• „Ha támadják, akkor meg kell hosszabbítani Berlinig, ha tovább támadják, akkor Amszterdamig…”

Magasra csaptak az indulatok Brüsszelben az idehaza is éles vitákat kiváltó, pedofiltörvénynek nevezett jogszabály megítélésének kapcsán. Az eseményeket követve az a felszínes benyomásunk támadhat, hogy a nézetkülönbség szexuális preferencia szerinti kisebbség kirekesztéséről, jogaik csorbításáról szól.

Nem meglepő, hiszen határon innen és túl politikusok, médiumok, civil szervezetek, hírességek szajkózzák minden lehetséges felületen saját féligazságaikat, torzításaikat.

A XXI. század harmadik évtizedének elején pedig TÉNY abból az állításból lesz, amelynek sikerül leuralnia a közbeszédet. Ha tízből kilencen úgy olvasták, hogy a pedofiltörvény a homoszexuális emberek jogfosztásának eszköze, akkor az biztosan úgy is van.

Már a jogszabály céljának, hangsúlyainak értelmezése, a jogalkalmazás várható következményeitől történő rettegés is mutatja, hogy a szexuális felvilágosításról és kiskorúak tartalomfogyasztásának szabályozásáról szóló törvény vitájánál lényegesen mélyebb a nézetkülönbség.

A küzdelemnek két frontja van: az életmódunk, örökölt értékeink megőrzése, vagy felszámolása, valamint az Európai Birodalom víziója az erős, független nemzetállamok szövetségével szemben.

Magyarország számára nem ez az első és nem is az utolsó olyan ügy, amiben következetesen kiáll a több, mint egy évtizede a hazai választók támogatásával – és többször választáson megerősített felhatalmazásával – folytatott politikai mellett. Ugyancsak nem példa nélküli, hogy Németország vezetésével a jóenber-koalíció törekszik beletörni saját ideológiai keretei közé az elvileg többé-kevésbé egyenrangú szövetségesét.

A németek egyszerűen képtelenek reakció nélkül tűrni, hogy az általuk – hol fegyveresen, hol politikai, hol gazdasági eszközökkel – függésben tartott „tartományaik” saját útjukat járják. Tankokkal bevonulni, a Várat elfoglalni most nem opció, a szivárványos protektorátus-építési tervet kötelezettségszegési eljárásokkal, szimbolikus provokációkkal (LMBTQ színekbe borult Münchennel várták a magyar válogatottat), szigorú ejnyebejnyékkel igyekeznek végrehajtani.

Hollandia (szintén jóenber-germánok) miniszterelnöke például térdre kényszerítve (ez a térdelés most a legújabb divat, ki érti ezt…?) szeretné látni Magyarországot, illetve eltávolítana minket az Európai Unió tagjai közül. Valami árok szélén esetleg, tarkóra tett kézzel?

Az elvileg az egész Uniót képviselni hivatott csúcsvezető, Ursula Von Der Leyen szégyenletes törvényről beszél, melyben nincs kompromisszum, teljes erővel fognak szembe szállni vele (a negyvenes években ezt Totaler Krieg-nek hívták, mára már megváltoztak!).

Nincs még egy hónapja, hogy a német külügyminiszter Heiko Maas hangot adott azon – szerencsére megvalósíthatatlan – vágyának, hogy megváltoztassa az EU alapszerződését, mivel nem tetszik neki, hogy bizonyos tagállamok – többek között Magyarország – élnek jogaikkal.

Ez így nem nemzetek szövetsége, ez Németország és üzleti partnereinek formálódó birodalma. Úgy kezelnek minket mintha a mindenkori vélemény- és jogalkotás előtt kérnünk kéne a német gazdáik másodlagos szakvéleményét, jóváhagyását.

Adott tehát egy figyelmetlenségből, butaságból, vagy politikai haszonszerzés céljából félremagyarázott jogszabály, amelyre hivatkozva ismét Magyarország nyakára lépnének, bízva abban, hogy a közelgő választás előtt politikai tőkét kovácsolnak ezzel a kormányváltásra készülő, ezerszínű moslékkoalíció számára. Mert ha ki más is zsebelné be a dicsőséget egy esetleges magyar visszakozás kikényszerítéséért, mint Gyurcsány és beosztottjai?

Sikerülni fog ez nekik?

SPOILER ALERT!!!!!

.

.

.

.

.

Nem.

A magyarok ugyanis nagyon rosszul tűrik, ha beleszólnak az életükbe. A belpesti liberális elit előszeretettel ábrázolja hazánkat mucsai, homofób, szándékosan sötétségben tartott országnak.

Csakhogy a társadalom döntő többségét borzasztóan nem érdekli, ki kivel hol mit szexualizál, amíg neki ezzel nem kell foglalkoznia. Nem szeretjük azonban, ha tudtunk és beleegyezésünk nélkül gyermekeink idejekorán olyan tartalmakkal találkoznak, mely öncélú szexualitást, a nemváltoztatást, mint normalitást mutatnak be, vagy ha erről az iskolában – ne adj’ Isten óvodában – „hiteles forrásból” kapnak „felvilágosítást”.

Engedjük meg magunknak ebben a fene nagy sokszínűségben a saját ízlés és vélemény luxusát, ha a németek szerint ez nekünk nem is jár!

Azt pedig különösen rosszul tűrjük, ha birodalmak ideológiánkat is exportálni szeretnék hozzánk. A huszadik században a németektől és a szovjetektől is kaptunk ízelítőt ilyesmiből, meg is fizettük a kóstoló árát.

A társadalom életmódját, normáit ezzel átalakítani nem tudják, ösztönös „csakazértse” ellenállás kiváltására viszont príma módszer. Alig néhány hete, hogy a magyar miniszterelnök kiemelte: a magyaroktól kultúra-idegen a térdelés, néhány indokolt kivételtől eltekintve, a fafejű germánok láthatóan nem vették ezt komolyan és máris térdre akarnak minket kényszeríteni. A Nyájas Olvasó szerint körúton kívül ennek mennyire lesz pozitív fogadtatása?

Hogy mi lesz ennek a blitzkriegnek  vitának a tényleges eredménye?

Összezáró, csendes, normális többségi társadalom, újabb Orbán-kormány 2022-től.