Miután Donáth Anna lett a Momentum elnöke, a baloldali elkötelezettségű lapok munkatársai egymásnak adják a pártiroda kilincsét. A buzgalom oka, hogy igyekeznek a lehetőségeihez mérten felajánlást tenni az új elnök imázsépítő kampányában.
Ott tolongott a sorban az egykori jobboldali lap, a valaszonline.hu újságírója is. Ebben nincs semmi különös, mindenki keresi a hasonszőrűek barátságát, ez így van jól. Az interjúnak azonban van két, külön említésre érdemes részlete, amely megragadta a fantáziánkat.
1. a „kíméletlen" kérdező hamar elengedte a véresszájú nagypapa örökségét firtató kérdést, miközben bőven lenne tisztáznivaló a pártelnök családi öröksége kapcsán.
2. Donáth Anna az interjú egy pontján coming outolt. Nem. Nem úgy, ahogy azt sokan várják tőle hosszú ideje. Egy sokkal megdöbbentőbb vallomást tett a baráti sajtó előtt.
mélyen hívő kereszténynek vallotta magát.
Ennél meglepőbb fordulat aligha történt a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben. Donáth, Márki-Zay és még egy tucat buzgó keresztény – mind a baloldalt erősítik.
Persze nincs jogunk kétségbe vonni senki hitét. Donáth Anna esetében azonban alapos okunk van a kétkedésre, illetve minimum kérdéseket vet fel az, hogy egy szélsőliberális politikus keresztényként hivatkozik önmagára.
Ez az illető ugyanis egy olyan politikai csoportosulás meghatározó alakja, amely vállaltan
- abortuszpárti,
- tagjai közt többen nyíltan hangot adnak keresztényellenes meggyőződésüknek,
- a világ összes bizarr szexuális szokását megpróbálják normalitásként elfogadtatni,
- relativizálják az egyetemes emberi értékeket, többek között a család fogalmát,
- és még hosszan lehetne sorolni azokat a világnézeti perverziókat, amelyek a hagyományos kereszténység fogalmával egészen egyszerűen összeegyeztethetetlenek.
Abortuszpárti kereszténység nem létezik. Hogy hihet valaki Jézusban, ha mellette azt gondolja, hogy egy pár hetes életet elpusztíthat?
Jézus nélküli, a tízparancsolatot margóra helyező kereszténység sincs.
Ám nemcsak a Momentum, hanem Donáth Anna személye is erősen kérdéses keresztény szempontból.
A pártelnök a keresztség védelmében gyakorlatilag egyetlen egyszer sem nyilvánult meg. Miközben a kereszténység a leginkább üldözött vallás a világon, Donáth az LMBTQ-jogok hazai és európai érvényesítésével kel és fekszik.
Keresztényeket ölnek a hitük miatt a Közel-keleten, Afrikában, Indiában, Franciaországban,
a mélyen keresztény Donáth Anna ennek ellenére egyetlen gesztust sem tesz az üldözöttek felé. A keresztények irányába teljes közönyösséget mutat, miközben a szivárványos lobogót rendíthetetlenül lobogtatja.
Eddig még egyetlen keresztényi elkötelezettségre utaló jelet sem lehetett felfedezni közéleti tevékenységében, egyetlen jelképet sem tett a magáévá, jelezve, hogy ő is részese Krisztus közösségének.
Persze lehet, hogy ezt a szemérmességet a családból hozta magával. Édesapja ugyanis evangélikus lelkészként az egyházüldöző múltat maga mögött tudó MSZP parlamenti képviselője volt. Egy kedves ismerősöm elmesélése szerint pedig egy lelkészi összejövetelen arra a kérdésre, hogy
Laci, hiszel te egyáltalán Jézusban?
nem tudott paptestvéreinek megnyugtató választ adni. A jelenlévő úgy írta le a helyzetet, hogy Donáth László inkább elsunnyogta a választ.
Szóval lehet, hogy Donáthék egy „jézustalanított” kereszténység hívei. Egy ilyen keresztény kultusz normáinak azonban nem lehet olyan nehéz megfelelni, így elhiszem, hogy mélyen keresztények.
Az sem mellékes, hogy a kedves nagypapa egy igazi keresztényüldöző kommunista, a Rákosi-rendszer kiemelt funkcionáriusa volt. Egy tőről metszett akasztófavirág. A meggyőződéses keresztény Donáth Anna a nagypapa hagyatékát mégsem tudja elítélni, elutasítani. Vértől csöpögő megszólalásait kiragadott idézetekként védi meg, melyek nem fedik a teljes valóságot nagyapja gondolkodásáról.
Donáth bár nem ismerte személyesen felmenőjét, érzelmileg mégis kötődik hozzá, rendszeresen '56-os szerepével mentegeti, miszerint Nagy Imre vádlott-társa volt.
Ezzel csak az a baj, hogy Nagy Imre is egy bitófára való kommunista gazember volt, aki bár az utolsó pillanatban a népe mellé állt, az őt meggyilkoló rendszer kiépítésében korábban nagy szerepe volt.
És éppen ez a helyzet Donáth Ferenccel is. Az általa elkövetett gazemberségekre nem mentség, hogy végül az a rendszer, amit építgetett, aminek a kiépülésében oroszlánrészt vállalt, végül ellene (is) fordult.
Ahogy Röhmöt sem tudjuk őszintén sajnálni, amiért végül Hitler megölette, Donáth nagypapánál sem érezzük, hogy kár volt, amikor az elvtársai börtönbe zárták.
A momentumos politikusnak végre szembe kellene néznie a nagypapa rákosista múltjával, illetve kezdenie kellene valamit pártjának nihilista irányvonalával, máskülönben nehezen beszélhetünk kereszténységről.
Agapé. Ez a szó, amit meg kell ismernie a pártelnöknőnek. A cselekvő szeretet. Nem elég hinni, tenni is kell.
Az első amit a szeretet nevében megtehet, hogy szembenéz a kereszténysége előtt tornyosuló akadályokkal. Megéri eltolni őket az útból. Különösen, hogy enélkül Donáth Anna éppúgy egy meghasonlott emberré válik idővel, mint az apja és a nagyapja.
