Mi a helyzet Kazahsztánban? Az elnök valóban az országa megszállására kérte az oroszokat?
Ez így nem igaz. Nem orosz, hanem nemzetközi beavatkozásról beszélhetünk. Ez a téves információ azonban úgy terjed a nyugati médiában, mint a vírus. A valóságban az történt, hogy a kazah elnök, Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajev az ODKB (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete – „keleti NATO”-ként is emlegetik) segítségét kérte. A szövetségnek hat tagja van: Oroszország, Belarusz, Tádzsikisztán, Örményország Kirgizisztán és Kazahsztán. Az valóban igaz, hogy a szervezetben Oroszország dominál.
Ám arról szó sincs, hogy az oroszok megszállják Kazahsztánt. A tagok közösen küldenek katonai kontingenseket az országba. Erre a szövetség alapszerződése ad jogi alapot.
A szerződés kettes pontja rendelkezik ugyanis arról, hogy amennyiben nemzetbiztonsági kockázat merül fel, veszélybe kerül valamelyik tagország szuverenitása, úgy a szövetségesek közbelépnek a bajban levő(k) megsegítésére. Kazahsztán esetében pedig minden kétséget kizáróan jelentős, az egész régiót érintő biztonsági veszélyről beszélhetünk. Természetesen a hatalmát és az állam egységét veszélyben érző Tokajev nem az ország megszállására, hanem a rend helyreállításában való segítségre kérte az ODKB-t, amelynek békefenntartó kontingense alapvetően a kulcsfontosságú objektumok őrzését és védelmét látja el.
Milyen jellegű veszélyről van szó pontosan?
Az elmúlt napok eseményeinek tükrében elmondhatjuk:
amennyiben a beavatkozás késik, Kazahsztán jó eséllyel a szétesés szélére, polgárháborúba, teljes káoszba süllyedt volna. Ez pedig a teljes térség stabilitását veszélyeztetné.
Ez éppen elegendő indokot szolgáltat arra, hogy az ODKB csapatokat küldjön a rend biztosítására. Ám nem a tüntetők ellen vetik be a szövetséges haderőt, hanem a kulcsfontosságú objektumokat őrzik.
Az oroszok számára kiemelten fontos Bajkonur, az űrállomás védelme. Ennek jelentőségét talán senki számára nem kell külön elmagyarázni. Az űrállomás mellett azonban még számtalan orosz érdekeltség található Kazahsztánban. Így például a Szari-Sagan tesztmező, ahol az 1950-es évek óta tesztelik a ballisztikus rakétákat. Az orosz deszantosok egyik első tettükként a kazah egységekkel közösen, fegyverropogás nélkül állították vissza az ellenőrzést Almati repülőtere felett.
Ha már így belemerültünk a részletekbe, mi a konfliktus kirobbanásának az oka?
Ez összetett kérdés. Kazahsztán Közép-Ázsia legjelentősebb gazdasága, a legerősebb és legnagyobb területű állama, remek adottságokkal rendelkezik. Ahogy mondani szokás, a Mengyelejev-táblázat minden eleme megtalálható az országban, komoly gáz- és olajlelőhelyekkel rendelkeznek, emellett a világ legnagyobb uránkitermelője. Ehhez a gazdagsághoz képest azonban az emberek indokolatlanul szegények. Még a hivatalos adatok alapján is csupán 150 ezer forintnak megfelelő összeg az átlagbér. Ez pedig Kazahsztánban is kevésnek számít.
A tüntetések közvetlen kiváltó oka, hogy a cseppfolyósított autógáz árát 45 forintról 90 forintra emelték. Már évtizedek óta hatalmas szociális feszültség feszíti az országot, és ez az áremelés jelentette az utolsó cseppet a pohárban.
Kazahsztánban klasszikus hibrid rezsim épült ki, a társadalmi szerződés azonban már jó ideje nem működik. A szabadságjogok részleges elvonása nem jár együtt a viszonylagos jóléttel. Az utóbbi időben pedig tovább romlott az életszínvonal. Tavaly év végén 9 százalékos volt az infláció, nehezítve a lakosság helyzetét.
