Mi igaz a magyarok számára megfizethetetlen Balaton kampányból?

A DK "megfizethetetlen a Balaton" kampánya éppen azoknak szól, akik valahol nyugatabbra vagy délebbre nyaralnak nyáron és a telex-hvg-444 tengelyen informálódnak arról, hogy a Balatonon idén csak Mészáros Lőrinc engedhette meg magának a sajtós, tejfölös, fokhagymás lángost. A magyarok többsége pedig saját bőrén tapasztalta, hogy az ellenzék egy párhuzamos valóságot épít.


Egy minden politikai párttal, ideológiával szemben kritikus barátom írta nemrég nekem messengeren:

„bakker, most olvastam, hogy én most tulajdonképpen nem is vagyok a Balatonon, ha mégis akkor éhesen kuporgok a gyerekekkel a pléd szélén”

Ezt éppen abban az időszakban írta, amikor a HVG és Gyurcsány párt újra azt bizonygatta teljes erővel, hogy a Balaton elérhetetlen luxus a magyarok számára. Megjegyzem, a barátom esetében nem egy NERcegről van szó, hanem egy (diplomás) szakmunkásról, akit a ballib kamudömping billentett ki a legendás pártatlanságából.

A barátaim és a saját élményeim sarkaltak tehát arra, hogy így, a balatoni szezon vége felé közeledve tisztázzuk, hogy mennyire drága mulatság a Balaton a magyarok számára. Tényleg csak a szupergazdagok engedhetik meg maguknak, hogy megmártózzanak a nagy tóban?

Először egy személyes élményt osztanék meg a helyzet megvilágítása érdekében.

Idén nyáron különböző okokból többször is megfordultam a Balaton mellett, főként Siófok környékén. Többek között egy nagyon kedves barátom szakmai táborában vendégeskedtem, ahol a vályogház építés fortélyait tanultam, illetve a fiammal és némi baráti társasággal kiegészülve kirándultunk a Balaton körül.

Egyrészről azon döbbentem meg, hogy az elkötelezett ellenzéki ismerőseim és én, mennyire különbözően éltük meg a saját balatoni kirándulásainkat. Ijesztő szembesülni azzal, hogy a valóságérzékelést menyire meghatározza, hogy milyen pártszínekben hisz valaki. Ez a viszonyulás pedig nem egészséges.

Az igazán félelmetes helyzet az, amikor egy olyan valaki bizonygatja, hogy a Balaton megfizethetetlen, aki éppen néhány nappal korábban töltött el egy sokkal, de sokkal drágább nyugati helyen néhány napot a barátnőjével. És nekem, aki pedig abban az időben a Balaton mellett ücsörögtem, azt bizonygatja, hogy horror árak vannak.

És hiába minden szó, a telex meg a HVG megírta, az Olga megmondta, tehát az így van és kész.

Pedig tény, hogy életem legjobb fagyiját ettem a Tihanyi apátság környékén, ahol hozzám hasonlóan még rengeteg magyar turista ténfergett, evett, nézelődött és szerette az országát. Egy káprázatos szépségű helyen ehettem olyan pisztáciafagyit, amit parajdi sóval készítenek. Kifogástalan ízélmény.

Úgy emlékszem 380 forint egyetlen gömb. Nem olcsó, de a minőséget meg kell fizetni, négyen kevesebb, mint négyezerből megfagyiztattuk magunkat, miközben Közép-Európa egyik legszebb látvány tárult a szemünk elé, tudniillik a cukrászdától néhány méternyi távolságból rálátni a Balaton vizére.

Megfizethetetlen. Mármint nem a kifejezés DK-s értelmében.

És ha már az áraknál és a minőségnél tartunk. Az egyik nap szintén négyen megebédeltünk 11 ezer forintból. Siófok és Zamárdi között 11 ezerből egy nagyon finom ebédet költhettünk el Halas Karcsi Büféjében. Hekket, keszeget, rántott sajtot, köretet és üdítőt kaptunk a pénzünkért.

Hangsúlyoznom kell, hogy Károly úr vendéglője minőség tekintetében bármelyik Michelin-csillagos hellyel felveszi a versenyt. A 11 ezer forintos ár így még inkább méltányos.

Persze lehet csak hazudok, mert propagandistaként ez a feladatom, és lehet, hogy Gyurcsóknak és az ex-független újságírónő Olgának van igaza.

Ezt csak úgy lehet kideríteni, ha valaki ellátogat Halas Karcsihoz. Amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. És természetesen bármikor vállalom a szembesítést a sütödében, ha kapok egy hekket cserébe.

Szóval én jobboldaliként teljesen meg voltam elégedve a Balatonnal, az árakkal, és úgy általában Magyarországgal.  De ismétlem, lehet ez azért van így, mert megrögzött magyarkodó vagyok.

