- Karácsony alkalmából dr. Káposztássy Béla liturgiaszakértővel, római katolikus plébánossal beszélgettünk. Béla atya elmondta, hogy karácsonykor a kereszténység azt ünnepeli, hogy Jézus Krisztus emberré lett
- De szóba kerültek a kereszténység ellen mozgolódó erők és a hitünk aktuális kihívásai is. Ennek kapcsán Béla atya elmondta, hogy nem szerencsés, ha mi, keresztények, mafla semmittevéssel szemléljük, amint a közéletben szorgosan tevékenykedő erők tudatosan megpróbálnak háttérbe szorítani minket.
- Pontosan mit ünnepel karácsonykor a kereszténység?
Karácsonykor Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a test szerinti születését ünnepeljük. Jézussal az Atya világossága érkezett el hozzánk, és arra hív, hogy közösségben és békében éljünk vele és egymással. Békében Istennel és egymással. Mind a kettő ugyanolyan fontos.
Nagyon sok ember csupán a saját erejére hagyatkozva próbál békét teremteni, de vállalkozása végül kudarcos lesz. Megélt istenhit nélkül életünk értelme és célja idővel homályba borul, mi magunk pedig könnyen válságba juthatunk.
Jó szándékú próbálkozásaink ellenére sok kudarc, bűn és rossz döntés szegélyezi életünket, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak a saját életünkön és a világban is.
A többiektől is nagyrészt ugyanerre számíthatunk, és ilyenkor megérthetjük, mit jelent az, hogy mi, emberek, mindnyájan rászorulunk a megváltásra. De Isten nélkül hiába próbáljuk, nem megy.
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus értünk emberré lett. Ő az Emmánuel, a velünk lévő Isten, a Betlehemben világra született Messiás király, aki fényt hoz a szívünkbe. Istenes életre és bölcs életvezetésre segít bennünket. Nem csupán az eligazodásban segít, de belülről erősít és meg is újít minket, hogy boldogságvágyunk és életszomjunk nehogy tévutakra vigyenek minket. Általa betöltekezhetünk értelmes élettel, szeretettel és békével.
- Napjainkban is látunk számos olyan nyugat-európai törekvést, amely minden áron szeretné a karácsonyt mellőzni. Felvetődött, hogy ne is használhassuk ezt a szót, vagy más kifejezés legyen helyette. Ön szerint sikerrel járhatnak-e ezek a mellőzési törekvések, és miért van az, hogy még a legvadabb szocializmusban sem sikerült elfojtani a karácsony szellemiségét?
Amikor először észleltem ezt a törekvést, még jó pár évvel ezelőtt – akkor egyelőre még csak főleg a multinacionális cégek és sok nyugati médium kommunikációjában – meglepődtem. Emlékszem még, milyen csalódást okozott az a sok sületlenség, tendenciózus csúsztatás, amit például az akkor még mértékadónak gondolt BBC honlapján találtunk, amikor angoltanulás közben a karácsonyról beszélgettünk a tanárommal. Annak idején még nem gondoltam, hogy Nyugaton is megvannak azok a tendenciák, amik a szocialista Keleten megvoltak. Kellemes ünnepek, meg fenyőünnep: Isten nélküli karácsony. Igaz, mára már a karácsonyfa állítás is túlhaladottá és itt-ott tiltott tevékenységgé is vált, hiszen az nyomokban még kereszténységet tartalmaz.
Szerintem amikor bármilyen hatalom ideológiai hozzáigazító nyomást alkalmaz, az mindig ellenállást szül az emberekben, és ebből a szempontból talán nem olyan veszélyes.
Sokkal aggasztóbbnak találom, hogy a telefonon élő nemzedékek gondolkodását hatékonyan át lehet mosni ideológiailag nem kívánatos dolgok elhallgatásával, új beszédmódok és szimbolikák sulykolásával.
Tetszett, ahogy Ferenc pápa anakronizmusnak – magyarul: kortévesztő, a szerk. – nevezte és ideológiai gyarmatosítási próbálkozásként beszélt az EU karácsonytalanítani akaró dokumentumáról, szellemileg egyívású történelmi elődjei, a diktatúrák próbálkozásaihoz hasonlítva azt.
Úgy gondolom, nem szerencsés, ha mi, keresztények, mafla semmittevéssel szemléljük, amint a közéletben szorgosan tevékenykedő erők tudatosan megpróbálnak háttérbe szorítani minket.
Hálás vagyok azoknak, akik felveszik a kesztyűt, és felhangosítják mindazt, amit sokan csak csendben, magukban éreznek és gondolnak.
- A mai fogyasztói, rohanó világunkban mennyire tudják az emberek a karácsony valódi lényegét átérezni? Az ajándékok hajszolása, az ételek-italok elfogyasztása helyett hogyan kellene a keresztény embernek valójában készülnie az ünnepre?
