tervezetet, akkor Iohannis a legeurópaibb módon a javaslat támogatóit azzal vádolta, hogy »odadobnák Erdélyt Magyarországnak«.”
Az utolsó elismerésre méltó személy, akit Károly-díjjal tüntetettek ki, II. János Pál pápa volt. Mellette azonban többségében olyan emberek nyakába akasztották a medált, akiknek egy igazságos világban kenderkötél járt volna, nem kitüntetés.
De miért is emlékszünk meg arról, hogy egy román lelkű szász gazembert gazemberségéért díjazták Németországban? Hasonló eseményre naponta kerül sor Európában. Nincs itt semmi látnivaló.
Mielőtt a valódi indokra rátérünk, érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a román elnök etnikai és kulturális tekintetben annyira román, mint amennyire a románok a Római Birodalom örökösei. Claus Johannis echte erdélyi szász.
Iohannis őseit a magyarok, a magyar királyok engedték letelepedni Erdélyben. Történelmünk során sokszor megjártuk a szászokkal, akárhányszor alkalmuk adódott rá, mindig hátba szúrták minket. Ezzel szemben a svábok az édes testvéreinkké váltak, ebből is látszik, hogy nem minden német egyforma.
Mi hazát, földet, biztonságot, jólétet adtunk nekik, ők árulást árulás után. És pontosan ezt a hagyományt követi Klaus Iohannis is. Ez az elkapatott szász bunkó újra a magyarok ellen fordult. Jóllakattuk az őseit, biztonságot szereztünk számukra az élethez, azonban az elnökké vált leszármazott már szemközt köpi velünk az utolsó falatokat.
Klaus Iohannis a Károly-díj átadóján azt találta mondani, hogy Magyarország Európa-ellenes magatartást tanúsít és megkérdőjelezi a trianoni határokat. Őt pedig nagyon idegesíti az, ahogy Magyarországon Trianonról beszélnek, amilyen kijelentések elhangzanak a vezető magyar politikusoktól a békediktátum kapcsán.
„Én vagyok az államfő, Erdélyből származom, mi népszavazáson döntöttünk, azaz mi, mint nép azt mondtuk, hogy Romániához szeretnénk tartozni, nem loptunk senkitől semmit, önrendelkezés volt, a mi jogunk az önrendelkezésre. Erdély így lett Románia része, akkor lett Kárpátalja is Ukrajna része és így tovább. De ezeket senki nem akarja visszafordítani, senki nem kérdőjelezi meg a történelmi folyamatokat. Lehet, hogy néhány populista ezt teszi, de ezek a populisták léteznek Európában, és csak az eredmények felmutatásával lehet őket legyőzni.”
A szász tapló megtanult anyanyelvi szinten hazudni.
Az európai történelemben jártas emberként és a demokratikus berendezkedés nagy barátjaként nem hagyhatom szó nélkül a tompa tekintetű tuskó szavait. Egyrészről a románok vajdájaként, de még a németek kancellárjaként sem vonhatja meg tőlünk magyaroktól azt a jogot, hogy magunk ítéljük meg, hogy Trianon igazságos vagy igazságtalan volt számunkra.
Mi úgy éltük meg, hogy kiraboltak minket azok, akiket jószívűen beengedtünk az országunkba. A románok sem ott teremtek Erdély földjén: úgy jöttek be alázatosan a török elől menekülve, ahogy a szászok érkeztek a szegénység elől futva.
Egyik sem bizonyult hálás fajtának…
Ha pedig a trianoni döntés olyan nagyon igazságos lett volna, akkor több millió magyarnak most nem kellene idegen országban élnie. Akkor legfeljebb néhány dél-erdélyi megyét vittek volna el a románok, hogy azt a maguk szintjére züllesszék.
A valóságban nem így történt, egy teljes országnyi területet adtak át azoknak, akiknek a legnagyobb kulturális teljesítménye az, hogy trükkös lopások tekintetében Európa nagyvárosaiban maguk mögé utasítják az albánokat.
Másrészről milyen népszavazásról van szó? Egyedül Sopronban és környékén adták meg a demokratikus véleménynyilvánítás lehetőségét az embereknek. A nyugati határszélen pedig a német polgárság többsége is a Magyarországon maradás mellett szavazott. Igen becsületesen és helyesen.
Iohannis hazudott, bár ezt nem róhatjuk fel neki, Románia elnökeként ez a kötelessége. A valóságban ugyanis Erdély egyetlen népét sem kérdezték meg arról, hogy hol húzzák meg a román-magyar határokat. Sem a szászokat, sem a svábokat, sem a románokat, sem az örményeket, a magyarokat pedig inkább fenyegették a határmódosítás ideje alatt, hogy ne okozzanak fennakadást.
A regáti politikusok tudták jól, hogy az erdélyi románok többsége sem támogatná, hogy a nyugatos Erdély a törökös hátterű Ó-királysághoz csatlakozzon. Az erdélyi románok anno még kevésbé voltak ostobák, mint a maiak.
Sőt! A Románia és Erdély egyesülését helyeslők többsége sem egy teljes összeolvadásról álmodott, hanem egy laza konföderációról, amelyben Erdélyé a főszerep. Aztán nem így történt, ez lett sok erdélyi nagy-románnak is élete tragédiája. Aztán jött a kommunizmus és még inkább összekavarta a dolgokat.
A román-szász Iohannis történelmi és korabeli viszonyokat illető ismereteiről mindent elmond, hogy szerinte Kárpátalja a trianoni békeszerződés alkalmával került Ukrajnához. Ez éppúgy igaz, mint az, hogy Erdély népszavazással került át a románokhoz. Tudniillik Kárpátalja első körben Csehszlovákia része lett, Ukrajna pedig egyáltalán nem létezett.
A szemérmetlenül hazudozó szász elnök hallatán én csak azt kívánhatom, hogy a románoknak a német orientációval éppen akkora sikerük legyen, mint amilyen nekünk magyaroknak volt a két világháború alkalmával.
Szukcsesz bocskorosok!