Ezt a folyamatot felgyorsította a koronavírus-válság, amelynek következtében egyre szélesebbre nyílt a gazdagok és szegények közötti olló.
Sokakban gyanút keltett, hogy a médiában olvasható információk alapján egy újabb klasszikusnak mondható színes forradalom tört ki. Mintha egy jól ismert forgatókönyv szerint haladnának az események.
Igen, valóban megfigyelhetünk a szervezettségre utaló jeleket, a tüntetések azonban – véleményem szerint – spontán robbantak ki, és ezt próbálják meg sokan a maguk javára fordítani.
Az életszínvonal csökkenésén túl ugyanis jelentős mértékben hozzájárult az elégedetlenséghez, hogy az országot hosszú évtizedekig irányító Nazarbajev rendszere elfáradt.
A korábbi elnök ugyan hátrébb lépett a hatalomtól, az átmenet azonban már három éve tart. Tokajev lett Kazahsztán elnöke, akinek színre lépésével sajátságos kettős hatalom alakult ki az országban. A zavaros hatalmi viszonyok, az eliten belüli szembenállás, a klánok közötti versengés, a tisztázatlan jogkörök tovább szították a belső elégedetlenséget, és persze gyengítették az államot. A katonaság és a fegyveres erők kezdeti tétovázása is részben a kettős hatalom okozta zavarra vezethető vissza.
Szervezettségre utaló jeleket említett, miről van szó pontosan?
Kezdjük azzal, hogy a szociális alapú tiltakozás az egyik pillanatról a másikra az egész országra kiterjedő zavargásokba váltott át, amelyeknek már semmi közük nem volt az autógáz árához.
De tele vannak a nagyvárosok utcái olyanokkal is, akik láthatóan értenek a fegyverforgatáshoz, gyakorlott katonákként viselkednek. Hogy kik ők, nem tudjuk, csak teóriák léteznek róluk.
Felbukkant például a külföldön élő jellegzetes ellenzéki figura, Muhtar Abljazov. A férfi a kijevi irodájából jelentkezett be, és támogatásáról biztosította a „forradalmat”. Tudni kell azonban, hogy Abljazov hatalmas összeget lopott el az általa irányított BTA Bankból. Végül el kellett menekülnie az országból, mivel börtönbüntetés várt volna rá. Közben ítélet született ellene Angliában is, majd sokáig Franciaországban bujkált, aztán áttette székhelyét Kijevbe, és az ottani irodájából szólalt meg a mostani események kapcsán.
Számos, a posztszovjet térségben az elmúlt évekből ismerős motívum tűnik fel az események során, bizonyíték azonban még semmire nincs. De ami Kazahsztánban történik, azt nem lehet még forradalomnak sem nevezni. Ez egy vad lázadás, amit külső erők, legfőképpen a külföldön élő kazah oligarchák megpróbálnak a maguk javára felhasználni.
Kazah belharcról lenne szó? Ennyi? Se CIA, sem FSZB?
A nyugati hatalmaknak most nem igazán fűződik érdekük ahhoz, hogy Kazahsztánban változások történjenek, az üzlet remekül működött eddig.
Az egész nyugati világ, Amerikát is beleértve a stabilitásban érdekelt. Oroszország gyengítéséért pedig talán túl nagy ár lenne Kazahsztán vérbe borítása. Az üzleti érdekek teljesen mást diktálnak. Amerikai mindent megkapott Kazahsztántól, jó együttműködést, jó gazdasági kapcsolatokat.
Továbbá ha a Nyugat állna az események hátterében, már régen beindult volna az információs henger. Erőteljes sajtóoffenzíva zajlana, már réges-régen mindenki az emberi jogok lábbal tiprásáról beszélne, az Európai Uniótól Amerikáig. Most azonban mindenki hallgat, mert a Nyugat is inkább abban érdekelt, hogy helyreállítsák a rendet. A nyugati politikusok sem beszélnek forradalomról, és az oroszok megjelenését is inkább csak a sajtó nevezi agressziónak.
