2030 tavaszán Magyarország ismételten választás előtt áll. Folyamatában hatodszor készülhet választási győzelmére az Orbán Viktor vezette konzervatív, jobboldali kormány.
Az elmúlt évtized következetes patrióta, magyar érdeket szem előtt tartó magatartásának köszönhetően a győzelmi esélyeket szondázó előzetes felmérések szerint a legtöbb közvéleménykutató cég 4/5-ös kormánypárti győzelmet prognosztizál.
Pulai András Publicus Intézete a mérési közröhej elkerülésének szem előtt tartásával és az elmúlt évtized tanulságainak önkritikus és alapos leszűrését követően megkockáztatta a közel 100 százalékos Fidesz–KDNP-siker bekövetkeztét.
Az eddigi tendenciák alapján megjósolható, hogy amennyiben az ellenzék most is kizárólag a négyévente raktárakban porosodó O1G-tábláival kíván választást nyerni, akkor a következő 2034-es ciklusban a kormányzópárton kívül más már egyáltalán nem fog bekerülni a törvényhozás házába. Ennek kiküszöbölésére a Fidesz–KDNP „Konstruktív ellenzék kerestetik” jelmondattal országos mozgalmat indít. A csatlakozás egyedüli feltétele az elmúlt két évtized ellenzéki formációitól való teljes mentesség hitelt érdemlő igazolása.
Európa túlélésért küzdő egyéb országai tisztelettel és követendő példaként tekintenek Magyarországra, mint a már-már teljes káoszba fulladó kontinens egyedüli oázisára.
A francia, német, angol, holland és egyéb nemzetek tagjainak Magyarország letelepedési várólistájára felkerülni szinte lehetetlen a hatalmas túljelentkezés miatt. Megszűnőben a „külhoni magyarok” jelentette fogalmi meghatározás, hiszen minden magyar büszkén, immáron évek óta hazánkban keresi a jövőjét és boldogulását.
Az Orbán-kormány természetesen fenntartja a hetente indított, nyugati, szabadon választott célállomású távolsági buszszolgáltatását az országból távozni szándékozók számára. De az elmúlt évek gyakorlata szerint kifelé általában csak a sofőr az egyedüli kiutazó, visszafelé viszont a bebocsátásra váróknál teljes, sőt túljelentkezéses a férőhelyek kihasználtsága.
Magyarországon, különösen Budapesten a külföldiek előtt továbbra is nagy népszerűségnek örvend az éjszakai bandáktól és a fizikai atrocitásoktól mentes városnézés programja.
A turistáknak a saját hazájuk no-go zónáinak és gettósodott területeinek „állam az államban” világához képest kuriózumnak számít, hogy nagyvárosaink minden része békésen megtekinthető. Az augusztus 20-i budapesti tűzijáték számukra csak ritkán választott opció, mert a hasonló attrakciók odahaza az mindennapjaik szerves részét képezik aktuális elégedetlenségük kifejezéseként azzal az apró különbséggel, hogy ott ezt gyújtogatásnak nevezik.
A nyugati beutazók legkedveltebb programja a katalógusokban extra felárral hirdetett „Körutazás a Magyarországi Diktatúrában” nevű háromnapos villámtúra, amely saját, nagybetűs Demokráciáikhoz képest elgondolkodtató élményekkel látja el a teljes fogalmi félretájékoztatásban szenvedő látogatókat. Az utazások tapasztalatait leszűrve a Nyugaton egyre általánosabb követeléssé kezd válni a magyarországi „diktatúra” importálása a saját látszatdemokráciák helyére.
Az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb 2034-ig magáévá teszi a következetes magyarországi szuverenista gondolkodást, valamint célul tűzte maga elé azt is, hogy szintén 2034-ig visszatér az alapító atyák által létre hozott eszmerendszeréhez.
Ennek jegyében a napokban, éppen 2030 június elején nyitják meg Brüsszelben a globalista „Amerikai Egyesült Államok” munkacímű Európa-szerte teljességgel zsákutcának bizonyult, 2010-től 2030-ig terjedő időszakot bemutató tárlatot. Benne a levitézlett vezetőket is felvonultató szoborparkkal, többek között Daniel Cohn Bendit, Guy Verhofstadt, Judith Sargentini egészalakos szobrával.
Ezzel egyidejűleg Dobrev Klára, Rónai Sándor, Molnár Csaba, Ujhelyi István, Ara-Kovács Attila, Gyöngyösi Márton, Cseh Katalin és Donáth Anna nem Brüsszelben, hanem hazánkban kapnak szobrot a budapesti Memento Park számukra nem eszmeidegen tagjai között.
Kijelenthető, hogy Magyarország jó úton jár, és szilárd öntudattal nézhet a jövőbe. A kormányzópárt és szimpatizánsai immár hatodszor is győzelemmel, patrióta elköteleződéssel és nem utolsósorban emelt fejjel várják a 2030-as országgyűlési választást.
A „merjünk kicsik lenni” ősi szégyene után a „merjünk büszke, alkotó magyarok lenni” jelszavával kívánnak továbbra is részesei lenni az európai nemzetek fejlődő és a múlt sebeiből végre a gyógyulás útjára lépett közösségének.
A szerző a Madách Színház színművésze