A fogyasztói világ andalító hangjai elsősorban azok között működnek, akik világnézeti kérdésekben határozatlanok. A karácsony már évtizedek óta hatalmas tömegek számára a családi együttlétek és a fogyasztás ünnepe, és ez érdekes módon első közelítésben még csak nem is ellentétes az ünnep eredeti szellemiségével. Az ajándék gondolata, a kisgyermekek megajándékozottság feletti öröme, a vágyakozás a családi kapcsolatok ápolására és megújítására fontos emberi értékeink.
Ennek ellenére nem elegendő a békés, meghitt, kellemes karácsonyi hangulatokra való humanisztikus vágyakozás, hiszen hiába várjuk mindezt, ha emberségünk Isten híján megváltatlan marad, és megreked a világ dolgai között.
„Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.”
A fárasztó ünnepi előkészületek és a hatalmas várakozás ellenére az istenfeledett karácsonyi összejövetelek gyakorta borzasztóan sikerülnek. Az ajándékokra költött tömérdek pénz ellenére tapasztalt lelki üresség és békétlenség intő jelek lehetnének bárki számára, de hát mi, emberek, lassan értünk meg dolgokat, és csak nagyon lassan tanulunk.
- Milyen stratégiát javasol a vallásos emberek számára, hogyan készüljenek lélekben Jézus Krisztus megszületésére?
A recept a régi. Rendet rakni, és kitárni szívünket Isten indításai felé. Ehhez le kell csendesednünk, időt kell szakítanunk arra, hogy életünk jelen állapotára rátekintsünk Isten törvényeinek és akaratának fényében. Idő pedig sosincs igazán, azt tényleg szakítanunk kell. Mindenki tudja, hogy ha nem pucolja meg az ablakot, nem mossa ki a függönyöket, rövidesen nem fog kilátni a kosztól.
Arra azonban már sokkal kevesebben figyelnek, hogyha belső életüket nem tisztítják meg újra és újra, illúzióik, elakadásaik, frusztrációik előbb-utóbb bajba sodorják őket.
Az ünnep mélysége azok számára tárul fel igazán, akik vették a fáradságot a rendes készületre. Az adventban a hajnali roráté misék, az életrendezés és a gyónás kiváló segítségek ebben.
- Liturgiaszakértőként kérem, meséljen kicsit a karácsonyi katolikus ünnepi szentmise liturgiájáról! Mi történik másként és miért?
Először is karácsony liturgiája nem olyan látványos, mint például a húsvéti ünnepköré. Az ünneplés bensőségessége inkább az ünnepelt titok természetéből fakad: az újszülött gyermek, az élet örömhíre, a szerető családi környezet gondolata könnyen megérintik a szívünket.
Karácsonynak három szentmiséje van: az éjféli mise, a pásztorok miséje és az ünnepi mise. A három mise olvasmányai és imádságszövegei mind másfelől közelítik meg karácsony lényegét. Gyökerük Róma városának liturgikus gyakorlatára nyúlik vissza.
Nagy Szent Leó pápa idejében karácsony napján csak a Szent Péter-bazilikában volt egyetlen ünnepélyes mise. Az éjféli mise akkor vált szokássá, és terjedt el később a világon mindenütt, amikor a római Santa Maria Maggiore-bazilikában elhelyezték Jézus jászolereklyéjét. Karácsony hajnalán a pápa eredetileg az Aventinuson, egy keleti eredetű közösséggel a Szent Anasztaszisz-templomban mondott misét a bizánci vértanúk évfordulója alkalmából.
Ebből a reggeli miséből alakult ki a karácsony harmadik miséje, a reggel végezhető pásztorok miséje. Nagy Szent Gergely pápa idejében már mind a három karácsonyi misét végezték az Örök Városban.
Az éjféli mise az Úr megszületésének hírüladását mondja el, a pásztorok miséje a Megváltóhoz siető pásztorok köszöntését, míg az ünnepi mise János evangelista Ige-himnuszának szavaival azt mutatja be, hogy a világ sötétsége milyen ellentmondásosan fogadja a testté lett Igét. A karácsony tartalmát nagyon gazdagon foglalják össze az ünnepi prefációk: „Az Ige megtestesülésének titka által dicsőséged új fénye ragyogott föl nekünk” ; „Világra jöttének most ünnepelt szent titka révén láthatóan megjelent köztünk a láthatatlan, élő Isten"; „Az idő kezdete előtt született, mégis időbeli létezést vállalt”, és végül: „...mienk lett örök és boldog élete”.
- Hogyan telik Béla atya karácsonya? Van-e megszokott „menetrendje” a saját ünnepének?
Én magam csendességben töltöm a szentestét, imádkozom, és a szeretteimre, munkatársaimra gondolok.
Leveleket írok, ajándékokat készítek. Ekkor díszítem fel a kis fámat, közben újabban a Westminster-katedrálisból közvetített ünnepi imádságot és koráléneklést hallgatom.
Ezek után megvacsorázom, és az esti/éjféli misék előtt általában még alszom egy órát. A nagykarácsonyt követő napok rendszerint a rokoni és baráti látogatások napjai számomra.
