Milyen apuka lesz Fekete-Győr András, aki még egy parlamenten kívüli pártot sem tudott vezetni?

A Momentum történetének talán első sikeres projektje, hogy Fekete-Győr András és párja egészséges fiúgyermeknek adott életet.

Ha a vérlázító, Magyarországot hátba szúró NOlimpiáig tekintünk vissza a román liberális ifjúsági szervezet eddigi ténykedésére, nem túlzás azt állítani, hogy az az első olyan, momentumos politikus által büszkén felvállalt eredmény, amely valóban a nemzet javát szolgálja.

Minden magyar gyerek születése igazi ünnep!

A finnyásabb olvasók kedvéért rögtön rögzítsük is:

Ugyan a Momentum a hagyományos férfi-nő házasságokról nem, a szivárványcsaládok csodálatos természetességéről annál többet prédikál, mégis örömteli látni, hogy a saját pártja által kispadra küldött magyar Conchita Wurst-hasonmásverseny közönségdíjasa nem Hajnal Miklóssal közösen örökbe fogadva, hanem hagyományos, szinte már unalmasan konzervatív módon alapított családot.

Gratulálunk, és sok boldogságot kívánunk nekik!

(A jókívánságaink Ágnesnek és Andrásnak szólnak, a fenti kép megtévesztő lehet, a srácok csak barátok és munkatársak!)

A Momentum bukott exelnökének természetesen nem jöhetett volna jobbkor a háttérbe húzódás lehetősége. Véleményére és érdemi közreműködésére a momentumos egyeztetéseken valószínűleg már jó ideje nem számítanak. Listás vezetői helyét pedig legfeljebb szépítésnek lehet betudni, az ennél nagyobb lefokozás ugyanis annak beismerését elentené:

Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.

Abban bízunk, hogy a legifjabb Fekete-Győrből rendes embert nevelnek majd. Tehát

minél távolabb keveredik édesapja politikai közösségének hatásától, esetleg egy generációnyi kihagyás után lesz majd rendes szakmája és munkahelye.

Minden adott ehhez, csak szülei (akik közül itt is, mint minden ember esetében: az apa férfi, az anya nő) józan belátása szükséges: a magyar törvények megvédik majd őt a káros befolyásoktól.

De ha az ifjú szülők úgy tartják jónak, hogy már karon ülő csecsemőként is a szivárványos kavalkádban vonuljon a Pride-on, abba sem fog senki beleszólni.

A hírekkel ellentétben ugyanis ez egy szabad ország, ahol mindenki úgy basszal el saját és gyermekei jövőjét él, ahogy akar.

Gyereket nevelni nagyon kedves dolog, de tele van váratlan nehézségekkel. kéretlenül is adnánk tehát néhány jó tanácsot a leendő édesapának:

• Legyen hozzá kicsit lojálisabb, mint saját hazájához! Magyarországnak nincs szüksége rá, de apa csak egy van (biológiailag és az alaptörvény szerint is).
• Lehet, hogy időnként fáj igazat mondani, de ha pártelnökként ideig-óráig meg is lehetett úszni, a családnak nem lehet érdekből hazudozni.
• Érdemes az első között megtanítani a gyerkőcnek: aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Apa felnőttként összebútorozott Gyurcsány Ferenccel, ebből pedig sem az országnak, sem neki nem származott túl sok haszna. Jobb a kétes alakoktól tisztes távolságot tartani a suli folyosóján éppen úgy, mint a politikában.
• Sosem késő belátni a tévedéseket! A kicsik mindent, de tényleg MINDENT eltanulnak, amit otthon látnak. Nemcsak a rosszat, hanem a jót is. Például az önkritikára való képességet. Az lenne a legjobb, ha végre apuka is keresne valami rendes, értékteremtő, stabil állást. Nem szégyen például újrakezdeni, akár gyakornokként. Van mit bepótolni.

Ha tíz év múlva azzal jön haza a fiú, hogy „Apa, miért mondta Marci, hogy te eladtad a lelked a románoknak és Brüsszelnek?” akkor válaszolhasson úgy, mint bármelyik, méltóságát visszaszerezni vágyó, visszavonult felnőttfilmes sztár: „fiatal voltam, kellett a pénz, megrészegített az átmeneti siker, de így utólag inkább másképp csinálnám”.