Egyelőre – Ukrajnával ellentétben – nincsenek bizonyítékok közvetlen nyugati beavatkozásra. Ott egyértelmű volt a helyzet, hogy ki kivel van, és kit támogatnak Nyugatról. Itt most szó sincs ilyesmiről. Persze az NKO-k itt is működnek, különösen a britek és a törökök aktívak, de ezt a felfordulást most legfeljebb közvetetten generálták, de nem ők robbantották ki.
A kérdésére tehát a válasz igen, valószínűbbnek tartom a kazah szálat, akár a külföldre menekült dúsgazdag kazah oligarchák beavatkozását is, mint a nyugati szolgálatokét. De ennél is fontosabb a hatalmon belüli játszma.
Erre utal Nazarbajev bizalmasának, az egykori kormányfőnek, az elmúlt napokig a titkosszolgálatokat vezető Karim Maszimovnak a leváltása, majd letartóztatása. Persze a hatalmat most teljes mértékben a kezébe vevő Tokajev körének érdeke, hogy végleg leszámoljon a vetélytársakkal, Nazarbajev klánjával, így államcsínyt kiáltanak. Ám ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a Tokajev erősödését rossz szemmel néző klán akár Nazarbajev tudta nélkül is lépett, és ők állnak a hirtelen megjelent fegyveresek mögött. Természetesen itt is felmerül a külföldi szál lehetősége, ugyanis állítólag török instruktorok is segítettek a kiképzésben.
Mindezek kapcsán kriminális elemek és az iszlám radikálisok felbukkanására is lehet gyanakodni. Ugyanis Kazahsztánban is jelen van az iszlám radikalizmus, eddig azonban sikerrel hallgattatták el ezeket a csoportokat. Amennyiben azonban valakikben megvan a szándék, és a megfelelő pénzügyi háttér is adott, sikeresen mobilizálhatják az iszlám radikálisokat, ami nagyon komoly problémát jelenthet az egész régió számára.
Mire lehet számítani, mi lesz a végkifejlet?
Elég nehéz bármit megjósolni. Óriási feszültség gyűlt fel a társadalomban, és az elégedetlenség levezetésére minimális csatornák sem voltak. Nincs valódi ellenzék, nincsenek működő ellenzéki pártok.
Mivel alapvetően szociális elégedetlenség áll a háttérben, a kormánynak engedményeket kell tennie. Már több rendelet is napvilágot látott, amelyek az árak maximalizálásáról szólnak, és az üzemanyag árát is visszavágták az áremelés előtti szintre. Ez talán elég lesz, legalábbis átmenetileg. A társadalmat feszítő problémák folyamatos szőnyeg alá söprése azonban nem mehet a végtelenségig.
Szélesebb spektrumban figyelve az eseményeket pedig azt lehet mondani, hogy amennyiben a konfliktust gyorsan, nagyobb véráldozatok nélkül sikerül rendezni, az nagyban megerősíti az oroszok térségbeli pozícióját. Tokajev soha többé nem mondhatna nemet az oroszoknak.
Ám ha a lázadás polgárháborúba torkollik, amire a hatalom egyre érezhetőbb felülkerekedésével már egyre kisebb az esély, az katasztrófát jelentene mindenki számára. Nem valószínű, hogy az oroszok részt vennének egy helyi vérfürdőben, miközben mindent meg kell tenniük a helyzet elfajulása ellen. Oroszország és Kazahsztán határa 6800 kilométer hosszan húzódik. Amennyiben Kazahsztánban a zűrzavar lenne úrrá, az fenyegetést jelentene az orosz nemzetbiztonságra is.
Mi a magyar érdek ebben a helyzetben?
Magyarország érdeke egyértelműen az, hogy Kazahsztánban stabilitás legyen. Fontos stratégiai partnerünkről van ugyanis szó. Nem mellékesen Kazahsztánban tényleg szeretnek minket, politikai és társadalmi szinten egyaránt. Az a tisztességes tehát, ha az ország talpra állásának drukkolunk.