Amúgy a Tisza tó partján pedig éppen ilyen remek élmények várnak az emberre, és még oldalakon keresztül tudnám sorolni, hogy hova érdemes elmenni Magyarországon. Nemrég voltam Egerben is a főtéren hárman... ááá, mindegy, ki kell próbálni. Amíg nem utazgatunk az országunkban eleget, addig tényleg csak a DK propagandából ismerhetjük meg az országot.

Pedig mi magyarok olyan nagyon szerencsések vagyunk, temérdek szép és megfizethető kirándulóhely van az országunkban.

A baloldal eközben folytatja történelmi feladatát, és a Szemlőhegy utcából arról próbálnak meggyőzni, hogy a Kárpát-medence egy siralomvölgy és nekünk itt nagyon rossz.

„El lehet menni!”

Persze a DK propaganda is tartalmaz nyomokban igazságelemeket. Némi utazós gyakorlattal a hátam mögött el tudom azt is mondani, hogy hol nem érdemes enni és inni és hol nem. Még pontosabban fogalmazva, azt tudom tanácsolni, hogy vásárlás előtt nézzük meg, hogy a pénzünket hol költjük el. Mert ahogy a politikai piacon is a választó az úr, úgy azt is megválaszthatjuk, hogy a pénzünkkel hova szavazunk.

Én a Halas Karcsira szavazok, és a part mellett kínált 1000 forintos sült krumpli ellenzéke vagyok.

A DK kampánya ugyanis éppen ez ilyen típusú átveréseket használja fel. Az a kamu, miszerint a Balaton megfizethetetlen, egy olyan jelenségre épül, amely a világon bárhol megfigyelhető. Tudniillik egyazon földrajzi helyen vannak nagyon olcsó és nagyon drága helyek egyszerre, és akinek esze van, az elkerüli a drága helyeket, aki hülye, az fizessen sokat.

Ez a világ kezdete, vagyis a kapitalizmus kezdete óta így van. A drága helyek a hülyékből élnek meg. Éljenek a hülyék, akik a fogyasztásukkal serkentik a magyar gazdaságot!

Köszönjük, hogy drága helyeken ebédeltek, reggeliztek, vacsoráztok! Ebből több adó folyik be az államkasszába. Én persze inkább a Halas Karcsi design rajongója vagyok, így a kifogástalan ételért csak 11 ezret kell fizetnem. Ugyanezért a minőségért fizessen más 18-20 ezret, néhány utcával arrébb, közelebb a parthoz.

Ő dolguk, csak csinálják a négy fal között.

De vajon csak a Balaton mellett kell óvatosnak lenni az árakkal? Ez is az illiberális kormányzás eredménye? Nem, ez a világon mindenütt így van.

  • Moszkvában egyszer megrészegedtem egy kocsmában, ami annak ellenére is olcsó volt, hogy a szolgáltatás minősége csúcskategóriás volt. Mindez a GUM mögötti egyik utcában történt. Ugyanazon a környéken egy másik bár, már sokkal, de sokkal drágábban kínálta a nyírfalevet és a vodkát.

És mindkettő megélt. Az egyik az élelmesekből, a másik a hülyékből. Még egyszer köszönjük, hogy vannak olyanok, akik a drágább helyekre ülnek be. Ez így igazán igazságos!

  • És nem, nem csak a rémes putyini diktatúrában vannak tapasztalataim. Hollandiában is ettem meglepően olcsón grillcsirkét almaszósszal, fordultam meg olyan vendéglőben (tényleg csak megfordultam), ami a helyieknek is drágának számít, miközben semmilyen különlegességet nem kínál. Oda is csak a hülyék járnak.

Ilyen a kapitalizmus, ez így működik: ami drága és szar, azt nem veszik meg a fogyasztók, ezzel arra kényszerítve a szolgáltatókat, hogy jó minőséget szolgáltassanak kedvező áron. Ami pedig drága és prémium minőségű, azt fogyasszák a nagyon igényesek, mi átlag keresetű emberek keressük meg azokat a helyeket, ahol a pénzünkért a legjobb szolgáltatást kapjuk. Ez a Balaton mellett is sikerül. Miden más propaganda.

Ide kívánkozik Tihanyi Csaba videós bejegyzése, amelyben elkalauzolta a követőit egy lángossütőhöz, ,ahol a kelt tésztás finomság ára 450 forinttól 1000 forintig terjed.

A Barátok közt sztárja kevesebb, mint másfél perc alatt megsemmisítette a teljes DK szürkeállomány szellemi produktumából származó 1500 forintos balatoni lángos mítoszt.

És nem tett mást, csak bemutatta a valóságot.

Megjegyzem, a DK kampánya azoknak szólt, akik a Balaton helyett valahol délebbre vagy nyugatabbra nyaralnak és üdülés közben azon hüledeznek, hogy a magyar üdülőhelyek a francia Riviéra árszínvonalán vannak.

Közben a magyarok többsége a vírusos évet a Balaton, a Dunakanyar, vagy a Tisza partján piheni ki és teli bendővel retteg a negyedik hullámtól, amivel azok a médiafelületek riogatják őket, akik szerint ők nem is tudják megfizetni a balatoni lángost.